Dragomán György sikere Londonban
Január 22-én mutatták be Dragomán György A fehér király című regényét a londoni Magyar Kulturális Központban. A könyvet Tibor Fischer méltatta. Tibor Fischer író, újságíró, a Guardian kritikusa kiemelte, hogy egyedülálló, amikor nem az amerikai vagy a német megjelenés, hanem az angol könyvpiaci megjelenés indít el egy kötetet a siker felé.
 A könyvről a Sunday Times, a Times irodalmi melléklete és a Guardian is közölt cikket.
A fehér király egy tizenegy éves fiú története, akinek édesapját munkaszolgálatra vitték: az író sajátos stílusa hatja át a főszereplő személye által összekötött történetekből összeálló laza szerkesztésű regényt, melyet a hatalmas lendülettel megírt egylélegzetű körmondatok jellemeznek. Az Erdélyben élő fiú apja elvesztésével úgy marad egyedül a felnőtté válás során megoldandó problémákkal, hogy édesanyja magányának terhén is könnyíteni igyekszik, a kisfiú-narrátor nézőpontja mégsem tragikus vagy depresszióra hajlamos, sokkal inkább játékos, a történeteket sajáttá átlényegítő.
A regény a szerző második regénye, első kötetét Bródy Sándor-díjjal jutalmazták, e regénye Márai Sándor-díjas. A fordítási jogokat huszonkét nyelvre adták el eddig; Nagy Britanniában a Doubleday adja ki. Forrás: Litera.hu
|
 |
|
|
Meglepő versek az emlékezésről
Emlékek és álmok elevenednek meg és keverednek össze Krusovszky Dénes verseiben. Hogyan mesélhetjük el az önéletrajzunkat egy olyan korban, amikor a személyes történeteink határai feloldódnak...
|
|
|
Maléter Pál özvegyének küzdelmes élete
A kötet elbeszélője és egyben főhőse Gyenes Judith: az 56-os mártír, Maléter Pál özvegye. A gyerekkori emlékek, a jómódú család mindennapi élete, majd a háborús évek megidézése után...
|
|
|
Fordította: Kúnos László
A halhatatlanság ára
Hajnalcsillag-sorozatának második kötetében Karl Ove Knausgard ezúttal két szereplőre összpontosít. A regény első fele 1986-ban, a csernobili atomkatasztrófa évében játszódik, és egy Syvert...
|
|
|
Új, mai versek
Háborúban hallgatnak a múzsák? Erdős Virág verseiben nem hallgatnak, hanem ordítanak. Ebben a költészetben nem válik szét a közélet és a magánélet, és a megfogalmazás sem lehet győztes...
|
|
