Vajon melyikből van több a 80 éves Vajda Miklósnak? Emlék, titok vagy szerénység?

Műfordító. Szerkesztő. Literary gentleman. És 78 évesen debütáló író, aki Anyakép, amerikai keretben című nagyszerű emlékregényében a mára már egészen eltávolodott múltvilágokat és a bennük élő személyeket hozta az intimitásig és az iróniáig közel. Amikor mint regényt emlegetik az Anyaképet, Vajda Miklós általában a fejét ingatja. Mondván, ez szerinte nem regény. Pedig az. Az emlékek (legkivált édesanyjával való kapcsolata) és a dokumentumok (Bajor Gizi embermentő levelezése Rákosi Mátyással) mesteri kompozíciója, az elbeszélés higgadt dinamikája, a motívumok arányos vándorlása regénnyé teszi Vajda emlékiratait. Apja a kor híres ügyvédje Vajda Ödön volt, akinek első felesége Bajor Gizi, Vajda keresztanyja volt. Nagynénje az elfeledett remekíró Kádár Erzsébet. Keresztapja a befolyásos politikus Kozma Miklós. Gyerekkorában Cs. Szabó László, Hatvany Lajos, Heltai Jenő és Szabó Lőrinc is gyakori vendég volt Vajdáéknál. Aztán Vajdáéknak is kellett vendégeskedniük: a szadista Kun páter Városmajor utcai nyilaspoklában és a tomboló rákosizmus börtöneiben, ahová Vajda anyját vitték. A család mindkét tagja Bajor Gizinek köszönheti az életét, és Vajda mindezeknek szemtanúja. Majd az életregény folytatódik: a gimnáziumban Abody Béla és Latinovits Zoltán osztálytársa, a bölcsészkaron kerül máig tartó barátságba Réz Pállal, hogy utána csatlakozzon hozzájuk a harmadik lektor is: Domokos Mátyás, és megszülessen Csernus Tibor legendás festménye. Az elkövetkező évtizedekben Vajda több tucat könyvet és színdarabot fordít, elsősorban angolból, de németből is, antológiákat állít össze, és 41 éven át szerkeszti a The New Hungarian Quarterly-t, azt a lapot, amelyik a magyar irodalmat reprezentálja a nagyvilágban, ahol 2005-ig volt főszerkesztő. Az elmúlt években van ideje az emlékeit rendezni és publikálni. Az Anyakép felejthetetlen kettős portréja után mostanában édesapja és Bajor Gizi első világháború alatti szerelmes levelezését rendezi sajtó alá. És nemsokára jön az új kötet is: portréesszék sorozata Abodyról, Latinovitsról, Pilinszkyről. Alighanem ez Vajda legnagyobb és legegyénibb műfaja: saját személyét kellő diszkrécióval elrejtve egy-egy konkrét történet segítségével megrajzolni egy személyiség legfontosabb vonásait, legnagyobb dilemmáit, a karakter lényegét. Ehhez rendkívüli pontosság, figyelem és érzékenység kell.

Aki beszélgetett már Vajda Miklóssal, tudja, hogy a magyar kultúra, a magyar önismeret eleven hagyományával diskurál. Karnyújtásnyi közelségbe kerül Bajor Gizi és Füst Milán, ugyanakkor a beszédhelyzet mentes minden muzeális pátosztól, mesterkélt áhítattól.

Emlékek, titkok, szerénység. Irónia, nyugalom, figyelem. Isten éltesse Vajda Miklóst!

Szegő János
szerkesztő