Részlet Minette Walters A kaméleon árnyéka c. krimijéből
Olvasóink kapnak egy kis ízelítőt az egyik legizgalmasabb őszi újdonságunkból: részlet Minette Walters A kaméleon árnyéka című regényéből.

Jackson nem ujjongott, amikor Beale nyomozó pár perc múlva
tájékoztatta, hogy a kocsit el kell vontatniuk, hogy laboratóriumi
körülmények közt vizsgálhassák meg. Bocsánatkérő hangon
közölte, hogy nem tiszták a nyomok, ezért a késedelem.
– Ketten azok közül, akiknél ott lehetett a táska – Kese és a
hadnagy – utaztak is a kocsijában, doktornő, úgyhogy rendkívül
elővigyázatosan kell megállapítanunk, honnan származnak
a DNS-minták, amiket találunk. Talán a csomagtartóban is kell
majd szövetszálakat keresnünk. Ha valamelyik egyezik a táska
anyagával, akkor valamelyest bizonyítást nyer, hogy Charles igazat
mondott, és tényleg Kese vitte el a sporttáskát.
– Hogyhogy csak valamelyest?
– Acland is betehette a csomagtartóba, amikor ön bejött a
kocsmába.
– Hogy aztán rögtön újra kivegye? – kérdezte Jackson szarkasztikusan.
– Ezt sem zárhatjuk ki.
– Úgy látom, teljesen arra vannak beállva, hogy Charles a hunyó
– sóhajtott a doktornő türelmetlenül. – Nem sok esélye van
magával meg a főfelügyelővel szemben. Van egyáltalán gyanúsítottjuk
rajta kívül is?


Kese kinyitotta véreres szemét, és hunyorogva állta az arcába
világító fénycsóvát.
– Jobban jár, ha nem az, akinek hiszem. Rühellem a zsernyákokat!
Khan nyomozóhelyettes a mellette álló két egyenruhásra villantotta
a lámpát.
– Akkor bizony nincs szerencséje, Kese. Már mindent tűvé tettünk
maga után. Hajlandó együttműködni, vagy muszáj lesz letartóztatnunk?
Akár így, akár úgy, mindenképp velünk kell jönnie.
– Ki engedte be magukat?
– A hölgyismerősei.
– Álnok kurvák! – csattant fel a tizedes. – Hallotok engem, büdös
szemetek? Most utoljára tettem nektek szívességet, rohadék
leszbik!
– Nekem úgy tűnik, mi tettünk szívességet neked – mondta az
ajtóból Avril. – Azt mondtad, csak bolti lopás, semmi komoly…
Erre ideállítanak házkutatási paranccsal. Még odalent is van négy,
a bejáratot őrzik. Mi van a rovásodon, Kese?
A csavargó előrenyújtott tenyérrel takarta ki a szemébe világító
fénysugarat.
– Elhittem annak a francos tisztnek, hogy megtartja a szavát
– mondta. – Arrogáns disznó! Tudnom kellett volna, hogy nem
bízhatok benne.


– Attól tartok, több időt is ránk kell szánnia – mondta a főfelügyelő
Jacksonnak. Egymás mellett ácsorogva figyelték, amint a
vontatókocsira kötött BMW hátrafelé gurulva eltűnik.
– Tíz perce kaptuk el Kesét, legalábbis egy ürgét, akiről azt
gondoljuk, hogy ő. Egy Bread streeti foglalt házból hoztuk be.
Nagy segítség lenne, ha azonosítaná.
– A nőkommuna squatjából? Hogyhogy beengedték magukat?
– A másik választás még kevésbé volt kedvükre való – válaszolta Jones finom mosollyal. – Megmondtuk nekik, ha nem adják
ki Kesét, holnap hivatalos házkutatási paranccsal vizsgáljuk át a
ház minden egyes négyzetcentiméterét. Így aztán ráálltak a dologra.
Úgy tűnt, nem nagyon kedvelik.
– Az a nő, aki amolyan főnökfélének számít köztük, nem bírja,
ha valakivel nem lehet zöld ágra vergődni… és gondolom, Kese, ha
berúg, totál kezelhetetlen. – Lehajolt az orvosi táskáért, amit csak
azért vehetett ki a BMW csomagtartójából, mert megfenyegette
őket, hogy bepereli a fővárosi rendőrséget, amiért megfosztják a
megélhetése gyakorlásához szükséges eszközöktől. – Charles még
a Koronában van?
– Nem. Nagyjából egy órája elhoztuk. Belement, hogy zárkában
töltse az éjszakát. Ha van kedve találkozni vele az őrsön, megteheti.
Nem tartóztattuk le, semmi akadálya, hogy beszéljen vele,
doktornő.
– Miért ilyen nagylelkű hirtelen, főfelügyelő? – meredt Jackson
a detektívre elgondolkozva. – És ha elismétlem neki, mi mindennel
gyanúsítják?
– Nem ajánlom. Ha a hadnagy ezen a ponton változtat a sztoriján,
akkor még gázosabb helyzetbe kerül, mint amilyenben
most van.
Kese már a kihallgatóhelyiségben volt, mire Jones és Beale
Jacksonnal együtt visszaért az őrsre. Képernyőn figyelték, hogyan
káromkodik a csavargó. Egy egyenruhás rendőr volt vele.
– Nincs jó kedvében – mondta Khan. – Azt mondja, összetévesztjük
valakivel… jogtalanul börtönöztük be… meg amit még el
tudnak képzelni. Megkérdeztem, szüksége van-e jogi segítségre,
de az ügyvédeket se bírja.
– Doktornő? – fordult Jacksonhoz Jones.
– Igen, ő Kese – bólintott a nő.
– Részeg? – kérdezte Jones Khant.
– Azt mondja, nem. Többek közt emiatt ilyen zabos. Azt mondja,
a nők mindent eldugtak előle, napok óta nem piált semmi rendeset. Leszámítva az üveg vodkát, amit a hadnagytól kapott tegnap
este – tette hozzá a nyomozóhelyettes kis szünet után.
– Szóval elismeri, hogy találkozott Aclanddel?
– Nem fogalmazott ilyen konkrétan. Annyit mondott, hogy
szavát adta neki a tiszt, az az arrogáns disznó, ő meg hitt neki…
aztán később meg azt, hogy az az arrogáns disznó lekenyerezte
egy üveg vodkával. Gondolom, a hadnagyról beszélt.
– Hümm. Hát, ezen a ponton szerintem inkább ne bocsátkozzunk
feltételezésekbe… legyen elég annyi, hogy most józan. Ugye,
maga szerint is az, doktornő? Úgy látom, kihallgatható állapotban
van.
– Ha szakvéleményt akar hallani, amit bíróság előtt is használhat,
akkor meg kell vizsgálnom.
– Nem rossz ötlet. Érdekel, mit lép majd, ha meglátja magát.
Nem bánnám, ha tudná, hogy van itt valaki, aki felismerte.


Elképesztő bűz terjengett odabent.
– Maga köszönőviszonyban sem áll a higiéniával, Kese? – kérdezte
Jackson jóindulatúan. – Durvább a szaga, mint mikor utoljára
láttam.
– Mit keres itt? – meredt rá a csavargó villámló szemmel. – Hol
a lajtnant? Fölnyomott a mocsok disznó… szavát adta, hogy nem
adja ki, hol vagyok.
– Nem is ő volt – felelte a doktornő. – Én szóltam, hogy talán
ott találják a squatban.
– Kibaszott kotnyeles nő… – köpött ki a padlóra Kese. – Nem
szállnak le rólam. Muszáj állandóan macerálni az embert. A kölyök
hogy van?
– Még mindig kórházban, de már jobban.
– Őt kéne kihallgatni. Én szart se tudok az egészről. Az ember
szívességet tesz a hátulgombolósnak, aztán a következő pillanatban,
sutty, már le is sittelték. Nem igazság. Már megvolt,
hogy holnap pattanok le Brightonba. Kicsit üdülök a tengerparton.
– Remélem, összejön – mondta Jackson barátságosan. – Úgy
tudom, nem tartóztatták le.
– Az kurvamindegy. Nem nagyon bírok dűlőre jutni ezekkel a
tetves zsernyákokkal.
– Akkor minél hamarabb kikerül innen, annál jobb. Megkértek,
mérjem fel, elég józan-e ahhoz, hogy kikérdezzék. Maga szerint?
Kese félig leeresztett szemhéja mögül számító pillantással méregette
a nőt.
– Fogalmam sincs, milyen az… Húsz éve nem józanodtam ki.
Ilyen állapotban ne kérdezzenek ki.
– Lehet, hogy a másik választási lehetőség még kevésbé lesz
ínyére – figyelmeztette Jackson. – Ha a zsaruk jégre teszik, amíg
kiürül az alkohol a szervezetéből, akkor elvonási tünetei lesznek.
Nekem úgy tűnik, most is eléggé magánál van, úgyhogy szívesen
zöld utat adok nekik a kikérdezéshez, de ha akar egy nap haladékot,
csinálok egy vérvizsgálatot.
Kese egyenesen előrenyújtotta a kezét.
– Reszketek, mint a kibaszott nyárfalevél. Pont hogy piára van
szükségem. Mondja meg nekik. Ha adnak egy korty italt, ezerszer
szívesebben válaszolok bármire, amit akarnak. Ésszerű, nem? Ezt
mondja meg nekik.

(Walters, Minette: A kaméleon árnyéka, 348-352. o.)

 

Athenaeum 180
Ki tudna többet a visszautasíthatatlan bókokról és a szerelmes lélek rejtelmeiről, mint Petőfi Sándor? Minek nevezzelek? - kérdi, és szerelmes tekintetével bebarangolja csodálata tárgyát....
Voltak, akik megsértődtek, és voltak, akik a pályatárs elismerését látták abban, amikor Karinthy Frigyes 1912-ben irodalmi karikatúrát rajzolt róluk. ,,Babits Bihály" versei, vagy az Ady költészetét...
,,Iszonyúan magyar" - írta saját művéről Móricz, és (újra)olvasva az Úri murit, nem kételkedhetünk abban, hogy megállapítása a mai napig kísért. A közel száz éve született mű vaskos...
,,Szeretném, ha szeretnének" - mondja, kéri, könyörgi egy költői hang, ami hamisítatlanul adys. Meglepő, de Ady Endre akkor írta e sorokat, amikor végre elismert, sokak által megbecsült (és...
,,Az él igazán, aki másért él"
Timár Virgil vidéki gimnáziumban oktató, tudós szerzetestanár, aki felfigyel a tehetséges, okos Vágner Pista nevű fiúra. A csillogó szemű diák csüng tanára szavain, és amikor Pista anyja...
További Újdonságok
Fordította: Neset Adrienn
Élni fontosabb, mint túlélni.
,,Lehengerlő olvasmány." - Financial Times ,,Megrendítő és fájdalmasan komikus." - The Observer Az ilyen regények utat mutathatnak. - The Guardian ,,Ez a könyv megsemmisített. Megdöbbentem,...
CRISTINA CAMPOS
Fordította: Mester Yvonne
Mindannyiunknak vannak titkai
Őszinte regény házasságról, barátságról, vágyról és szerelemről. Férjek, szeretők és barátok jönnek-mennek, de az igaz szerelem örökre megmarad. Gabriela szereti a férjét, ám érthetetlen...
további újdonságok »
Kiemelt Ajánlatok
Fordította: Csősz Róbert
Mindenki idióta - csak én nem!
Bármerre nézünk, mindenhol csak irigyeket, örök optimistákat, egyszóval idiótákat látunk. Idegesítenek és fárasztanak a munkahelyünkön, a szabadidőnkben, az interneten és a politikában....
Anya csak egy van
Édesanyák, akik féltő szeretettel kísérik gyermekeik minden lépését. Asszonyok, akik akár életüket is feláldozzák értük. És nők, akiket sokszor nehezen értünk, pedig oly sok minden...