Kiadványok
288 oldal
5999 Ft
Mondtam már valaha?
Genevieve Kingston remekül megírt memoárja megindító, lélekemelő történet egy nem mindennapi édesanya utolsó ajándékairól, a bölcsességéről és a szeretetéről, amivel a síron túlról is vigyázza lánya lépteit. Genevieve (Gwen) Kingston hároméves volt, amikor az édesanyját gyógyíthatatlan rákbetegséggel diagnosztizálták. Az édesanya minden jóslatra rácáfolva további nyolc évig élt, és ez idő alatt Gwen és a bátyja, Jamie számára ajándékokkal és levelekkel töltött meg egy-egy kisebb ládát minden egyes születésnapra és más jelentős eseményekre, többek között az érettségire és a diplomaosztóra. Gwen immár a harmincas éveiben jár, és mindössze három bontatlan ajándék maradt, amelyeket az édesanyja az eljegyzésére, az esküvőjére és az első gyermekének születésére szánt. A rendkívüli gonddal összekészített ládának hála a kettőjük közti különleges kapcsolat az anya halálával sem szakadt meg. A Mondtam már valaha? nem csupán gyönyörűen megírt anya-lánya történet, hanem egy betegségekkel és gyásszal sújtott családról is szól, illetve arról, miként küzd meg az élet viszontagságaival, és miként találja meg a helyét a világban egy fiatal lány. A színészi és drámaírói karriert befutó Genevieve Kingston memoárja megkapó visszaemlékezés a család és a barátok megtartó erejéről, amely alátámasztja Gwen édesanyjának üzenetét: a szeretet legyőzi az elmúlást. Részlet a könyvből: A kartonláda már hónapok óta a szobámban állt, de valahogy nem akartam tudomást venni róla. Azokban a hónapokban a doboz egy olyan jövőt jelentett, amelyről azt reméltem, hogy soha, de soha nem jön el. Azon a reggelen azonban lassan otthagytam az ágyat, és a doboz mellé térdeltem. Óvatosan, egyenként pattintottam fel a csatokat, hogy minél tovább tartson a pillanat. Miután felnyitottam a doboztetőt, elsőként egy jókora fekete spirálfüzetet pillantottam meg, amelynek borítóján két pirosas körte pompázott. A lélegzetem hirtelen felgyorsult, ahogy kivettem a füzetet, és az első oldalra lapoztam. Legdrágább Gwennym! Íme, a füzet, amelyben írok egy keveset az összes levélről és emléktárgyról, amellyel az életed jelentősebb eseményeit szeretném megünnepelni. Arra az esetre készítem ezt a kis összefoglalót, ha ne adj isten történne valami a levelekkel és az ajándékokkal. A tollat, amellyel írok, szintén neked szánom. Remélem, örömöd leled majd benne. Szeretettel: Anya A spirálhoz egy zöld és arany színű töltőtoll volt csíptetve, amely tintapatronnal működött. Sietve kiszabadítottam a drótok közül, és a tenyerembe véve méregettem a súlyát. Ahogy a szememet elfutotta a könny, a lapokon elhomályosodtak a szavak. Anyám már évekkel korábban megmutatta a füzetet, de a ládikához hasonlóan ezt is a gondolataim mélyére suvasztottam, mert nem akartam, hogy valaha is szükségem legyen rá. Most a füzet vastagságát méregettem az ujjaimmal, aztán a mellkasomhoz szorítottam. Alig vártam, hogy elolvashassam, mi áll benne. A füzet alatt szinte csordultig telt a láda. A változatos alakú és méretű kis ajándékdobozok úgy illeszkedtek egymáshoz, akár egy háromdimenziós kirakós játék darabkái. Az íves fedél belsejébe egy vékony milliméterpapír volt ragasztva a láda teljes tartalmának listájával. Végighúztam ujjamat a felsoroláson: a születésnapok hosszú sorát ballagások, diplomaosztó, esküvő és gyermekáldás szakították meg. Mindegyik tétel mellett egy-egy pipa virított, jelezvén, hogy anyám megemlékezett az alkalomról. ,,Ebben a szívbemarkoló memoárban Kingston a negyvenes évei végén, emlőrák következtében elhunyt édesanyjáról ír, aki gyermekeire leveleket és ajándékokat hagyott, hogy kibonthassák őket, ha már nem él." --New York Times Book Review Editors' Choice ,,Felejthetetlen visszaemlékezés a szeretet mindent legyőző erejéről." --Good Morning America ,,Kingston debütáló memoárja megrázó és letehetetlen olvasmány. Az édesanyja ajándékai és üzenetei világítótoronyként mutatják a fényt egész életében, bebizonyítva, hogy egy anya szeretete erősebb az elmúlásnál. Felejthetetlen és mélyreható könyv a fiatalságról és veszteségről." Booklist
528 oldal
5999 Ft
Lucky Hank
Richard Russo Pulitzer-díjas szerzőjének frenetikusan vicces regénye ifjabb Hank Devereaux életének egyetlen, balul elsült hetét követi végig. Devereaux az angol tanszék kelletlen vezetője a nem túl magasan jegyzett pennsylvaniai rozsdaövezet egyik alulfinanszírozott egyetemén. Viselkedése egyrészt a habitusából, másrészt abból fakad, hogy a munkahelyén vadabb a gyűlölködés és a megosztottság, mint a Balkánon. Felesége, Lily a helyi gimnáziumban igazgatóhelyettes, és van egy tűzrőlpattant lánya, Julie. Devereaux-val egy hét leforgása alatt képtelenebbnél képtelenebb dolgok történnek: elcsúfítja az orrát egy dühös kolléga, megjelenik lelki szemei előtt a dékánnal szeretkező felesége, azon töri a fejét, hogy vajon felhívás-e keringőre a barackmag, amelyet a csábos idomú tanársegéd az asztalán hagyott. Mindeközben megbékél a szoknyabolond apjával, és azzal, hogy nem váltotta be az önmagához fűzött, ifjúkori reményeit. A könyvből azonos címmel nagy sikerű filmsorozat készült, amely a Maxon tekinthető meg. Részlet: Az impozáns, régi, magas mennyezetű, keményfa padlós, kandallós, huzatos házak, amelyekben éltünk, a campuson vagy a campus közelében voltak. A kandalló csak akkor volt begyújtva, ha apám ,,udvart tartott". Erre vagy péntek délután került sor, amikor hajbókoló tanársegédek és ideges doktoranduszok özönlötték el a tágas szobákat, vagy szombat este, ha anyám vacsorát adott a tanszékvezető vagy a dékán vagy egy ott vendégeskedő költő tiszteletére. Én így is, úgy is az egyetlen gyerek voltam a társaságban, és igencsak magányos lehettem, ugyanis mindennél jobban vágytam egy kutyára. A szüleim viszont, nem túl meglepő módon, nem vágytak rá, és mivel szolgálati lakásban laktunk, alighanem szigorú szabályok vonatkoztak a kisállattartásra. Mindenesetre akkor, kilencéves koromban, már jó ideje kőkeményen lobbiztam egy kutyusért. A szüleim abban bíztak, hogy idővel kinövöm ezt a mániámat, de az én hő vágyamat csak fokozta, az elszántságomat pedig megacélozta a szemükben csillanó remény. Karácsonyra mit kérek? Kutyát. A születésnapomra mit kérek? Kutyát. A sonkás szendvicsemre mit tegyenek? Kutyát. Jóleső érzés töltött el a szüleim elgyötört, bosszús arca láttán: úgy voltam vele, hogy ha már kutyám nem lehet, ez is megteszi helyette. Így csordogált az élet, míg anyám el nem követett egy hibát vagy inkább ordas nagy baklövést, amit az érzelmi kimerültség és a kétségbeesés szült. Ő ugyanis sokkal jobban szerette volna, ha a gyereke boldog, mint az apám.
352 oldal
5499 Ft
Caroline O'Donoghue
A Rachel-eset
Az egyetemista Rachel egy könyvesboltban dolgozik, itt találkozik Jamesszel, akivel rögtön megtalálják a közös hangot. A szikrázóan intelligens fiúval hamarosan lakótársak lesznek, és ezzel egy olyan barátság veszi kezdetét, amely örökre megváltoztatja az életüket. Bohém életüket folytonos anyagi gondok közepette élik az írországi Corkban, vad tivornyázások közepette. Amikor Rachel beleszeret nős egyetemi tanárába, Dr. Fred Byrne-be, kieszelnek egy tervet: könyvbemutatót szerveznek neki, hogy utána a lány elcsábíthassa a férfit. Frednek azonban más vágyai vannak. Titkok és kompromisszumok sorozata kezdődik, amely összefonja James, Rachel, Fred és Fred elbűvölő, jó kapcsolatokkal rendelkező, tehetős felesége sorsát. Pezsdítően szórakoztató regény barátokról, szerelmesekről és egy fiatal nőről, aki kétségbeesetten próbál ellavírozni a kaotikus Írországi viszonyokban és a felnőttlétben. ,,Magával ragadóan szatirikus könyv, méltó párja Sally Rooney regényeinek, bemutatva a hatalom dinamikáját az egyetemeken, könyvkiadókban és a hálószobában. O'Donoughe biztos kézzel vezeti az olvasót, kis és nagy szembenézések között." The New York Times ,,A Rachel-eset a felnőtté válás könyve, egyúttal sziporkázóan szellemes és sokszor megrázó szerelmi történet." --TIME Magazine A szerzőről Caroline O'Donoghue a The New York Times bestseller szerzője és a díjnyertes Sentimental Garbage podcast háziasszonya. Két felnőtteknek szóló regényt írt, és egy tizenéveseknek szóló sorozatot természetfeletti erőkről.. Első regénye Az üdvöske címmel magyarul is megjelent. Az írországi Corkban született, ma Londonban él. Részlet a könyvből: Április veszélyes időszak, ha az ember egy olyan férfinak lesz a megszállottja, akit nehezebb megfogni, mint a tojásfehérjét. Elvileg ebben a hónapban tanulnom kellett volna és megírni a szakdolgozatomat. Ehelyett vagy szédelegtem a Carey-vel töltött éjszaka után, vagy biztosra vettem, hogy már nem él. Olykor napokig nem beszélt velem. Amikor aztán felbukkant, mindig aggodalommal hallgatta, mennyire feldúlt az eltűnése. De úgy aggódott, mint egy barát aggódik, amikor elpanaszolod, hogy az Országos Egészségügyi Szolgálat csak nyolc héttel későbbre adott időpontot a mammográfiára. Jaj, ne már! Milyen szarul működik ez a rendszer. Kár, hogy nincs másik, igaz? James, aki hasonló tortúrán ment keresztül dr. Byrne-nel, azt kérdezte, szerintem Carey lefekszik-e másokkal is. Tizenegy évvel később, így, utólag, számos beszélgetés után, úgy, hogy már sokkal többet tudok a férfiakról, még mindig azt gondolom, hogy nem. Egyszerűen csak nem tudta összerakni a dolgokat. A ,,dolgok" alatt itt most az életet értem. Ha lekéste a buszt, beteget jelentett. Nem akart sót venni (minek nekem olyan sok), ezért a Tescóból lopott kis adagokat, és egy üres borítékba szórta. Olyan ember volt, aki mindig azt tette, amit akart és amikor akarta, ám ha nem voltál közvetlenül a szeme előtt, akkor a ködös éterbe vesztél. - Carey-vel az a helyzet - magyarázta egyszer James, amikor késő este épp reménytelen embereink felett siránkoztunk -, hogy forró parázson is átmegy érted, de nem képes elkötelezni magát egy vacsora mellett. Elhittem. Most is elhiszem. Találkozott a barátainkkal. Ha együtt voltunk, akár kettesben, akár társaságban, éreztem, hogy a tekintete mindenhová követ. Ha buliban voltunk, elkapott a konyhában, tapogatott a ruha alatt, állandóan azzal dicsekedett mindenkinek, milyen jópofa dolgot mondtam a minap. Amíg zuhanyoztam, elolvasta a beadandóimat, és amikor előjöttem, nekem is felolvasta, miközben az ágyamban cigizett. - Mintha Noam Chomskyt dugnám - mondta. - Nagyon komoly. Amikor jó volt, akkor nagyon jó volt, és amikor elment, akkor nagyon elment. Ma már tudom, hogy sok minden az üzeneteken múlt. Carey és köztem hat év volt, de a korkülönbséget csak a telefonnal kapcsolatban érzékeltük. Számomra az udvarlást az üzenetküldés jelentette. Vagyis reggel és este üzenetet küldtem vagy kaptam. Minden üzenet végén egy x vagy hosszú x-sor, ha nagyon rendben volt minden, és elégedett voltál. Durca idején x-megvonás, amit a másik fél azonnal konstatált, és rögvest megkérdezte, mi a baj. Ezek voltak a szerelem szabályai, ezt tanultam a lányiskolában, és teljesen összezavarodtam, ha valaki nem tartotta be ezeket a szabályokat.
352 oldal
5499 Ft
Szicíliai étterem
A szicíliai nyár sokat ígér, csak nem Ariannának, aki egyfolytában dolgozik. Közben a sziget kínálta finomságokkal, granitával, fagylalttal, cannolóval és különféle halételekkel vigasztalódik, abban az étteremben, ahol naphosszat a laptopja előtt ücsörög. Időnként szórakozottan rápillant Nissóra, a jóképű, ám kissé arrogáns séfre, aki a fiatal Antonio Banderasra emlékezteti. A férfi mindig is Szicíliában élt, a nő igazi világpolgár. A férfi harmincéves, a nő ötven. Egyikük sem vágyik a szerelemre, idejük sincs rá. Mindkettőjüknek megvan a maga álma. Nem ugyanaz, de nem is annyira más. A sors mit sem törődik kezdeti vonakodásukkal, és addig szövi a szálakat, míg végül szorosan összefonja őket. A meglepően végződő szerelmi történet minden olvasót nevetésre, sírásra, gondolkodásra, ábrándozásra, és talán változtatásra is késztet. A kötet különlegessége, hogy a fejezetek végén a szerző olasz ételek receptjeit vonultatja fel, amelyeket bárki elkészíthet, aki kedvet kap hozzá. Részlet ,,Minden este itt van ez a nő, és mindig csak egyetlen fogást rendel. Minden este mást. Olykor, nagyritkán, desszertet is. Nem iszik. Csak néha kér egy pohár bort - amikor nem egyedül jön -, és az elég neki a vacsora végéig, még el se fogy. Drágaságom, nekem itt komoly hitelt kell visszafizetnem, mégis hogyan akarsz közreműködni ebben? Természetesen laptopja van. Természetesen vacsora előtt, közben és után is ír. Természetesen megadtam neki a wifijelszót, mert jó fej akartam lenni. Természetesen órákig itt ül. Nem, ez nem igaz. Amint meglátja, hogy nincs több szabad asztal, kéri a számlát és elmegy. Ez azért rendes tőle. Először júniusban jött, hogy kritikát írjon rólam. Őróla szólt a titkos információ. Egyébként az is ő volt, aki úgy vezet, mint egy hályogos szemű anyóka, úgy hajt fel az autóútra, hogy meg se nézi, nincs-e ott valaki, aztán két másodperc múlva hagyja lefulladni a motort. A titkos információ igaz volt: már megismerkedtünk Taorminában, ő Arianna, az a nő, aki egy egész doboz csilipasztát zúdít bele a szószba, arra hivatkozva, hogy ez thai étel, mert úgy látszik, szerinte Thaiföldön az emberek nem érzik az ízeket. Egyébként meg, csak hogy lássák, kikre bízzák az étteremkritikát ebben az országban: amikor először jött el egy külföldi barátnőjével, akivel azóta többször is visszatért, mindketten a számítógépet bújták, attól a pillanattól, hogy rendeltek, egészen addig, amíg ki nem fizették a számlát. Az első alkalommal órákig böngészték az étlapot, és a végén összesen négy fogást ettek, plusz egy desszertet, amin megosztoztak, két pohár bort fogyasztottak el, a nevezetes sörlapot pedig csak megnézte és lefotózta. Mégis hogyan akar így értékelést írni? Az emberek meg az ő ajánlásai alapján választanak majd éttermet. Újságírók, minő alávaló népség!"
264 oldal
6299 Ft
Kapcsolatok - Naptár 2025
Ebben a gyönyörűen illusztrált naptárban az évet Paulo Coelho műveiből válogatott idézetek kísérik végig. Paulo Coelho, akit emberek milliói a szavak alkimistájaként tartanak számon, napjaink egyik legbefolyásosabb szerzője. Könyvei nemcsak a bestsellerlistákat vezetik, de társadalmi és kulturális párbeszédet is gerjesztenek. A műveiben érintett témák, eszmék és filozófiák sok olvasó vágyát teljesítik be, olyanokét, akik a saját útjukat és a világ újfajta megértését keresik. Catalina Estrada már gyerekként ráeszmélt szülőhazája, Kolumbia vibráló és buja természetére. Jelenleg Barcelonában él, de nemzetközileg elismert illusztrátorként sem felejtette el a gyökereit. Munkáiban, erőteljes színhasználatában ma is jelen van ugyanez a csodával teli rajongás.
384 oldal
5499 Ft
Napóleon ügynöke
Oroszország, 1812. Franciaország végre méltó ellenfélre talált? Oroszország lerohanásának előestéjén a félig francia, félig angol Matthieu Carrey Napóleon ötszázezres hadseregének soraiban találja magát. Mivel Sándor cár látszólag nem készült fel a háborúra, a francia győzelem biztosnak tűnik. A Grande Armée mindent elpusztít, ami az útjába kerül. Carrey célja kevésbé világos. Zsarolás kényszere alatt kémnek áll a császár hadseregében, és azt reméli, hogy így követheti szerelmét, egy francia színésznőt, aki a moszkvai színházba ment dolgozni. Ahogy az utánpótlás egyre fogyatkozik és beáll a fagy, a Grande Armée kezd összeomlani. A háború örvényébe sodródva Carrey veszélyes utazásra indul, miközben az oroszok éhes farkasként köröznek körülötte. ,,Intrika, kémkedés és párbajok. Nagyszerű kalandtörténet, a háttérben Napóleon Oroszország elleni kudarcba fulladt inváziója." Adrian Goldsworthy, történész, bestseller-író ,,A Napóleon ügynöke első fele szórakoztató - színes történet párbajokról, szerelmi ügyekről és szerencsejáték-barlangokról. A második fele Napóleon Moszkvából való rettenetes visszavonulásának kegyetlen, eleven beszámolója." The Times ,,A Napóleon ügynöke egy epikus léptékű erőpróba, amely az olvasót belemeríti az ágyúfüst illatába és a kartácsgolyók fütyülésébe. Szinte érezni a félelem ízét. Az 1812-es hadjárat a hatalmas áldozatok, a lenyűgöző bátorság és egy olyan ember története, aki sosem tudta, mikor kell visszalépnie. Ben Kane az egyik legkiválóbb történelmi regényírónk, és a téma iránti szenvedélye minden oldalon átragyog." Douglas Jackson, író Részlet a könyvből: Az egyre erősödő hangok és ütések kakofóniájába kiabáló hang vegyült. Egy ököl eltalálta a számat, amitől az alsó ajkam úgy hasadt fel, mint egy túlérett szilva. Erre azonnal felcsapott a röhögés, de mégsem fájt annyira, talán azért, mert a fejem úgy kongott, mint valami templomi harang. Vágytam a teljes öntudatlanságra; akkor megszűnne a fájdalom. Akkor már agyon is verhetnek, az sem érdekel. A hang újra felharsant, egyetlen szót bömbölt. A tömeg kiabálása elhalt. Fejemet lelógatva vártam a következő ütést, a következő pofont. Nem jött. Először éreztem, hogy a felkaromon a szorítás enyhül. Megrogytam, és most eszméltem rá, hogy milyen gyenge vagyok; a parasztok rángattak újra álló helyzetbe. Még mindig nem jött az újabb ütés. - Osztavity! Felnéztem, és a tömegben megláttam egy lovas kozákot, aki szintén egyenruhát viselt, mint a többiek, csak sokkal pompásabbat és ízlésesebb szabásút. Szablya lógott az oldalán. Újabb parancsot vakkantott, mire a parasztok utat engedtek neki, csak a két ember maradt ott, akik a karomnál fogva tartottak. Tompán rámeredtem, és eltűnődtem, vajon milyen újabb kínzás vár rám. - Bocsánat, camerade - mondta. - Vous-etes français? - Igen - nyögtem ki, és eszembe jutott, hogy az orosz tisztikar tagjai beszélnek franciául. Majd neki is elismételtem a Bellamytól hallott kifejezéseket. Az arca azonnal érdeklődővé vált, amit aggodalom váltott fel. - Elnézését kérem, uram, amiért ezt művelték magával. - Franciáról oroszra váltott, és először szóáradatot zúdított a parasztokra, akik meghunyászkodtak, és elhúzódtak a tiszt kezében lengetett lovaglóostor elől, majd a kozákoknak is kijutott a tirádából, akik megpróbáltatásaimat közelről szemlélték. Miután felfedtem kilétemet, már a legnagyobb udvariassággal bántak velem, noha nem barátságosan. A kémeket mindenki lenézi, gondoltam elcsigázva, miközben két kozák betámogatott a kapitány sátrába.
224 oldal
4499 Ft
Nagymama és a mesterséges intelligencia
,,Hiszen, tételezzük fel, mire Kobak felnő, még létezik könyv, és lesz, aki olvas, és esetleg Kobak kezébe kerülnek a könyveim, és feltűnik neki, hogy mindenkiről szó esik, a testvéreiről, az unokatestvéreiről, a barátnőkről és a kutyákról, de róla semmi. Ez nem lenne igazságos." Elkészült hát a népszerű sorozat legújabb kötete, amelyben a Nagymama ezúttal is komoly kihívások elé néz. Férje, a Gyerekdoki aggasztó szívbetegsége, valamint (ezzel némileg összefüggésben) titokzatos pittyegések a férj telefonján, a digitális korba született unokák rejtélyes világa, a véletlen egybeesések volt gimnáziumi szerelme, Gönczi és az ő élete között, és legfőképpen az idő hol száguldó, hol megtorpanó, különös természete a Nagymamát arra sarkallja, hogy a mesterséges intelligenciához forduljon támogatásért és megnyugtató válaszokért. Pataki Éva bravúros időkezeléssel egyetlen napba sűríti a gyakran a múltban gyökerező és sokfelé ágazó történéseket. Az életigenlő, mégis enyhén mélabús hangulatú legújabb Nagymama-könyv talán a sorozat legfilozofikusabb darabja, ugyanakkor a szöveget ezúttal is átjárja az eredeti, fanyar humor. Idézet Ez már sok volt. Még hogy én hangos lennék, csak azért, mert a Gyerekdoki beszél abnormálisan halkan? Meg erőszakos? Csak mert többnyire én döntöm el, hogy milyen sorozatot nézzünk, vagy épp kit hívjunk meg vacsorára? De hát én olvasok utána a sorozatoknak, és jobbára én ápolom a társas kapcsolatainkat, ő inkább főz. Tudtam, persze, hogy a férjem nincs jó passzban, gyászol, Maci kutyánk halála a padlóra küldte, de ez azért fájt. A Gyerekdoki a piacra sem jött velem, sehová sem jött, sétálni sem. Pedig hívtam kitartóan, hogy mégis mozogjunk, a mi korunkban már figyelni kell a rendszeres testmozgásra. Én hívtam fel erre a figyelmét, noha ő az orvos, igaz, gyerek-. Fásultan azt válaszolta, mi értelme kimenni a házból pusztán azért, hogy azután visszajöjjünk. Kutya nélkül a séta céltalanná lett a számára, így magam róttam a kizöldült, számozott utcákat, egyre azon a paradoxonon törve a fejem, hogyan cipeljem magammal a Gyerekdokit, hogy megtegye az egészség fenntartásához szükséges napi lépésszámot anélkül, hogy erőszakosnak tűnnék. Éreztem, hogy ez így nem mehet tovább.
336 oldal
5499 Ft
Anya csak egy van
Kár, hogy csak MOST kezdek rájönni, hogy alapjában véve jópofa nő lehetett az anyám. KÁR, hogy csak most kezdem IRIGYELNI, amiért annyira BÁTRAN élt, ahogyan én sose mertem. DE JÓ VOLNA ÚJRAKEZDENI, ÚJRAKEZDENI, EGÉSZEN ELÖLRŐL. Az Anya csak egy vant Vámos Miklós 1992-ben kezdte írni, és 1995-ben jelent meg először. Aztán még harminckilencszer, több kiadónál. Szűk három évtized múltán rengeteget változott a világ. A regény csak keveset, a szerző egyszer átjavítgatta. Mi - emberek, magyarok, olvasók - talán többet. Ám főszereplő, a mániás depressziós (mindközönségesen: félbolond) anya pontosan olyan, amilyen számtalan sorstársa napjainkban. Elviselhetetlen és mulatságos. Szerencsétlen és mázlista. Félénk és bátor. Érzelemszegény és szerelmes. Míg a könyv elején sajnáljuk, később már-már irigyeljük. Meghat és megnevettet. Ha a regényt elolvasva úgy érezzük, ideje fölhívnunk a saját anyánkat, jó nyomon járunk - az író célba talált.
180 oldal
4499 Ft
A Telihold kávézó
A japánok úgy tartják, hogy ha gondoskodsz egy macskáról, az egy napon meghálálja. Ha pedig a megfelelő macskának viseled gondját, akkor még az is megtörténhet, hogy meghívást kapsz egy titokzatos kávézóba. Ez a bizonyos kávézó semmihez nem fogható: nincs állandó helye, sem nyitvatartási ideje - ráadásul beszélő macskák vezetik. Miközben a macskák süteményt, kávét és teát szolgálnak fel a vendégeknek, asztrológiai tanácsadást nyújtanak számukra, és elmondják, hol zökkent ki az életük a megfelelő kerékvágásból. A kávézóba betérő szerencsétlen forgatókönyvíró, a válságba került filmrendező, a reménykedő fodrász és a technológiai kihívásokkal küszködő weboldaltervező mind kicsit elveszettnek érzi magát. Nem véletlenül kerültek a Telihold kávézóba... Részlet - Örülünk, hogy ellátogatott hozzánk. Elnézést, úgy látom, megleptük... - Neeem... - ráztam meg kicsit a fejem. - Örvendek, üdvözlöm a Telihold kávézóban! - mondta a háromszínű macska, és letette az asztalra a poharat. Ahhaaa, pillantottam a pohár felé. A lágy ívű, apró pohárban víz, abban meg három darab jégkocka volt. Az egészen apró ütközéstől, amellyel a pohár az asztalhoz ért, a víz felszínén szinte aranyporszerű, apró fénysugárdarabok kezdtek vakító rezgésbe. Közelebb hajoltam a pohárhoz, de a fény kialudt. Képzelődtem volna? Ahogy egyik döbbenetből a másikba estem, teljesen kiszáradt a torkom. Megragadtam a poharat, és felhajtottam a vizet. Tisztább ízű volt, mint bármilyen víz, amit valaha ittam. A szervezetem mohón felszívta, úgy éreztem, minden porcikámat átjárja. Ez aztán a finom víz! A pohárban csilingeltek a jégkockák. Még ilyet, jégkockás vízért lelkendezem egy tavaszi estén, amikor bizony még hűvös az idő! Habár... ma nagyon meleg van. Ahogy a vizet ittam, éreztem, hogy kicsit megnyugszom. - Én vagyok a főpincér, elnézését kérem, hogy ma a beosztottaim szemtelenül viselkedtek önnel. Erre kicsit megcsóváltam a fejem. - A beosztottai? - szólaltam meg végre. - Igen. Ők szóltak önnek erről a helyről, igaz? Ekkor valahonnét felbukkant két macska, és elegánsan az asztalra telepedett. Az egyik nagy fülű, sovány és egzotikus kinézetű volt. Minthogy szeretem és ismerem a macskákat, úgy sejtettem, szingapúri. A másik fekete-fehér. A szingapúrinak gyönyörű kerek zöld, a fekete-fehérnek szürke, keskeny és kissé vágott szeme volt. Mindkettő átlagos termetű macska volt. - Mizuki mester, hát eljött! - üdvözölt a szingapúri. Mivel tanúja voltam, hogy a hatalmas macska tud beszélni, az már nem tett rám különösebben nagy benyomást, hogy a normál méretű társa is megszólal, de persze azért meglepődtem. - Miii...? Ezután a fekete-fehér komoly tekintettel biccentett felém. - Szerikava mester, az előbbiért elnézést kérünk. Felismertem bennük a férfit és a fiút, akikkel a szálloda kávézójában találkoztam - és csak meresztgettem a szemem. - Lehetséges, hogy önök az iménti... macskarémek? - bukott ki belőlem, mire a három macska egymásra nézett, és méltatlankodó hangot adott ki. - Időnként emberi alakot öltünk, de macskarémek nem vagyunk. - Nem bizony, még ilyen sértést! Éreztem, hogy megnyúlik az arcom a szingapúri és a fekete-fehér macska tiltakozására, és gyorsan elnézést kértem. - Tehát a Telihold kávézó egy macskakávézó? - kérdeztem izgatottan. Macskakávézó. Amint kimondtam, ironikusan elmosolyodtam erre a mesebeli fantáziára. Nyilván elaludhattam, és most álmodom. Hiszen ilyesmi csak egy álomban fordulhat elő. Aha, szóval ez egy álom! Erre mintha oldódott volna bennem a feszültség. Előbbi kérdésemre a három macska megint egymásra nézett, és titokzatosan bólintott. - Nevezzük egyelőre annak! - válaszolta a fekete-fehér, majd a füle tövét vakarva megszólalt a szingapúri is: - Habár ez is csak az átmeneti formánk. Értetlenkedve néztem rájuk, mire a fekete-fehér hangosan megköszörülte a torkát. Erre a szingapúri a szája elé kapta a mancsát. A háromszínű főúr olyan mozdulattal, hogy ,,Akkor kezdjük az elején!", a melléhez emelte a mancsát. - A Telihold kávézónak nincs állandó helye. Kedve szerint bukkan fel, hol egy ismerős bevásárlóutcában, hol egy állomáson, hol egy csendes folyóparton. Üzletünkben nem veszünk fel rendelést a vendégeinktől - hajolt meg a főúr a szívére téve a mancsát. - Vagyis nem rendelhetem azt, amit szeretnék? - Úgy van - bólintott a főúr. - Ez azt jelenti, hogy az úriember, aki az előbb itt kávézott, nem maga kérte a kávét? - Azt. - Pedig én is egy kávét akartam kérni. A főúr bocsánatkérően hunyorgott. - A kávénkat általában olyan ,,érett felnőtteknek" szolgáljuk fel, akik már édeset és keserűt is ízleltek, és mindent megtapasztaltak.
432 oldal
5499 Ft
Férjek
A harmincas éveiben járó Lauren a szinglik kiszámítható, élvezetes életét éli. Csodás barátai vannak, imádja a munkáját, és van egy gyönyörű lakása Délkelet-Londonban - ahol egy este, a bulizásból hazatérve, egy idegen férfit talál. Michaelnek hívják, vonzó, kedves, és állítása szerint, valamint a barátok és a falon látható képek alapján ő Lauren férje. Lauren nyomozni kezd, hogy miként lehet egy olyan ember felesége, akivel, emlékei szerint, még sosem találkozott, amikor Michael felmegy a padlásra a létrán, hogy kicserélje a villanykörtét - és eltűnik. Helyette egy másik férfi mászik le, és Lauren élete valamint a lakása kisebb átalakuláson megy keresztül. Hamar rájön, hogy a padlása, rejtélyes módon, ontja a férjeket és a párhuzamos univerzumokat. Lauren hol pár hétig, hol pár percig él házasságban az egymást követő partnereivel, és közben küzd a sors kínálta dilemmákkal. Hiszen ha férjet cserélni ugyanolyan pofonegyszerű, mint becsavarni egy új villanykörtét, akkor honnan tudjuk, hogy megtaláltuk-e az igazit? Mikor jön el az ideje, hogy felhagyjunk a keresgéléssel, és megelégedjünk a hétköznapi boldogsággal? ,,A Férjek CSODÁLATOS: friss, eredeti, rendkívül szórakoztató és furcsán megnyugtató. ...Számtalanszor hangosan felnevettem. ...Tökéletes öröm." - Marian Keyes, a Megint, Rachel és a Felnőttek című könyv szerzője ,,A szerző új perspektívából tárja elénk a randizással és a szexszel kapcsolatos jelenlegi szokásokat és megközelítéseket... Egy nagy kérdés szórakoztató felvetése." - Kirkus Részlet A férfi magas, sötét haja borzas, és amikor a nő késő éjszaka vagy inkább hajnalban hazaér Elena lánybúcsújáról, a lépcsőfordulóban áll. A nő sikolt, és hátralép. - Mi a...? - kezdi, majd nekifut még egyszer: - Ki maga? A férfi sóhajt, és azt kérdezi: - Jó volt a buli? A szőnyeggel borított lépcső tetején, a félhomályban ácsorog. Ugye jó lakásba jöttem be? - suhan át a nő agyán. Biztos, hiszen nyitotta a kulcs az ajtót. A nő ittas, de nem annyira, hogy véletlenül betörjön valahova. Még hátrébb lép, kitapogatja a falon a villanykapcsolót, miközben szemmel tartja az idegent. A lakás fényárba borul. Minden ott van és úgy, ahol és ahogy lennie kell. Stimmel a lépcső lejtési szöge, a krémszínű fal, sőt a kapcsoló is pont úgy működik, ahogy szokott: egy pillanatig ellenáll, majd kattan. Minden stimmel tehát, csak a férfi nem, aki most megszólal: - Lauren, gyere fel! Főzök teát. Tehát tudja a nevét. Lehet, hogy... Nem, nem, annak már több hónapja, és a fickó szőke volt, meg szakállas. Akkor talán betörő? De honnan tudná egy betörő, hogy őt Laurennek hívják? - Ha most elmegy, nem teszek feljelentést - szólal meg. Pedig dehogynem! De még mennyire, hogy teszek! Hátranyúl, és elfordítja a gombkilincset. Csak hosszas babrálás után sikerül, de nem nézhet oda, pláne most, amikor a férfi - te jóságos ég! - rálép a legfelső lépcsőfokra. A nő kihátrál a lakásból, majd óvatosan, nehogy megbotoljon, a bejárati ajtó felé indul. Némi üggyel-bajjal kilöki, és kilép a fülledt, meleg előtérből a nyári estét úgy-ahogy felfrissítő, épp csak szemerkélő esőbe. Csak kicsit távolodik el a bejárattól, nehogy szem elől tévessze az őt követő férfit, aki már az ajtóban áll, és erős fény világítja meg hátulról. - Lauren! - szólal meg. - Mit csinálsz? - Hívom a rendőrséget - feleli a táskájában kotorászó nő. A telefonját keresi, hátha még nem merült le, de a zsebet, ahol lennie kéne, egy kis, mázas csuporba ültetett minikaktusz bitorolja: a mai fazekastanfolyam gyümölcse. A nő a táska mélyén kotorászik to?vább, majd amikor a telefon világítani kezd, gyorsan megragadja. Csakhogy a billentyűzár be van kapcsolva, így a képernyővédő fo?tóval, azaz saját magával néz farkasszemet. Meg az ajtóban álló férfival. Aki ott áll mellette a tengerparton, és ő átkarolja a derekát. Töltöttségi szint két százalék, azaz már csak egy. És igen, ez az a férfi! Eltéveszthetetlen az arca. Ahogy a sajátja is.
Athenaeum 180
Ki tudna többet a visszautasíthatatlan bókokról és a szerelmes lélek rejtelmeiről, mint Petőfi Sándor? Minek nevezzelek? - kérdi, és szerelmes tekintetével bebarangolja csodálata tárgyát....
Voltak, akik megsértődtek, és voltak, akik a pályatárs elismerését látták abban, amikor Karinthy Frigyes 1912-ben irodalmi karikatúrát rajzolt róluk. ,,Babits Bihály" versei, vagy az Ady költészetét...
,,Iszonyúan magyar" - írta saját művéről Móricz, és (újra)olvasva az Úri murit, nem kételkedhetünk abban, hogy megállapítása a mai napig kísért. A közel száz éve született mű vaskos...
,,Szeretném, ha szeretnének" - mondja, kéri, könyörgi egy költői hang, ami hamisítatlanul adys. Meglepő, de Ady Endre akkor írta e sorokat, amikor végre elismert, sokak által megbecsült (és...
,,Az él igazán, aki másért él"
Timár Virgil vidéki gimnáziumban oktató, tudós szerzetestanár, aki felfigyel a tehetséges, okos Vágner Pista nevű fiúra. A csillogó szemű diák csüng tanára szavain, és amikor Pista anyja...
További Újdonságok
Fordította: Sziklai István
Szinte érezni a félelem ízét
Oroszország, 1812. Franciaország végre méltó ellenfélre talált? Oroszország lerohanásának előestéjén a félig francia, félig angol Matthieu Carrey Napóleon ötszázezres hadseregének soraiban...
,,Hiszen, tételezzük fel, mire Kobak felnő, még létezik könyv, és lesz, aki olvas, és esetleg Kobak kezébe kerülnek a könyveim, és feltűnik neki, hogy mindenkiről szó esik, a testvéreiről,...
további újdonságok »
Kiemelt Ajánlatok
A halálnak van humorérzéke
Kár, hogy csak MOST kezdek rájönni, hogy alapjában véve jópofa nő lehetett az anyám. KÁR, hogy csak most kezdem IRIGYELNI, amiért annyira BÁTRAN élt, ahogyan én sose mertem. DE JÓ VOLNA ÚJRAKEZDENI,...
Balázs Béla, az elismert, sikerei csúcsán járó író egy éjszakai lokálban megismerkedik egy fiatal nővel, akinek nem tud ellenállni. A mindent elsöprő vonzalom hatására a meggyőződéses...