"A Lantmadár című művet egy kicsit “varázslatos”, megfoghatatlan történetnek éltem meg, miközben a külvilág teljes erejével próbált betörni ebbe a zárt, különleges világba, melyet az írónő alkotott. Ennek az érzésnek a nagy része Laura ragyogó karakterének volt köszönhető, valamint a személyiségét körülvevő légkörnek. Ugyanakkor pont ez a személyiség, légkör emelte méginkább ki, hogyan viselkednek az emberek, ha valakiben lehetőséget látnak. A cselekmény által bepillantást nyerünk, milyen gátlástalanul nyerészkednek emberek a másik tehetségéből, hogyan használják, zsigerelik ki embertársaikat a saját céljaik elérése érdekében.
Tökéletesen szembeállította egymással a szerző a lányt, akinek szinte semmi tapasztalata az emberekkel, nincs hova mennie, és csak sodródik az árral, a médiával, a mai világ emberével, akik felkapnak valakit, kihasználják, ha pedig megunták félredobják, mint egy régi játékot."

A teljes cikk elérhető ITT.