Edwin Black washingtoni újságíró, a holokausztot túlélő lengyel szülők gyermeke, a Harmadik Birodalom kereskedelmi kapcsolatainak szakértője. Az IBM és a holokauszt 2001 februárjában jelent meg, és óriási feltűnést keltett a nagyközönség és a számítógépes szakma köreiben egyaránt. Lengyelországban, ahol az eredeti angol kiadással egy időben jelent meg, egy hét alatt tízezer példányt eladtak belőle. A könyv az IBM és a náci Németország stratégiai szövetségének különös történetét taglalja, amely már 1933-ban, Hitler hatalomra kerülése utáni héten elkezdődött, és egészen a világháborúig tartott. Amint a Harmadik Birodalom kidolgozta az üldözésekre és a népirtásra vonatkozó tervét, az IBM segített a megfelelő technológia kidolgozásában. Csak a zsidókat azonosították: ők lettek a célpontjai a vagyonelkobzásnak, a gettóba zárásnak, a deportálásnak, a kényszermunkának és végül a megsemmisítésnek. Ez olyan hatalmas nyilvántartási és szervezési munkát igényelt, amihez számítógépre lett volna szükség, ezt akkoriban az IBM Hollerith rendszere helyettesítette. Ennek segítségével tudta `automatizálni` Hitler a zsidóüldözést. Mostanáig szinte megfejthetetlen volt, hogyan tudták a nácik olyan gyorsan és pontosan azonosítani az európai zsidóságot. Black kutatásaiból kiderül: az IBM technológiáját használták a zsidók összeírására, nyilvántartására, osvizsgálatára, majd a koncentrációs táborok kényszermunkájának megszervezésére. Az IBM és németországi képviselői nem egyszerűen eladták a gépeket, és továbbálltak, hanem hatalmas bérleti díjért kölcsönözték őket, és több billió lyukkártyát készítettek Hitlernek. Ugyancsak érdekfeszíto Thomas Watsonnak, az IBM alapítójának, a század egyik legnagyobb elméjének emberi drámája, aki nyereségvágyból muködött együtt a nácikkal.