Tudta? Tudta, hogy most nyúlik pontosan? Hogy estefelé már szűk a fejem? Hogy szóljon hangosan a gyomrom? Hogy Agyarország nem apácazárda? Hogy én vagyok King és én vagyok Kong? Hogy próbálj meg lázítani? Hogy budapesti trafóházban nagy az Amper mindennap? Hogy milyen életet él millió, billiárd, trilliárd furcsa szám? Hogy van, ami szeretkezés meg nem is? Hogy jaj, úgy élvezem én a légkört? Meg hogy ha senki sincs, ki felvarrasson, varrasd föl magad? Hát most megtudja! A sláger fülbemászó bogár. Sőt, agybamászó. Dünnyögjük, hogy millió-millió-millió rózsaszál, fütyörésszük, hogy most múlik pontosan, zümmögjük, hogy szeretlek is, meg nem is, dudorásszuk, hogy olyan szép a lángja, üvöltjük, hogy elhagyom a várost, suttogjuk, hogy már megint izzad a tenyerem. Ha akarjuk, ha nem. És a slágerhez érzelmek tapadnak, emlékek. Ez ment akkor, tudod, azon a mólón... Ezt hallgattuk egy pohár bor mellett... Mikor szegény édesanyám... Szülés után a szülőszobán... Amikor megláttam őt az utcaforgatagban... Amikor tüntettünk... Amikor a győzelmet ünnepeltük... Amikor sírtunk, mert kikaptunk... Apám kakasa című nagysikerű könyvében két kitűnő költőnk, Lackfi János és Vörös István újrahangszerelte a gyerekkorunkból ismerős verseket. Most pedig felcsavarták a szöveget, vagyis énekelhető formában átírták azokat a slágereket, amelyek ismerősen csengnek minden magyar fülnek.