Arról, hogy mit jelent életet adni, a férfiak beszélhetnek úgy, mint egy csodáról, a nőknek viszont egész testükkel végig kell szenvedniük a terhességet, a szülést és a gyereknevelést. Ha kényes fizikai dolgok is keverednek az éteri szépségű történetbe, mindjárt másként fest az egész. Kiss Noémi Ikeranya című érzékeny és helyenként kíméletlen szövege egy anyaság története autentikus forrásból.

Egy állapotos nő látványa mindig tiszteletet ébreszt bennem. Férfiként valószínűleg a negyedét sem lennék képes elviselni annak, amit a várandóság idején egy nő elszenvedni kénytelen. Folyamatos fizikai és lelki terror, amelyet ráadásul a saját testük irányít. Erről azonban sokszor hajlamosak vagyunk megfeledkezni.

Kiss Noémi Ikeranya című könyve könyörtelenül szembesíti az olvasót az anyaság minden terhével. Egy nő teste jelenik meg a szövegben, amely az egységből hirtelen három részre szakad, és kénytelen valamit kezdeni az újszülött, ráadásul koraszülött ikerpárral, holott még önmagát sem találta meg újra a szülés után. A racionális érvek helyébe a biológiai törvényszerűségek lépnek, amelyek lassan megemésztik a testbe zárt gondolkodó lényt. Az anya „fekszik kiterítve” és végignézi, ahogy két idegen lény elfoglalja a világát. Az anya többé már nem egyetlen lény. „Egy percre se szállhatok ki a közös életünkből.”

Olvassa tovább!

-fb-

Forrás: Magyar Nemzet Online (2013.06.09.)