Ellenségképeket keresünk magunknak - Interjú Székely Csabával
(kiadvány: Bányavidék)

Ellenségképeket keresünk magunknak

Szilléry Éva - 2013. június 17., hétfő

A Bányavakság írója új hangon szól a székelyföldiekről és az elnyomásról

Nem volt szándékomban a polgárpukkasztás – állítja Székely Csaba fiatal erdélyi író, akinek nagy sikerű drámatrilógiája új hangon beszél a feldolgozatlan székely–magyar konfliktusról. A Bányavirág – amely a tavalyi Pécsi Országos Színházi Találkozó legjobb előadása volt – után a második résszel, a Bányavaksággal szombaton két újabb díjat vittek el a marosvásárhelyi művészek.

– Értékelik a trilógiát azok is, akiknek a közvetlen környezetében zajlik a dráma?

– A marosvásárhelyi közönség a környező falvakból vagy városkák lakóiból áll össze, egymásnak továbbítják az előadás jó hírét. Olyanok nézik meg elsősorban, akik körül a darabban felvázolt sorsok zajlanak. A tavalyi POSZT-on, az előadás után kijött egy idősebb sepsiszentgyörgyi úr, aki nagyon szórakoztatónak és húsba vágónak találta az előadást, mert, mint mondta, „sajnos, így élünk”. Helyi szakmai kritikáról nem nagyon beszélhetünk, illetve ennek Erdélyben nincs még igazán szerepe. A Bányavakságot az ősszel mutatták be, és körülbelül négy hónapra rá született meg az első kritika a darabról, akkor is egy magyarországi kritikus tollából. A pesti verziót novemberben láthatta a nagyközönség, és a rákövetkező héten már két kritikát lehetett a darabról olvasni, később tíz-tizenkét elemző írás született.

– Tipikusan erdélyi történet ez, vagy mi, emberek általában évszázadokig hordozzuk sérelmeinket?

– Ilyenek is vagyunk, ez a történet nyilván egy szelete annak, ami körülöttünk van. Én ilyennek látom az erdélyi vagy a kelet-európai embert. Azért választottam problematikus helyzeteket, mert a dráma ott működik. A Bányavaksággal kapcsolatban kritikaként fogalmazták meg, hogy nincs pozitív magyar hős a darabban. Ez nem azt jelenti, hogy azt gondolom, hogy nincsenek jó vagy pozitív emberek Székelyföldön, sőt szándékaim szerint ezekben a figurákban is ott van az emberség. Próbálok jó vagy rossz emberekről írni, akik valamilyen oknál fogva negatív helyzetbe kerülnek. Vannak vidékek Európában, távolabbra is, ahol a trilógiához hasonló kilátástalanságban élnek emberek, és nem tudok egyebet tenni, mint felhívni erre a figyelmet.

A teljes interjú regisztráció után itt olvasható »

Forrás: Magyar Hírlap

2013-06-17 16:59:32
Lispector, Clarice (1920–1977)
Fordította: Bense Mónika
Egy fiatal lány a dzsungelből Rio de Janeiróba kerül gépírókisasszonynak: vajon az ő ártatlansága lesz erősebb vagy a nagyváros nyüzsgése? Ezt a történetet meséli el Clarice Lispector, vagyis az a férfi,...
Davis, Lydia
Fordította: Mesterházi Mónika
Abszurd történetek a hétköznapokról
Lydia Davis különleges novellái megújították a műfajt, és a kortárs amerikai irodalom megkerülhetetlen figurájává tették szerzőjüket. A flash fiction koronázatlan királynője olyan egyetemes emberi tapasztalatokat...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ