 György Péter 60
György Péter hatvanadik születésnapjára Szegő János írt köszöntőt.
 Korok társa „Bis hundert und zwanzig!” György Péter ma hatvanéves. György Péternek nincs kora. Egyszerre lobogó örökkamasz és rezignált, koravén bölcs. György Péternek több kora is van. Több korban is otthon van, otthonosan mozog, akkor is, ha néha otthontalannak, idegennek érzi magát a mában. Nekünk – olvasóknak, tanítványoknak, barátoknak – jelenléte, szenvedélyes racionalizmusa, hihetetlen munkabírása, önironikus maximalizmusa állandó biztosíték arra nézvést, hogy ez az ismerős-idegen terep a hazánk, ahol beszélgetni is lehet és felfedezni is régi kincseket, elfelejtett dolgokat: műveket, tájakat, épületeket; és legkivált saját korukból, életvilágukból kivált embereket. A permanens nyitás, sávszélesítés elegáns evidenciája jellemzi. Állandó mozgásban van szellemileg és fizikailag egyaránt. A hermeneutikától a Pasaréti útig. Vagy fordítva. Vagy még inkább: körbekörbe. Értelmezői és futókörbe. A zártabban vett, hagyományos esztétikai kérdések mellett egyre intenzívebben került érdeklődésének a homlokterébe a jelenkor, a nem perfekt present mediális technológiáinak a mikéntje és a problémája; digitálisglobális világunk kockázatai és mellékhatásai. Ahogyan munkáiban gyarapodnak az egymással nyitott kapcsolatban álló kontextusok, akképpen lesz egyre nyilvánvalóbb a politikai-egzisztenciális nyomvonal. Az elemi szolidaritás és az emlékezet kultúrája, valamint annak tükrében a felejtés morfológiája. Apám helyett című könyve katartikus huszadik századi családregény, emellett pedig olyan alapvetés az identitás relatív szabadságáról, hogy az minden családnak orvosság. Állatkert Kolozsváron című monografikus esszéfüzérének a szerkesztője lehettem. A globális perspektíva után találta meg a lokalitások kulcsait. Nem sértem meg talán akkor sem, ha túlzok: előbb volt otthon New Yorkban mint Kolozsváron, de a második napon már olyan magától értetődő természetességgel invitált be a Mátyás király szobrára néző kávéházba, mint az örök Hacsek az elmaradhatatlan Sajót. Legújabb könyvét most írta meg: fantasztikusan sokrétű átvilágítása, sorok és sorsok közötti átolvasása művészet és hatalom viszonyainak 1956 és 1990 között. Nyitott, minden érdekli. A futball vébé alatt sokszor hívott fel vagy írt rám: hogy örülök-e a végeredménynek, tetszett-e az adott meccs. Kolumbia - Uruguay 2-0; jó ez nekünk? Finoman szólva – gyakori szófordulata ez György Péternek, aki akkor is igyekszik finom lenni, amikor roppant kemény. Nem megy a szomszédba némi öniróniáért, ellenben a számára fontos emberekért a világ végére is elmenne. Nem tudom milyen hely amúgy az a térbeli világ vége, de ha György Péter ott lenne, akkor rögtön elkezdené izgatni őt a világ eleje. Odamenne. A világ eleje helytörténeti múzeumát és legidősebb lakosát rögvest felkeresné. Kérdezne. Fürkészne. Térképeket böngészne. Írna róla legott egy cikket. És ott is otthon lenne. Otthon lennénk mi is. Péter, Isten éltessen! Szép köröket! Szegő János |
 |
|
