Imágó
(kiadvány: Imágó)

"A főpróbát a „papák-mamák” számára tették nyitottá, a színház dugig megtelt, még az átjárókban is ültek. De az első két sorba nem ülhettek nézők, azokat a helyeket az alkotók foglalták el: Ljubimov, aki olyan csodálatos volt, mint egy hadvezér az ütközet előtt, neki magának vagy egy nagyvonalú királyt, vagy egy nagy gonosztevőt, vagy az Úristent kellene játszania; a komor díszlettervező, akinek hatalmas békaszája volt; a fiatal, sovány zeneszerző, a segédrendező, meg néhány más, az előadáshoz tartozó személy. Olja, amint belépett a nézőtérre, hűvös elragadtatást és izgalmat érzett, mintha fontos vizsgát kellett volna letennie. Valahogy minden olyan magasztos volt, minden olyan nagybetűs: Színház, Rendező, Hamlet, Shakespeare, maga Viszockij. Olga leült az utolsó előtti sorba, a szélre, és még sokáig forgatta a fejét, mert a közönség is az esemény hatása alatt állt, csupa nagybetűs alak, és majdnem mindannyian csodálatosak."

Ulickajától ez az első könyvem. Tudom, tudom, kár volt eddig kihagynom, bánom is már rendesen, de hát jobb később mint soha! Szerencsére az egyik tanárom az egyetem kortárs irodalom rajongó; lehet az magyar vagy külföldi egyre megy, a lényeg, hogy olvassuk. Már eddig is szemeztem az írónő könyveivel, de valahogy nem jutottam el a megvalósításig, aztán amikor már órán is felmerült a neve, kezdtem azt érezni, hogy valamiről én nagyon lemaradok... most pedig, hogy megjelent ez az új regény, eljött az idő, hogy végre én is megismerjem Ulickaját. Sajnos a dedikálásra nem tudtam elmenni, azokat akik ott voltak nagyon irigylem, biztos szuper volt. Remélem jön majd még hozzánk látogatóba, az én könyvemet is elláthatná egy kis aláírással! Az orosz irodalmat mindig is szerettem, de most végre nem csak Ulickaját, a kortárs orosz irodalmat is megismerhettem... még többet!

Láttam, hogy azok közül, akik sokkal jobban ismerik nálam az írónőt, többen írták, hogy nem ez a legjobb könyve. Sajnos én ehhez nem tudok hozzászólni a fenti beszámoló miatt, de ha van ennél még jobb, akkor azt most azonnal akarom! Történelem. Hát igen, nekem ez az egyik gyenge pontom, mindig rajongtam az ilyen regényekért. Sajnos az orosz történelemmel kapcsolatos tudásomban vannak itt-ott lukak, de ezzel jól elboldogultam, olvasás közben rájöttem, hogy többre emlékszem mint hittem, bár még sok mindent kell megtanulnom, hogy vállon is veregethessem magam. A regény elején kölünböző szálakon pillantunk be három család életébe, éppen akkor, amikor reggel értesülnek a hírről: Sztálin meghalt. Elég eltérő reakciókat vált ki a különböző szereplőkből: van aki már érzi a háború előszelét, van aki teljesen kifordul önmagából, van aki fel sem tudja fogni... és van aki szerint ez ünneplésért kiált. Itt, ezekben a helyzetekben talákozunk a három lánnyal: Galjával, Tamarával és Olgával, akiket nem érint meg különösebben ez a hír, szüleikkel és rokonaikkal ellenététben. Ezután megismerjük a három művészlelkű fiút is: Mihát, Ilját és Szanyát, akiket az iskolai kirekesztettség tesz barátokká.

Na és itt jött nekem egy kis Holt Költők Társasága feeling, úgyanis van egy irodalomtanár, aki különös, de egyben nagyszerű tanítási módszerei révén egyedülálló. Diákjaival sétálgat Moszkva irodalmi emlékhelyein, felkelti bennük az érdeklődést nem csupán a tantárgy, a művészet iránt is, és ami a legfontosabb, a szabad gondolkodásra bíztatja őket... na ezek után nekem egy Robin Williams figura mozgott a fejemben és ettől nem is tudtam megszabadulni. De ez akkora baj lenne? Emellett a regény tele van irodalmi utalásokkal, amik közül jó párat ki is jegyzeteltem magamnak, hogy majd utánuk tudjak nézni. Nagyon nehéz erről a regényről ilyen röviden írni, mert egy poszt nem tudja a felét sem visszaadni annak, amit a regény nyújtott nekem: minden mindennel összefügg, a szereplők egymáson keresztül kapcsolódnak egy másik személyhez, de egyáltalán nem volt nehéz követni, bár az igaz, hogy annyi karakter és név (ráadásul ugye orosz, ami néha még jobban megzavar) váltakozik lapról lapra, hogy néha vissza kellett forgatnom, hogy valamit, vagy valakit helyre tegyek magamban. Csodálatos és gyönyörű. Az pedig, hogy mit is jelent pontosan az imágó szó? Meg fogod tudni, higgy nekem...


Ljudmila Ulickaja legújabb regényében három jó barát – egy zenész, egy költő és egy fotográfus – életsorsán keresztül mutatja be a Sztálin halálától a Gorbacsov-féle „peresztrojkáig" terjedő időszak, az „olvadás" és a „pangás" korszakának hétköznapjait. A történet középpontjában e három évtized szovjet történelmének ellenzéki törekvései állnak: konspirációk, illegális kiadványok terjesztése, csempészése, kényszerű külső és belső emigrációba vonulás – a korszak politikai életének tipikus eseményei. Az Ulickajától megszokott szövevényes történetből kibontakoznak a szovjet diktatúra elleni küzdelem mindennapjai; megtudhatjuk, miként őrizhető meg ilyen körülmények között az ember személyisége, anyagi és szellemi függetlensége, vagy épp miként semmisíti meg a rendszer azokat, akik szembeszállnak a hivatalos ideológiával.

Forrás: diamantolvas.blog.hu

2011-11-04 10:11:55
Fordította: Pék Zoltán
Londoni nyarak sok zenével és fűszerrel
A fiatal brit irodalom egyik legígéretesebb szerzőjének regényében egy ghánai fiú felnövéstörténetét követhetjük végig délkelet-Londonban. Miután nem jut be az áhított zeneművészeti...
Fordította: Kúnos László
A halhatatlanság ára
Hajnalcsillag-sorozatának második kötetében Karl Ove Knausgard ezúttal két szereplőre összpontosít. A regény első fele 1986-ban, a csernobili atomkatasztrófa évében játszódik, és egy Syvert...
Fordította: Kúnos László
A halhatatlanság ára
Hajnalcsillag-sorozatának második kötetében Karl Ove Knausgard ezúttal két szereplőre összpontosít. A regény első fele 1986-ban, a csernobili atomkatasztrófa évében játszódik, és egy Syvert...
Új, mai versek
Háborúban hallgatnak a múzsák? Erdős Virág verseiben nem hallgatnak, hanem ordítanak. Ebben a költészetben nem válik szét a közélet és a magánélet, és a megfogalmazás sem lehet győztes...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ