A hallgatás lágyabb részei lecsüngenek köréd
Krusovszky Dénes A felesleges part című új kötetének bemutatóján a szerzővel Péczely Dóra, a Magvető Kiadó főszerkesztője beszélgetett a Nyitott Műhelyben 2011. december 6-án este hattól.
Péczely Dóra az átlagostól eltérő bemutatót ígér, eltérőt, mert a laudátor, Varga Mátyás ugyan nem volt a tanára, Krusovszky Dénes mégis annak tekinti, ő maga pedig nem csupán a kiadó képviseletében van jelen, hanem, mint a szerző barátja, volt kollégája, szerkesztője. Sirokai Mátyás citerán zenél, the beat's witness, vele hangolódik fel az este.
 
Varga Mátyás Krusovszky polifón című laudációjában a függesztőelemeket veszi sorra, melyekkel a szerző a fura struktúrát rögzíti: a mitológiai Marszüasz provokatív hetykeségét vagy hübriszét, a tét bizarrságát és Apollón kegyetlenségét, de a mítosz mellett Anish Kapoor is megmutatja magát a borítón Marszüasz remegő bőrének óriásszobrával a Tate Gallery-ben. A harmadik elem Hart Crane felkavaró cselekedetén (felesége előtt, aki azt hitte, tréfál, átvetette magát a hajó korlátján) és Christ Burden performer extrém akcióin (karbalövetés, zsákbacsomagoltatás) függeszkedik. Minderről nem beszél Krusovszky, csak a remegést meséli el, amire e bőr megrezdül; nem a szélsodorta hangról, hanem magáról a remegésről szól. Mesteri mondatai a kínból születő alázatra vezetik a tekintetünket: „A víz fölé hajolok, de nincs másik / arc, már rég leázott rólam minden / szerethető”; vagy: ”Pedig a folytonos elkülönülés mögötti mélyebb / erjedésben ott a remény. // Kapok utána, de állandóan elvétem”. Képtelen a pátoszra, kudarcokból és tévedésekből szövi az életet megrázó, fájdalmas, ígéretes következetességgel, ahogy a nyitóversben beszél: „Egyre beljebb jutunk / mégis, dísztelen, praktikus mozdulatokkal halad // a munka”.
Péczely Dóra a korábbi kötetekhez képest a nevek és a mögöttük álló kultúra, hagyomány hatását emeli ki, mivel Krusovszky annak eszközeit, a művészet hívószavait építi be a költészetébe. A szerző a korábbi verseinek nyilvánvalóan személyesebb felületével kezdi, majd elmeséli, hogy találtak rá ezek az újabb történetek; véletlen indult Hart Crane-nel és Chris Burdennel egy ösvényen. Ez az út, mással, másokkal különös együttműködésben, néha elbizonytalanította, egyszerre sodort és – kellett ez a távoltartáshoz – irritált. Fontosak a nevek a kötetben, de erősen fikcionalizált minden történet – az utolsó Crane-versben például a matrózok felravatalozzák a koporsót, noha a hajón a valóságban semmilyen szertartás nem történt. A Marszüasz ciklus a mitológia eszközkészletét, tanulságát használja a szerző saját életében felfedezett marszüaszi pillanatokat rögzítve.
 
A kötet címe sokáig Könnyített változatok volt, de a struktúra alakításával egyre nyilvánvalóbb lett, hogy nem a csak az első ciklusban szereplő azonos című versek határozzák meg a kötetet. Sokkal inkább az utolsó, teljes ciklusként – Mégsem egészen üres – megjelenő egyetlen vers, A felesleges part fedi le a kötetegész problematikáját. Krusovszkyt régóta izgatta a két különös figura. Az egyik Crane, kamaszkorának modernista költője, a kívülálló, akivel nem tudtak mit kezdeni. József Attilához volt hasonlítható, életében nem ismerték el, ám ma az amerikai költészet jelentős alakja, aki a nagy amerikai verset akarta, az univerzális költeményt whitmani módon megalkotni. A nagyratörés és sikertelenség személyes tragédiája mellett ráadásul harcban állt saját biológiai énjével: elfojtott homoszexualitás, alkoholizmus, öngyilkosság. Krusovszkyt érdekelte mindez, ezért kellett közös tető alá hoznia kettejüket, ahol működhetnek a polifónia jegyében, melyben Crane öngyilkossága Burden önsanyargató performansz-művészetével van szoros kapcsolatban. A Chris Burden-másolat cím különlegessége, hogy maga a performansz-műfaj van a másolhatóság ellen, nem átfordítható másik médiumra, a versnyelvre, ezt, így, csak öniróniával lehet létrehozni, jelentősen eltávolítva magától.
Péczely Dóra egy l'art pour l'art előadást idéz fel „Nono, Költõ úr, hát én vagyok a Lektor! Én minősítek, én mondom meg, hogy egy mű kezdeti szárnypróbálgatás-bagatell-e vagy középszerű profimunka vagy esetleg – feltéve, de meg nem engedve! – mérföldkő az irodalom országútján, mondom, mindezt én döntöm el, mert én vagyok a Lektor!” annak reprezentálására, hogy az elsőkötetes ifjúkori legyen-gyorsan-egy-könyvem attitűdöt nem látja Krusovszkynál. A szerző szerint kötetdüh nem, de vágyakozás volt benne, az első könyv természetesen épült fel egy lassúbb folyamatban. A második átgondoltabb volt, határozott elképzeléssel a versek helyeiről, míg ez utolsót építgette igazán koncepciózusan. Megmutat egyet-egyet mindháromból, a címadó verseket – Az összes nevem, Elromlani milyen, A felesleges part – olvassa fel.
 
A Marszüasz polifón ars poétikus szövege Péczely szerint a görög mitológia nagy tengerére visz minket, ezt erősen, érzékletesen jeleníti meg a borítón a Tate Gallery-beli installáció. Krusovszky a képzőművészetet mint inspirációt nem érzi külön területnek, természetes hogy ez a világ bekerül a versek világába; nem működnek jól külön-külön. Először Pallag Zoltán, aki régész volt akkoriban, mutatott neki egy blogot, és mesélte, hogy találtak egy római kori Marszüasz-töredéket, mely megnyúzott férfit ábrázolt egy bálteremben. Aztán sokat beszélgettek erről, fontos elem volt ez a mitológiai történet. A hübriszre figyelmeztetett: az akarat ott van, mégiscsak az a cél, hogy az ember valamiképpen lenyúzattasson; Kerényi mitológia-értelmezésében Apollón azzal, hogy az állati szőrt lenyúzta, emberré tett. Krusovszky mindezek birtokában Anish Kapoor munkáját meglátva lett bizonyos, hogy valamit szeretne kezdeni Marszüasszal. Eredetileg a Polifón egyetlen hosszabb szövegnek készült, de az magától darabolódott szét, lettek a darabok egy ciklussá, szorosan együtt maradva. Eleve a történet nem tett lehetővé egy kitartott hangot, a polifónia az egyedül alkalmas a megjelenítésükre. Bekerültek a kötetbe rímes, kötött formájú versek, melyek próbálnak kibújni saját kötöttségükből, rímtelen, de mind tizenegy szótagos szonettek, rímes, ritmusos versek is a marszüaszi munka eredményeképpen. A téma továbbra is izgatja, esszé, tanulmány lehet majd belőle, mélyebb, bonyolultabb rétegei kerültek ugyanis elő a versek apropóján. Vladimir Holan, Herbert, Ady, Weöres – véresen, tocsogósan –, Gellért Oszkár, mind foglalkoznak vele.
Varga Mátyás
Mese Amerikáról, Krusovszky ösztöndíjjal New Yorkban, barangolás a Metropolitanben, ahol végül nem találta meg a Marszüasz-rézkarcot. Egy hónapig látta őt vendégül két nonprofit intézmény; kreatívak, tele programokkal, ott a panasz-kultúra nem annyira erős, zsigerileg találják ki a pénzmegvonások miatti megoldásokat a működésre. A költészet-kiadás egyik problémája, hogy az e-book leuralja a terepet megalomán tervekkel. Aztán elvetődött egy brooklini kis kiadóba, ahol egy ember kap fizetést, és hatan dolgoznak önkéntesen. Kelet-európai költészeti sorozatot csinálnak, egy orosz származású fiú szerkeszti, ezért sok az orosz, de a szlovén szerző is. A könyvek nem kerültek bolti forgalmazásra az utóbbi időkig, azóta viszont van gyűlölt vonalkódjuk, amit igyekeznek elrejteni a borítókon. Régi nyomdagépekkel dolgoznak, ólommal, fabetűkkel, megfogható kötetekkel, ahol az író nevét ki lehet tapintani; kézműves könyvek – ezeknek van szexepilje.
 
Végül vetítés, művészettörténeti képek, klasszikus festmények, szobrok, a Marszüasz-cilkus írása közben ezeket nézegette. És míg váltják egymást a kockák mindenféle rendű és rangú megnyúzatásról, tőrökről, üvöltő szájakról, késekről, lábakról, fakésekről, metszésről és lecsupaszolt inakról, Krusovszky felolvassa mind a tizenegy verset. Mielőtt Sirokai keze ismét csöndes-szép mozgásba kezdene, eszembe jut, arról, amit Dóra elkezdett, a folytatás: „Lektor: Aha, ez a vers! Köszönöm! Hadd fogadjam be vizuálisan is!”
 
Forrás: prae.hu
Lispector, Clarice (1920–1977)
Fordította: Bense Mónika
Egy fiatal lány a dzsungelből Rio de Janeiróba kerül gépírókisasszonynak: vajon az ő ártatlansága lesz erősebb vagy a nagyváros nyüzsgése? Ezt a történetet meséli el Clarice Lispector, vagyis az a férfi,...
Davis, Lydia
Fordította: Mesterházi Mónika
Abszurd történetek a hétköznapokról
Lydia Davis különleges novellái megújították a műfajt, és a kortárs amerikai irodalom megkerülhetetlen figurájává tették szerzőjüket. A flash fiction koronázatlan királynője olyan egyetemes emberi tapasztalatokat...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ