Vétkes, cinkos, néma
Az Apám helyett hozzásegíthet ahhoz, hogy végre elkezdjük az emlékezetmunkát. Poós Zoltán kritikája.

Kétféle verzióban is ismert a Boldog asszony anyánk ősi magyar himnuszunk. Az egyikben Magyarországról, édes hazánkról esik szó, a másik, régebbi változatban az édes helyett romlott szerepel: „Magyarországról, romlott hazánkról….” Utóbbi verziót éneklik egy húsvéti körmenet alkalmával Gothár Péter Megáll az idő című, a hatvanas évek elején játszódó kiváló filmjében.

Gothár Péter a romlott haza kórképét festette meg, a Kádár kor legyengített amnéziás társadalmának mentalitástörténetét tárta fel, melyben szinte mindenki vétkes, cinkos és néma volt. A Gothár-film nyitójelenetére („Jó, akkor itt fogunk élni”) hivatkozó Apám helyett revelatív könyv, mely hozzásegített ahhoz, hogy megismerjük magunkat. Azoknak, akik elfogadták a Kádár-kor megalázó feltételrendszerét, a szocialista állam biztonságot teremtett. Az állammal szemben a haza viszont mindenki biztonságát tételezi. A gulyáskommunizmus éveiben a biztonság mögül kiretusálták a hazát, ami maradt, az a biztonság illúziója. Az identitás a múltnak nevezett fantáziajáték vázszerkezetére épül, de a Kádár-kor elvette („végképp eltörölte”) a múltat, majd felkínálta a jövő illúzióját.

A Jetson-család, vagy az Egér a Marson rajzfilmek futurista designja között hallgattuk el az 1944-es év égbekiáltó gyalázatát, az 1946 nyarától ránk nehezedő kommunista terror egyre pusztítóbb kiteljesedését, az 1956-os forradalomban való szerepvállalást, a kommunista megtorlás felfoghatatlan embertelenségét.

Miként lehet kékítőt oldani az ég vizében? Mit lehet kezdeni a Kádár-kor cinkos összekacsintásával, melyben Komócsin, Biszku és Apró elvtársak jó esetben nem kérdezték meg, hogy ludovikás volt-e az apád. Cserébe „elnézted” a kommunista terrorgépezet kegyetlenkedéseit, azt hogy elvették a földedet, a villádat, a lovadat, a jövődet. Szóval: ha nem ugrálunk, a hatvanas években az államigazgatás minden szintjére beszivárgó ex-ÁVH-sok sem fognak macerálni.

Az Apám helyett esszékötetnek túlságosan is személyes, ugyanakkor azt kell mondjuk, hogy vajmi keveset tudunk meg magáról az apáról. Hogyan lesz a bori munkatábort megjárt zsidó fiúból a szélsőjobbal szimpatizáló öregember? Az átmenet finomságai nem rajzolódnak ki a maguk teljességében, ugyanakkor nem is az volt György célja, hogy portrét fessen apjáról. A szerző a kádári társadalom profilját rajzolja meg, nem az édesapjáét. Ugyanakkor sok esetben zavarba ejtően személyes… Leírja, hogy az apa úszónadrágjából kilógott a zacskója, ugyanakkor hiányzik az apa lélek-jelenléte és nevelődési szintjei nincsenek karakteresen megjelenítve.

A könyv tehát nem az apa könyve, hanem a miénk. Az Apám helyett Magyarország elmúlt ötven évének önismereti kézikönyve, mely felhívja a figyelmet arra, hogy konszenzus minimuma nélkül a társadalom menthetetlenül és jóvátehetetlenül megosztott marad. Az Apám helyett olyan témákat hoz helyzetbe, mint a társadalmi önismeret kérdése, vagy az emlékezetközösségünk közös nevezői. Ugyanakkor nem hibátlan mű. Sommás kijelentései többek között azokat is zavarba ejthetik, akik nem szeretik azt a szót, hogy valószínű.

„Vámost 1944.október 11-én Kiskunhalason, több száz munkaszolgálatossal együtt végezte ki az SS, valószínűleg a helyi lakosság aktív segítségével.” Itt a valószínűleg szó említése finoman szólva is problematikus, hiszen vagy van bizonyítéka arra, hogy a kiskunhalasiak aktívan közreműködtek valaki kivégzésében, vagy nincs.

Ha nincs, akkor egy egész települést sértett meg. Már pedig a bizonyítást György Péter elfelejtette becsatolni. Aztán: odaveti, hogy Ottlik regényei túlértékeltek. Persze, ez a „túlértékelt” magyarázatra szorulna, de György Péter csak megemlíti, mintha egy kockás abroszos balatoni étteremben ülnénk, és éppen jön a pincér, ezért nem fejezi be a mondatot. Aztán más helyen ezt írja: „…kifújja a füstöt, felnéz maga elé.” Ez is pontosításra szorulna. 

György Péter könyve mindezek ellenére megkerülhetetlen könyv, melynek emlékezet-topográfiája ráirányítja a figyelmünket a Kádár-kor mérgező társadalmi szerződésére. Nem sok szó esett a kádári évek alatt a doni katasztrófáról, Trianonról és a zsidóság tragédiájáról, ugyanakkor a rendszer folyamatosan helyzetbe hozta a szolidaritás eszméjét, még rockfesztiválokat is rendezett ezzel a hívószóval.

Mégis: a szolidaritást magát teljességgel nélkülözte a rendszer, hiszen nem volt szolidáris sem a háború előtti magyar elittel (hiszen gyakorlatilag száműzték őket a társadalomból), de kádárék nem hagyták azt sem, hogy a társadalom kihordja a holokauszt traumáját. A Kádár-kor sem tudott mit kezdeni a zsidó származással, és elérte, hogy a bűntudatra gyengített társadalom ne akarjon mást, mint megjutalmazni magát a vasárnapi ebéd utáni görögdinnyével, másnap néhány raklap B-30-as téglával és egy ugyanilyen téglaszínű ezerötös Ladával. Az Apám helyett hozzásegíthet ahhoz, hogy végre elkezdjük az emlékezetmunkát, hogy kialakuljon a fájdalmasan kettéosztott magyar társadalomban valami, amit úgy hívunk: nemzeti és történelmi minimum. Míg ez az áhított közös nevező kialakul, addig is itt van az Apám helyett szerethető sznobériája, mely részint olyan, mintha a megfakult National Geografic mellett, a félig kiszáradt szanzavéra takarásából előkerült Mozgó Világokat lapoznánk, melyben szó lenne Ottlikról, Rubin Szilárdról, Fejes Imréről, a Spions vezéregyéniségéről, Molnár Gergelyről, Jean Améryről és Féja Gézáról is.

Forrás: Kultúra.hu

Hirvonen, Elina
Fordította: Szécsi Noémi
,,Amikor egy csendes diák bejön az iskolába, fegyverrel a kabátja alatt, és lelövi tíz osztálytársát, mindenkinek az áldozatok szüleire kell gondolnia. Milyen szörnyű lenne az egyiküknek lenni. Milyen...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ