Lakoma - a dúsan terített asztal története
Mi történik, amikor összegyűlünk ebédelni? Nem csak
eszünk ilyenkor, mondja Roy Strong, akinek figyelemre
méltó könyve, a Lakoma: A dúsan terített asztal
története áttekinti a pazar lakomákat az ókori
Görögországtól napjainkig. Újra és újra rámutat arra,
hogy `az étkezés és minden, ami társul hozzá a státus
és hierarchia - és persze a vágyak - meghatározásának
eszköze volt, és mindmáig az, bármilyen formát öltsön
is a társadalom`.
Illusztrációképp Strong utazásra invitálja olvasóit,
föltérképezve az ókori Róma lakomáit, amelyek, mielőtt
dekadens kicsapongásba fulladtak volna (Caligula
szerette az étkezést lefejezéssel fűszerezni), az
étkezések kulturált szórakozás mintáinak számítottak.
A keresztény kort és a reneszánsz időszakot, a
szimbolikus egyházi szertartás udvari ceremóniává
alakulását és az új módon hierarchikus világot, amely
feledve a francia forradalom eszményeit létrehozta a
19. és a korai 20. század meghatározó eseményét, a
vacsorapartit. Végül saját lehangoló korunkat,
amelyben a hagyományos formák eróziója miatt
ráfanyalodtunk a tévé előtti rágcsálásra, legelészésre
és az étteremre, mint rangjelzéspótlékra, ami valaha a
társadalom feladata volt.
Strong a tudós éles tekintetével vizsgálja az
étkezést, ugyanakkor kellemes és mulattató kalauz
olvashatunke témakörben. Nehéz elképzelni, hogy bárki
is lényegretörőbben tárná föl például a jómodor
evolúcióját és jelentését (az udvari szertartástól a
feltörekvők kirekesztéséig), az étkező feltalálását
(amely állandó ebédlőasztalt igényelt), a cukor
sarkalatos szerepét (mint barokk szobrászati eszközt)
és a szakácskönyvek történetét.
Mindenkinek, akit érdekel, hogy - sok egyéb közt - mit
jelentett villát használni (eleinte státusszimbólum,
majd, a kést kiszorítva, az egyetlen elfogadott eszköz
az étel szájba helyezéséhez), tökéletes olvasmány
a `Lakoma`.