Ottlik Első írásai 1931-ben jelentek meg a Napkeletben. 1939-ben Babits közölte a Nyugatban A Drugeth-legenda című elbeszélését. A háború befejezésekor a magyar szellemi élet megújítását tervezte, a Nyugat hagyományait folytatva.
1945 és 1946 között a Magyar Rádió dramaturgjaként dolgozott, ahol hangjátékokat fordított és írt. 1945-től 1957-ig a Magyar PEN Klub tikára. A dogmatikus irodalom-politika éveiben kiszorult az irodalmi életből, fordításokból élt. Kényszerű hallgatása 1957-ben ért véget, amikor megjelent Hajnali háztetők című kisregénye. Iskola a határon című, mára már klasszikussá vált nagyregényét 1959-ben, többszöri átírás után adták közre. Az egyetlen hosszabb terjedelmű műve, amely az Iskola a határon ikerdarabjaként íródott, Buda címmel Lengyel Péter gondozásában jelent meg. Ottlikot olyan szerzők vallják mesterüknek, mint Tandori Dezső és Esterházy Péter.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
Hajnali háztetők (1958), Iskola a határon (1959, 2005, 2017), Minden magvan (1969), Próza (1988), A Valencia-rejtély (1989), Hajónapló (2005), Buda (2005), Ottlik-összes (Buda, Hajónapló, Próza, Hajnali háztetők, Iskola a határon, Minden megvan – 2005), Rádió (2009), Hajnali háztetők /vászonkötésben (2012)
Díjai
József Attila-díj (1981), Déry Tibor-díj (1984), Kossuth-díj (1985), Szép Ernő-jutalom (1988), Örley István-díj (1990)
