„A szombathelyi Barnahus pilot program szimbóluma egy összetört, de arannyal kevert ragasztóval összeragasztott váza, ami azt jelképezi, hogy a szexuálisan abuzált gyermek teste és lelke darabokra törik – a vele való munka pedig aprólékos, tür
Dr. Lazáry Györgyné klinikai szakpszichológus és igazságügyi pszichológus szakértő, a Barnahus ház pszichológusa. A Barnahus (izlandi szó, jelentése gyerekház) egy több szervezetből összeálló, gyermekbarát szervezet az áldozattá vált, szexuálisan zaklatott vagy bántalmazott gyermekek számára, és a gyermekbarát igazságszolgáltatás megvalósulásának egyik legjobb, interdiszciplináris terepe. Az első Barnahus 1998-ban jött létre Izlandon, Magyarországon egyedül Szombathelyen létezik. A Barnahus épületében a bírósági tárgyalás, meghallgatás (a gyermek egyszeri kihallgatása) a legmodernebb információs technológia felhasználásának segítségével történik.

Mit gondol, a 2017-es évben valamiért tényleg megugrott a szexuális erőszak bűncselekmények száma, vagy csak a sajtóérdeklődés miatt érezzük így?

2013-tól két éven át Szombathelyen, munkatársaimmal egy nagyszabású projektben dolgoztunk, az áldozatsegítés volt a munkánk gerince. Megdöbbentünk, hogy mennyi megerőszakolt nő, zaklatott lány és főként nagyon sok olyan anya keresett meg bennünket, aki félve és szégyellve, de burkoltan arról beszélt, hogy 12 éven aluli lánygyermekét a család egy férfi tagja szexuálisan molesztálta. Projektünk keretében kisfilmeket készíttettünk, többek között a családon belüli erőszakról, amiket középiskolásoknak is levetítettünk. A filmek nézése alatt – általában három osztálynyi gyerekből – négyen-öten rosszul lettek, elájultak. Később elmondták, vagy sejtették velünk, hogy érintettek a családon belüli szexuális zaklatás által. Klinikai gyermek szakpszichológusként a gyermekvédelmi szakszolgálatban dolgozom. Napi munkámban érzékelem a szexuális abúzusok számának lineáris, évről évre történő emelkedését. Igazságügyi pszichológus szakértő vagyok 28 éve. Az elmúlt 4-5 évben megszaporodtak az olyan vizsgálataim, ahol apa, nevelőapa, nagypapa vagy más rokon lett megvádolva azzal, hogy abuzálta a gyermeket. 1968-ban, 8. osztályos koromban szembesültem először a szexuális abúzussal: osztálytársamat és két testvérét akkor már évek óta megerőszakolta az apjuk. A lányokat intézetbe adták, az apjuk pedig remélem börtönbe került. De az iskolában senki sem beszélt róluk, a téma tabu volt. A pályám elején, 40 éve, egy kamaszlány kért segítséget tőlem a megyei Gyermekideggondozóban: elmondta, hogy apja gyakran megerőszakolja őt és a nővéreit. Az anyjuk évek óta akkor már tudta, hogy mi folyik a családon belül, de azt kérte a lányától, hogy tűrjön. De a lány már nem bírta tovább. Behívattam a szülőket, akik szerelmesen összebújva jöttek a rendelőmbe – mindent tagadtak. Az intézmény pedig nem tett feljelentést... A szexuális abúzus titokban történik, amit a család és – hozzáállása és tabui révén – a társadalom is titokként őriz.

Egy gyermek ellen elkövetett szexuális abúzus nagyon mély trauma a gyermek számára, mert a bűncselekményt a gyerek által jól ismert és szeretett személy követi el. Az, akit a gyermek beengedett a bizalmába. A mindennapi munkámban tapasztalom, hogy a gyermekek ellen elkövetett szexuális abúzusok száma az elmúlt években egyértelműen nőtt, de a látencia nagyon nagy – hiszen gyerekekről beszélünk, akik nem merik vagy nem tudják bevallani, hogy mit tettek velük. Éppen ezért 100 feljelentésre összesen 10 vádemelés jut, és abból 1 ítélet születik. Ezzel szemben a pedofil bűncselekmények száma stagnál.

 

Milyen a természete egy szexuális bűnözőnek, milyen a profilja? Lehet egyáltalán általános képet leírni róla? Miben más a nők/férfiak elleni elkövető, mint a gyermekeket bántalmazó?

Ha egy idegen férfi a januári sötét délutánon a hazafelé siető kislány előtt széttárja a kabátját, a kislány megijed, hazaszalad, rögtön elmondja anyjának, hogy mit látott és már mennek is a rendőrségre. Az itt átélt trauma lefolyása teljesen más, mint egy szexuális abúzusnál. És más az elkövető személyiségtípusa is. A pedofilok személyiségzavarosak. Ez egy olyan állapot, ami sem gyógyszerrel, sem terápiával nem gyógyítható, és tettüket újra és újra elkövetik. A szexuális abúzust elkövető személyisége viszont rejtély a mai napig. Ha egy szülő vagy más rokon abuzálja a gyermeket, titoktartást kér és becsapja az áldozatát („Ha elmondod, nagymama soha nem gyógyul meg”), illetve a nembántalmazó szülő is kételkedik a gyermekében („Gazember volt az elvált férjem, na de ilyet azért mégsem tenne”; „Ha feljelentjük apádat és börtönbe csukják, mi lesz velünk?”).

Tudományos kutatási eredmények bizonyítják, hogy a durva, feleségét, gyermekeit verő, az asszonyát megerőszakoló férjek/apák közel 50%-a a felnövekvő lányaival fajtalankodik, amit az anya sokáig tűr. Saját szakértői munkámból nem tudok olyan vizsgáló eljárást mondani, amiben lenne szexuális abúzus faktor. Rorschach-teszttel való vizsgálataim semmi kóros teszteredményt nem mutatnak a nevelt lányát folyamatosan orális szexre kényszerítő nagypapa vagy a kilencéves unokahúgát két éven át megerőszakoló nagybácsi személyiségében. De arra sem tudok pszichológiai teszteredményeket mutatni, amely igazolná a részegen ordítozó, feleségét rendszeresen megerőszakoló apa galád tettét, aki még arra is kényszeríti a kisfiát, hogy nézze mindezt végig. A szexuálisan abuzív családokban az apa rendszerint vagy erősen tekintélyelvű, vagy éppen ellenkezőleg, túlságosan gyenge. A házastársi jogaitól megvont férfi a legközelebbi rendelkezésére álló, kielégülést nyújtó lehetőséghez folyamodik, a gyermekéhez. Amit vizsgálataimban fel tudok tárni az az, hogy az anya sejti, tud róla, vagy beleegyezésével történik a szexuális abúzus.

 

Mik azok a jelek, amikből egy szülő észreveheti, hogy a gyereke szexuális visszaélés áldozata lett? Vannak-e speciális módszerek, amelyekkel ez kideríthető (egészen pici gyerekeknél is, akik még nem beszélnek, a nyilvánvaló esetleges sérüléseken túl)?

Napi tapasztalatom, hogy elvált szülők egyre gyakrabban használják fel 6 éven aluli gyermekeik testi elváltozásait bosszúállásra, ezért minden olyan esetben, amiben felmerül a szexuális abúzus gyanúja, igazságügyi orvos szakértői vélemény is szükséges. Hat éven aluli gyermeknél elsősorban a kommunikáció tartalmát kell figyelni: az abuzáló szex közben használ olyan szavakat, amit a gyermek soha nem hallott, s mint újat, igyekszik tudatni azt a környezetével. Ha kételkedünk abban, amit a gyerekünk mond, akkor forduljunk szakemberhez! De ne hunyjunk szemet felette. Megtörtént eset, hogy az elit iskola első osztályos kislánya jól kezdi az évet, majd órán elmélázik, tornaórán megtagadja a levetkőzést, úgyhogy az osztályfőnöke, nagyon helyesen, pszichológushoz küldi: „Nagyon nagy lett a kontraszt a kislány év eleji és év közepi viselkedése között”. Szellemileg és anyagilag is magasan kvalifikált család, egyetlen gyermekük, álmomban sem gondoltam volna, hogy az apuka meseolvasás címén esténként szorosan a kislányához bújva elélvez. De egy másik eset egy 14 éves kamaszlánnyal történt meg, aki évkezdéskor, a korábbi évekhez képest, megváltozott: nem figyel az órákon, egyedül akar ülni a leghátsó sorban, korábbi barátnőivel nem beszélget, egyre inkább magába fordul, s ha felszólítják órán, nem is tudja, hol van. Epilepsziára gyanakodik a tanár, egy éven át vizsgálják, mindhiába, amikor testvére meglátja, hogy a pincében a nagypapa orális szexre kényszeríti – akkor már két év óta folyamatosan. Soha, senkinek, semmit nem mondott a kislány… Ezekből a példákból is látszik, hogy a szexuális abúzus esetekben fájdalmasan nagy a látencia!

 

Miért van az, hogy sok gyermeknek "természetes" az abúzus? A legtöbbjükben talán nem is tudatosul, hogy amit tesznek vele (családtag), az természetellenes.

Azt így nem mondanám, hogy az abúzus természetes a gyermeknek. Ez tévhit! Az abuzáló megfenyegeti, titoktartásra kötelezi, zsarolja, s nagyon sokszor extrém módon jutalmazza a gyermekáldozatot. A gyerek össze van zavarodva, nem érti, mi történik vele, fél, retteg, tűr, s egy idő után, hogy el tudja viselni, úgymond megszereti az abuzálót, elkezd ragaszkodni hozzá… De mindeközben érzelmileg súlyosan elhanyagolja a családja, az anyja rossz anya, a gyerek nukleáris családban él, nincs egyetlen rokon sem, akivel bizalmas lehetne. A gyerekek képesek nagyfokú lojalitásra szüleik irányába, és képesek hosszú ideig szenvedni. Igazi hősök!

 

Sok szülő miért nem hisz a gyerekének, ha az elmondja neki, hogy „apa” vagy Béla nagybácsi molesztálta őt? Hogyan győződik meg erről, milyen módszereket alkalmaz a pszichológus, jogi szakember?

Hogy miért nem hisz a szülő a gyereknek? Gyakran még a gyakorlott szakember is azt mondja: nem, ez nem lehet igaz. Stresszt jelent minden érintett számára, és ez alól a szakember sem kivétel. A gyermekbántalmazási ügyekben konkrét bizonyítékokra van szükség, de a szexuális abúzusokra nincs tanú, vagy az anya csak sejti, de nem látta vagy nem akarja látni, ami a családban történik.  Általában 5 éves korig a gyermek beszámolója, egyéb objektív tények hiányában, nem fogadható el, de ha egy négyéves gyermek, aki minimális szókinccsel rendelkezik, de a szexualitás terén felnőtteket megszégyenítően gazdag szókinccsel beszél, a gyanút fel kell, hogy keltse a szakemberben és a jelzőrendszer tagjaiban. Az igazságszolgáltatás szakemberei sokszor hivatkoznak arra, hogy a 4-6 éves gyermekek gondolkodás fejlődésében ez olyan szakasz, amikor a gyermek konfabulál, azaz a valóságot úgy adja elő, mintha az az ő fantáziája lenne, és fordítva. Továbbá egy élmény előadása közben is keveri a vele megtörténteket és azt, amit csak szeretett volna, hogy vele történjen meg.

Természetesen számos adatunk van arról is, hogy a gyermekeknek vannak szexuális vágyaik, fantáziáik azok irányában, akikhez kötődnek. Azonban nyilvánvaló különbség van egy szexualitásról fantáziáló gyerek és egy áldozattá vált kisgyermek viselkedése között! Az Ödipusz-komplexus idején annak a kislánynak, akinek az édesanyja sorozatban az ő jelenlétében éli a szexuális életét a váltott partnerekkel, a lelkében bonyolult mechanizmusok kezdenek el működni, és a kislány mondjuk a nagymamájának arról beszél, hogy egy férfi rokona vele azt tette, amit valójában az anyjával tettek a férfiak. Egy 9 év körüli gyermek beszámolója, ha azt rajzban is megerősíti, el kell, hogy indítsa a nyomozást, míg egy 16 év körüli vagy idősebb serdülő vallomása mindennemű más bizonyíték hiányában is elfogadható. Ugyanakkor itt említeném meg, hogy munkámban néhányszor találkoztam már olyan kamasszal, aki tudta, hogyha megvádolja a férfi hozzátartozóját, akkor annak nagyon tud ártani, de a pszichológus szakértőnek megvan az a gyakorlata, hogy észrevegye, élményszerű-e a gyermek beszámolója, vagy kitalált, fantáziált. Az egészen kiskorú gyermekek pedig úgymond elszólják magukat: „Anya azt mondta, még azt is mondjam el, hogy…”

 

Miért nem hisznek általánosságban (közvélemény) sokszor az áldozatoknak? Miért vagyunk áldozathibáztatók?

1979-ben Henry Kempe leírta azokat a specifikus fejlődési szinteket, amelyeken egy társadalomnak keresztül kell mennie ahhoz, hogy felismerhesse a gyermekbántalmazás létezését. Az első szint a tagadás. Társadalmunk összességében még ezen a szinten van. Kiegészíteném még azzal, hogy miközben a (szexuális) abúzus létét az emberek tagadják, amit látnak vagy hallanak megtörtént esetet, azt a pszichotikus, alkoholista vagy drogfüggő szülő számlájára írják, és azt gondolják, hogy azoknak semmi közük nincs a társadalom egészéhez. Jó lenne innen minél gyorsabban eljutni az 5. szintre: a társadalmunk felismeri a szexuálisan zaklatott gyermekek tragikus helyzetét.

Elsősorban a szakembereknek kellene hinni az áldozatoknak, de ez egy hosszú tanulási folyamat, ami társadalmunkban még nem indult el. Az első lépés a jelzőrendszer tagjainak érzékenyítése. 2016-ban több mint 100 szakemberrel ismertettem részletesen egy esetet, majd feltettem a kérdést: mit tenne Ön? Annyira evidens lett volna, hogy egyetlen választ kapok: „megteszem a feljelentést”, mégis csak 1, azaz egy szakember mondta azt a 101-ből, hogy „igen, első lépés, hogy a rendőrségre megyek”. A családok éveken át képesek hallgatni, a szakemberek pedig igyekeznek elkerülni a bevonódást. Mivel kényelmetlenül érzik magukat, maguk sem tudják eldönteni, hogy a szexuális kontaktusok mely fokozatai abuzívak, és melyek tartoznak a normális vonzalmak körébe.

Fogadjuk el és valljuk, hogy egyértelműen abuzívnak minősíthető az, ha a szeretetet kifejező viselkedés szexuálisan ingerlő vagy kihasználó viselkedésbe csap át, de meg kell értenünk, hogy még a szakemberek is gyakran tanácstalanul állnak az ilyen döntéssel szemben. Egy dolog biztos, hogy a gyermekáldozat hibáztatása egy pillanatra sem merül fel. Negyven évnyi munka és élettapasztalat után sokat gondolkodom azon, hogy a szülő vagy szülők miért nem védik jobban a gyermekeiket, hogy ne válhassanak áldozattá. A szülőhibáztatásnak adnék én nagyobb teret. A gyerek beletörődhet, részt vehet és bizonyos esetekben élvezheti is az abuzáló élményeket, de nincsen abban a helyzetben, hogy szabadon, tudatosan beleegyezzen. Nem felelős a felnőtt reakcióiért!

 

Hogyan tud segíteni a pszichológus, jogi szakember az áldozatoknak? Milyen módszerekkel dolgozik, és mennyire mondhatók ezek sikeres vállalkozásoknak? Feldolgozható egy ilyen trauma?

A szexuálisan zaklatott gyermekek és családjaik kezelésében a családközpontú megközelítés látszik a legmegfelelőbbnek, ez azonban nem jelenti azt, hogy minden családtagnak minden ülésen részt kell vennie. Sokszor az a legmegfelelőbb, ha az egyes családi alrendszerek vagy egyes családtagok külön-külön vesznek részt a terápiás üléseken. A külön folytatott foglalkozások a terápiában részt vevő különböző szakemberek együttműködése révén (interagancy, ahogy a nemzetközi szakirodalom mondja) integrálhatók az egész családot érintő terápiában – ez a metódus azonban Magyarországon egyelőre nagyon nem akar működni. Egyenesen fájdalmas tapasztalataim vannak ezen a téren, egy-egy esetet kivéve…

A szexuális abúzus felfedését követő beavatkozások kétféleképpen hatnak: vagy végzetes következményekkel járnak a családra nézve, vagy kiemelkedő terápiás hatásúak. Multidiszciplináris megközelítésre van szükség, és a segítés egyes szakaszaiban minden egyes szakembernek tisztában kell lennie saját szerepével és feladatával. Ehhez mindnyájunknak még nagyon sokat kell tanulnunk.

Az ideális az lenne, hogy a gyermekáldozat egyszeri kihallgatása után, ami a feljelentés és a nyomozás megindulását követő három hét után megtörténik, a gyermek azonnali speciális terápiába kerülhetne. Pilot programként, kétévnyi előkészület után Szombathelyen a Barnahus-házban idén februárban indítjuk el az első ilyen terápiát.

A szexuális bántalmazásnak vannak olyan formái, amik egész életre kihatnak, s az élet egyes szakaszaiban újra és újra feldolgozásra kerülhetnek, de egy egész életre tönkretehetik és teszik is mind a testet, mind a lelket. A szombathelyi Barnahus pilot program szimbóluma egy összetört, de arannyal kevert ragasztóval összeragasztott váza, ami azt jelképezi, hogy a szexuálisan abuzált gyermek teste és lelke darabokra törik – a vele való munka pedig aprólékos, türelmet igénylő, lassú folyamat, de aranyat ér! A gyermekkori szexuális abúzus utóhatásaként megjelenő szexuális és érzelmi, esetenként testi betegségben megjelenő utóhatását számos kutatás bizonyította már.

Mit tehet az az áldozat, akinek nincs anyagai háttere vagy lehetősége megfelelő szakemberhez fordulni? Van-e olyan módszer, amellyel saját erőből tudja „gyógyítani” magát?

Nevelési tanácsadók, gyermekideggondozók, iskola, kórházi pszichológus: első lépésben hozzájuk kell fordulni! Ezek ingyenesen elérhető segítségek.

18 év alatt az öngyógyítás nem releváns. A Barnahus pilot programunkban találkoztunk olyan felnőtt áldozattal, aki megpróbálkozott az öngyógyítással, de egy ponton szakemberi segítséget kellett kérnie. Számos felnőtt pszichoszomatikus vagy neurotikus betegség mögött találunk a feltáró terápiában gyerekkorban elszenvedett szexuális abúzust.

2016. november 15-én, Bragi Gudbrandsson, az izlandi gyermekvédelmi kormányzati hivatal főigazgatója, a Barnahus európai meghonosítója, Szombathelyen megnyitotta Európa 51., Kelet-Közép Európa és Magyarország első Barnahus intézményét a TEGYESZ épületében és elindítottuk a pilot programunkat. Civil kezdeményezésként, pályázati pénzekből, adományokból és a stáb tagjainak anyagi hozzájárulásával, három helyiséget alakítottunk ki: egy gyermeknőgyógyászati vizsgálót, a gyermek speciális módszerrel történő meghallgatására és igazságügyi pszichológus szakértői vizsgálatára alkalmas, bekamerázott szobát, és az ún. monitoring szobát, ahol a kamerákat kezelő szakember, de mindenekelőtt az igazságszolgáltatás szakemberei tartózkodnak. 2017-ben képviselői és polgármesteri anyagi támogatásból kialakítottuk a gyermekbarát igazságszolgáltatás és a gyermekvédelem közös céljait megvalósító terápiás szobát, amiben hamarosan indítjuk a terápiát a gyermekvédelmi szakellátásban lévő abuzált gyermekeknek. Jövőbeni célunk, egy kutató szoba, és a tudományos kutatás elindítása.

Az MD/IA izlandi modell a gyermekek mindenekfelett álló érdekét szolgálja. Célja, hogy egy helyen, lehetőleg egyszeri kihallgatással kelljen a bántalmazott gyermeket meginterjúvolni, elkerülve ezzel, hogy az elhúzódó nyomozati és perszakaszban akár tízszer is el kelljen mondania a vele történteket, ami által újra és újra traumatizálódik. Az 51 Barnahus házban hisznek a gyereknek, hiszen az abuzálót ismeri a gyermek, és nincs tudományos bizonyíték az abúzus tagadására.

2018 májusától egy megnyert uniós pályázat, a PROMISE II. keretében két éven át, külföldi szakemberekkel megkezdjük az igazságszolgáltatás és az alap- és szakellátás, védőnők, igazságügyi pszichológus szakértők érzékenyítését, képzését, kiképzését.

Reményeink szerint a közeljövőben létrejönnek még az országban Barnahus pilot programok. Az Igazságügyi Minisztérium a kezdeményezésünkre Szombathelyen hozza létre a Budapest után a második felnőttáldozat segítőközpontot, így a speciális segítségnyújtásunk az abuzált gyermekeknek és családjainak erőteljesen körvonalazódik. A Barnahus pilot programunkhoz kapcsolódó Barnahus Nemzeti Tudásközpont a képzésekben az egész országból fogadja az érdeklődőket.

Jennie Melamed Lányok csöndje megvásárolható itt

Okos-lányregények Facebook oldala

A Barnahus ház oldala

Vajda Pierre
Jávor Pál a huszadik század legismertebb és legnépszerűbb magyar férfi színésze, nyolcvan film főhőse. Ahány film, annyi Jávor Pál!
Volt egy korszak, amikor Jávor Pál, a színész testesítette meg az...
J. M. Coetzee
Fordította: Szieberth Ádám
Jézus gyermekkora címmel 2014-ben jelent meg magyarul a Nobel-díjas dél-afrikai író, J. M. Coetzee új regényfolyamának első kötete, amelynek folytatása a Jézus iskolái, de önmagában is teljes történet...
Vámos Miklós
Engem az emberek valamiféle megbízható és jóindulatú nagybácsinak tekintenek (az okok egy részét tudni vélem. Úton-útfélen megállítanak, s beszélgetést kezdeményeznek. Sokan keresnek a neten, kérik, találkozzunk...
David Lynch, Kristine McKenna
Az Aminek álmodom teljesen egyedi könyv, amely betekintést nyújt David Lynch életébe és alkotásaiba a szerző saját szavain, vallomásain, filmes nyelvén, valamint a legközelebbi munkatársai, barátai és...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ