szerző: Urfi Péter
publikálva: 2013/23.(06.06.)

Ezt is el című könyvét az év legjobban várt versesköteteként emlegetik, pedig még csak június van. A mindhárom műnemben, továbbá a gyerekirodalomban és tüntetések színpadain is tevékeny szerző arról próbált meggyőzni minket, hogy e ritkán látott népszerűség nem az ő érdeme, és hogy ez a fajta költészet folytathatatlan.

Magyar Narancs: A habitusodtól kifejezetten távol áll ez a szerep, mégis: nehezen találnék a magyar irodalom közelmúltjából olyan költőt, akit ennyire sztárként kezeltek az olvasói, mint téged az elmúlt egy évben.

Erdős Virág: Nem tudom, ezt miből szűrted le.

MN: Fel tudsz idézni olyan képet, hogy áll a magyar költő a színpadon, nem szónokol, nem beszélget, csak kommentár nélkül felolvassa a verseit, és ezrek mondják vele a szöveget, éljeneznek és tapsolnak...?

EV: A mostani kötetem munkacíme sokáig az volt, hogy Kattrin tovább dobol. Ez egy szerzői utasítás a Kurázsi mamából. A szövegkönyv szerint a darab utolsó jelenetében Kattrin, a néma, fogyatékos lány felmászik a háztetőre és hangosan dobolni kezd, hogy figyelmeztesse a szomszéd várost az ellene készülő támadásra. Nemrég láttam a darabot a Radnóti Színházban Zsótér Sándor rendezésében. Itt a döntő pillanatban Kattrin, a néma lány nem dobolni kezdett, hanem énekelni. Méghozzá szerbül. A nézőtéren, gyanítom, nem sokan voltunk, akik értettük akárcsak egyetlen sorát is, a dalnak mégis katartikus hatása volt. Szerintem valamilyen hasonló helyi értéke lehet az én tüntetéseken felolvasott verseimnek is. Ha a némák gyülekezetéből valaki kiáll és bármilyen formában hangot ad a fenyegetettség régóta bennünk bujkáló érzésének, akkor annak a valakinek tapsolni fogunk. Nem őt és nem az irodalmi teljesítményt fogjuk ünnepelni, hanem magát a gesztust. Ettől még az a bizonyos illető nem lesz se sztár, se jó költő.

MN: Valóban a kezedre játszik a kor, amiben élünk, és Orbán Viktor poétikai haszna nem elhanyagolható tényező, de elég abszurd állítás lenne, hogy a verseid kultikussá válása nem a te érdemed. Mások is írnak politizáló irodalmat, mégse lesz belőle sok ezer megosztás a Facebookon.

EV: Ez egyáltalán nem olyan biztos. Egy jelentős részükre - pont a Facebook nagyon is "szűrt" nyilvánosságának köszönhetően - talán csak kevésbé látunk rá. De például az orulunkvincent.blog.hu-n már a 61. részénél tart a "jobboldali költők borzalmasan gyönge versei" című, igazán szórakoztató sorozat. Ezek a versek a maguk közegében nyilván nagyon is népszerűek, különben nem születne belőlük ennyi. Egyébként szerintem az igazán jelentős tömegeket megmozgató "nemzeti rock" dalszövegei mögül is abszolút kiérződik a költői ambíció, legfeljebb a tematika nem éppen a mi ízlésünk szerint való. De például nekem is többször küldtek már ismeretlenek olyan jó szándékú, dilettáns versikét, amit a szerző állítása szerint az én egyik-másik versem inspirált. Ha ezeket a szövegeket egy kicsit utánkövetjük, akkor kiderül, hogy ugyanúgy többszázas megosztásokat értek el. Magyarán a versek facebookos népszerűsége az ég adta világon semmiféle korrelációban sincs a színvonallal. Verset ír boldog-boldogtalan, ez egy igazán ártalmatlan és gond nélkül akceptálható válságjelenség. Lehetsz akármilyen botcsinálta költő, az a lényeg, hogy szidd a rendszert.

A teljes interjú itt olvasható »

Forrás: Magyar Narancs, Urfi Péter