
Azért a kép az úr!
A kép a főnök Bán Zsófia legújabb prózakötetében, még akkor is, ha tényleges fotóból összesen hármat találtunk az elbeszélésgyűjteményben. Ez különben már egészen korán kiderül, rögtön a harmadik elbeszélés, A fotográfia rövid története utolsó oldalán ott a végkövetkeztetés: „a kép fölénye velünk szemben olyan nyilvánvaló, hogy elővenni is csak azért érdemes, hogy újra és újra szembesüljünk azzal, hogy semmit, de tényleg semmit nem tudunk. Csak a kép tud mindent. Negyvenszáz ultimó. Nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.”
Tényleg nincs. És olyan gép sincs, amivel meg lehetne mutatni, miért is szerethető ez a könyv – a szerethetőség vajon esztétikai kategória? Vagy legalább az volt, amikor még csak az állatok éltek?
Hogy Bán Zsófia viszonya a képekhez egészen speciális, azt ha máshonnan nem, az Esti iskola című kötetből egészen pontosan tudhatjuk. Ott is furcsa kapcsolatban voltak a szövegek és a hozzájuk tartozó illusztrációk, itt is abban vannak. A kép egyszerre radikális útja a megmutatásnak és finom módszere az elkendőzésnek. Mit látunk rajta és mit nem látunk miatta – talán így egyszerűsíthető le a probléma. (...)
Olvassa tovább !
Csider István Zoltán
Forrás: Népszabadság (2012.12.22.)
2012-12-22 10:09:17
|
 |
|
|
Az év legjobb novellái
A nagy múltú antológia a 2025-ös év folyóiratterméséből válogatja ki a legfontosabb novellákat és rövidprózákat.
|
|
|
A nagy múltú antológia az elmúlt év folyóiratterméséből válogatja ki a legjobb verseket.
|
|
|
Titkok és találkozások
Fantázia vagy valóság? Tóth Krisztina novelláskötetről novelláskötetre térképezi fel, hol élünk, milyenek vagyunk. Szegények, gazdagok, öregek, fiatalok, jók, rosszak, megtörtek, életerősek,...
|
|
|
Fordította: Kúnos László
Alku az ördöggel
A húszéves Kristian Hadeland 1985-ben Londonba költözik, hogy fotózást tanuljon. Nagy ambíciókkal érkezik a városba, és hiába kap kezdetben negatív kritikákat a képeire, úgy érzi, művészként...
|
|