Krasznahorkai László
Az ellenállás melankóliája
Krasznahorkai László költői erejű, kíméletlenül pontos
víziói időről időre igazolást nyernek - minél inkább
távolodunk megírásuk idejétől, annál ismerősebbnek
tűnnek, mígnem hétköznapjainkban megelevenedő
realitásként ismerünk rájuk. A regénybeli történet
ezúttal is egy olyan végpontról indul, amikor
megszokott kérdéseink és válaszaink, a létezésre
vonatkozó fogalmi készletünk hirtelen csődöt mond. A
megváltatlanság apokaliptikus távlatot kap, de az
ítéletet a szereplők mérik magukra.
A szerző mélységesen szkeptikus
történelemszemlélete elutasít mindenféle hamis
messianizmust és önáltató életstratégiát, ugyanakkor
fokozott érzékenységet és részvétet érez valamennyi
vereséget szenvedő és vereségre ítélt ember
iránt. `Mint a legjobbaké, Krasznahorkai László
művészete is a valóságba varázsolja vissza olvasóit, a
reménytelenség és a mindig egy emberre szabott remény
szűk mezsgyéjére, ahol a tét már - nem az irodalom.` -
írta egyik méltatója.
