HÁNY ÉVES A KAPITÁNY?
Kovács András Ferenc: Bohócöröklét Bár a kötet csupa játék, a fele sem tréfa. Nekivághatunk-e akkor az olvasásnak a régi vicc – „Mennyi?” „Mi mennyi?” – felől? A versek alig rejtett üzenetei arra biztatnak: igen. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA a Revizoron.

Ha a költőnek olyan formátumos mű van a birtokában, mint a Könyvvásárok könyvvására, e sokszorosan összegző, mai szkepszisfutamú imitáció Kölcsey Ferenc Vanitatum vanitasára, tíz eset közül kilencben alighanem a hiúságok e hiúságával nyitja új gyűjteményét. Kovács András Ferenc nem. Ő elébe ékeli a Pathétique, hosszú szonettben címűt, (Láng Zsolt, október, ötven) ajánlással. A magánünnep, a kerek születésnap megelőzi a közünnepet, a könyves verset megrendelő ünnepi könyvhetet. 

A Bohócöröklét, mely az (Impromtuk és divertimentók, 2003–2009) égisze alatt ígéri magát, ha nem is patetikus szonátával, de patetikus (hosszú, farkas) szonettel indul meg szózenei útján. Később rányílik a kötet például a Divertimento a barátságról, a Tátrafüredi fantázia, a Cantus firmus és az Élévations nocturnes szakaszaira is. Az ötvenes (és az ötös) egyre inkább mágikus számnak tűnik a számokkal egyébként is bűvészkedő matériában. Margócsy Istvánnak, „szeretettel a hatvanadikra”, a kosztolányis(-tandoris) áthallású Ötven felé a költő röpteti a köszöntést. A Celan a Szajna-parton füstös-hamvas zsongása ekként zárul: „Ötven felé hány / horzsolt égbe holt elán / a férfi – csöndje űrbe / csontosul, merül / két megkövült folyó közt / süllyed, ébred Paul Celan” (aki, nem mellékesen, ötvenedik életévében hunyt el). Az Ötvenből ötvenegybe sorozat tagjai önmagukért beszélnek, a záró vers pedig az Impromtu, op. 50.

Amit tehát a költő így határoz meg: „Ezek a versek / voltaképpen a Sötét / tus, néma tinta / darabjaival szinte / párhuzamosan / íródtak…” (vagyis nagyjából az évezred első évtizedét végigkövetve; a 2009-es kötetet kizárólagosan uraló haikuk ötöseire, heteseire emlékeztet a mostani fülszöveg versszerű tördelése), az számunkra az ötvenedik életév megközelítésének, betöltésének, tudomásul vételének egyik lírai dokumentuma. Alkalminak mondott alkotásokat zár magába a Bohócöröklét, a kritika is az alkalmiság, alkalmi vers, megrendelésre született zenemű poétikájának nyelvi és zenei hagyományai segítségével értelmezte eddig (helyesen), ám bármennyire is mások ünnepe, távozása, emléke, műve ihleti a versírást, a tényleges alkalom személyes és egy: a majdnem tíz esztendőn át várt, fogadott, majd meghaladott élmény, életesemény: az ötvenedik év.

Elegáns választás, felemelő megoldás, hogy saját kerek éveit mások kivételes életpillanataiban keresi és találja meg KAF (aki a Búcsú az angyalitól [Öt vers Dsida Jenőhöz] akrosztichonokkal meghintett strófáiba az AVE DSIDA JENŐ ADIEU KAF üzenetet kódolta, az utolsó rész, a Kantikum alkonyi fényben címkezdő betűibe a monogramját is). Beérkezésnek szcenírozhatja azt, amit önnön búcsútudata kifelé hajózásnak láttat. Kétszer harmincban, háromszor húszban, hatszor tízben számolhatja Tamás Gáspár Miklós hatvan évét (Transsylván rémballada), s amikor végül ki kell mondania: „De egyszer hatvan ejsze hatvan”, mintha azt is mondaná, és nem ily hetykén: az ötven – ejsze – ötven, cuzammen. A férfikor delelőjének tartott életidőponthoz kapcsolt elégikus búcsútudat a Tengerész Henrik búcsúzik soraiban a legnyilvánvalóbb – de épp e költemény figyelmeztessen az egyoldalú tematizálás, a rigorózus időponthoz kötés veszélyeire e sokarcú gyűjteményben, hisz’ ezt a címet már egy 2003-as Kovács-kötet viselte. A nagy felfedező – a kapitány – búcsúját más (és másféle) KAF-alakok, heteronimák (Caius Licinius Calvus, Lázáry René Sándor, Jack Cole) búcsúja (mérlegelése, túl-ja) nyomatékosítja, azzal a nemes tanulsággal, hogy önmagunkat csak a másikban (másokban) lényegíthetjük én-né: „Andráskám, mit szeretnél, ki voltál, mit akarsz ott? / (Ezt kérdi más időből Calvus, Lázáry, Jack Cole…) / Túlélni nincs halál, s nincs ifjúság, sem gyerekkor – / S nincs túl, csak élni mindent, és élni minden arcot” (Túl. Élni minden arcot).

Az én külső folytatódása, mintegy megtestesülése ez esetben a könyv. Nem csupán a Magvetőnél kiadott Bohócöröklét című könyvtárgy, mely a Fellini-emlékversből kiindulva váltogatott-egy-sok alakban szerepelteti címerfiguráját, a bús és/vagy víg bohócot. Ikon a könyv, midőn más (Hajdú Farkas-Zoltán) könyvét lehet (verssé gyúrva tán kissé hosszan) utószavazni (Csomolungmai márvány [Utóhangok H. könyvéhez]), s ikon, midőn megszemélyesülve a beszélőt helyettesíti épp csak érintett magánéleti sorsfordulójakor: „Nem én, megint a könyvtár költözik: / az Ezeregyéj és Proust, a Szabó / Lőrinc összes – a széthullt, szakadó / világ, mely új szavakkal töltözik… / Én inkább a tengert, a Földközit / nézném, hogy szállong, pirkad, sír a hab…” (Ötvenből ötvenegybe – A költözködő könyvtár). A „szakmázó” könyves versek, a Babitsot (Ritmus a könyvről) újraköltő Rigmus a könyvről, valamint a kölcseyssége mellett vörösmartys – „Gondolatok a könyvhéten” – Könyvvásárok könyvvására virtuóz költői ereje teljében (és szokás szerint: néha túlcsordultában) mutatják a poétát. (Az utóbbi Határ Győző rokon címképzésű könyvverse, a Vakablak világossága mellett kér helyet.)

A Bohócöröklétet valóban érdemes párban olvasni a Sötét tus, néma tintával. Bennük egy évtized képe (noha nem feledhető: ebben az intervallumban Kovács András Ferenc további számos versgyűjteményt is megjelentetett). S hogy hány éves a kapitány?

Július 17-én betöltötte az ötvenkettőt.
Hirvonen, Elina
Fordította: Szécsi Noémi
,,Amikor egy csendes diák bejön az iskolába, fegyverrel a kabátja alatt, és lelövi tíz osztálytársát, mindenkinek az áldozatok szüleire kell gondolnia. Milyen szörnyű lenne az egyiküknek lenni. Milyen...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ