Fedősztorik hagymahéjai mögé rejtett, tátongó semmi (Magyar Nemzet)

A bódulat és a lassú megsemmisülés felé tett határozott lépések régtől fogva a kelet-európai értelmiség túlélőkészletének részei. Errefelé nincsenek hősök, márpedig híjukkal különösen lassan vánszorog az idő. A hetvenes évek Budapestje neonnal cicomázott, golyólyuggatta homlokzatok mögött várta, hogy meglóduljon végre. Hiába. Ez a sercegő, ízléstelen pompa csak egyértelműbbé tette a mozdulatlanságot. Dohányfüstös-dohos, állott álvalóság homályosította azt a kort. Képtelenség lehetett kilátni belőle.

Havasréti József Nem csak egy kaland című könyve erre a reménytelenül hosszú évtizedre tekint vissza, és magától értetődő természetességgel tudósít a „rutin terrorjáról”. Megkapó szikársággal, sallangmentesen. A szerző az Űrérzékeny lelkek című előző regényéből megismert, közel egy évszázadot befogó eseménysornak ezúttal egyetlen apró részletét, egy nagyjából pár hónapot felölelő, Budapesten játszódó cselekményszálát kockázza ki. Ahogy Hitchcock kamerája kukkantott be egykor egy találomra kiválasztott amerikai ablakon, hogy aztán szörnyet leljen, Havasréti is úgy les be egy kávéfoltos belvárosi presszóba. Szereplőjét aztán átlagosan lepattant, józsefvárosi szoba-konyhába kíséri, ahol beteges biohorrordíszletre akad. Egy szupertitkos, pszichotróp drog kifejlesztéséért felelős kutatócsoport mindennapjait ismerhetjük meg, ennek kapcsán pedig – mintegy mellékesen – egy még sötétebb titokra is fény derül.

Havasréti remek elbeszélő. Fegyelmezetten teremt feszültséget, és pompásan adagolja az információt. Könyve a kaland- és a kémregény, a rémmese és összeesküvés-elmélet, a tudományos-fantasztikus és a dokumentarista stílus között egyensúlyoz. Úgy állítja ráadásul elbeszélése szolgálatába a műfaji jellemzőket, hogy azok észrevétlenül simulnak a történet szövetébe. Műfaji hibridje érzékletes párlatát kínálja a hetvenes éveknek, amikor tényleg csak nüanszok választották el a tényektől az elborult szürreáliákat, emiatt végtelen számú valóságváltozat volt forgalomban.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Vass Norbert, Mno.hu, 2017. augusztus 21. 

Megjelent a Magyar Nemzet 2017.08.19-i számában.

2017-08-21 15:38:23
Meglepő versek az emlékezésről
Emlékek és álmok elevenednek meg és keverednek össze Krusovszky Dénes verseiben. Hogyan mesélhetjük el az önéletrajzunkat egy olyan korban, amikor a személyes történeteink határai feloldódnak...
Maléter Pál özvegyének küzdelmes élete
A kötet elbeszélője és egyben főhőse Gyenes Judith: az 56-os mártír, Maléter Pál özvegye. A gyerekkori emlékek, a jómódú család mindennapi élete, majd a háborús évek megidézése után...
Fordította: Kúnos László
A halhatatlanság ára
Hajnalcsillag-sorozatának második kötetében Karl Ove Knausgard ezúttal két szereplőre összpontosít. A regény első fele 1986-ban, a csernobili atomkatasztrófa évében játszódik, és egy Syvert...
Új, mai versek
Háborúban hallgatnak a múzsák? Erdős Virág verseiben nem hallgatnak, hanem ordítanak. Ebben a költészetben nem válik szét a közélet és a magánélet, és a megfogalmazás sem lehet győztes...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ