Zuhanás az Életbe (Librarius)
(kiadvány: Lassuló zuhanás)

 2013. június 28. péntek, 07:00 | Írta: Illényi Mária 

"Rejtettem magamat, mint a pénzt./ Rossz szüleihez hű kölyök,/ a szeretet pirosa elemészt./ Legyen meg a te akaratod!" Ez egy találomra kiragadott idézet a kötetből, de már ebben a pár sorba sűrítve érzékelhetjük, mennyi érzelmi töltés villódzik Jónás Tamás Lassuló zuhanás című kötetében. (Illényi Mária kritikája)


Mit tekint a legfontosabb élményeinek, amelyekbe mintegy zuhanás közben kapaszkodik, hogy az emlékezésbe csomagolt felejtésükkel fenn tartsa magát a lét peremén.

Közel 200 emlékkép. De vajon mit jelenthet egy-egy villanása a szerzőnek, és mit nekünk. Ezek a gyötrelmes, vívódó égbe, közénk, emberek közé kiáltott szavak. Felkiáltójelek, hiányjelek, kérdőjelek. Amiket továbbgondolhatunk, kitölthetünk, esetleg még nagyobb hiányjelekké nagyíthatunk, ki-ki saját megélései, döntése alapján. Elgondolkodtató az is, mi lehet és mi okból ez a rejtőzködő, mégis megmutatkozni vágyó kényszerítő erő, amelyről így ír: „Guggolva sétáltam, nehogy/féljenek, milyen nagy vagyok./Ügyetlenkedtem: gondosan./Ne figyeljenek túl sokan.” Aztán pedig így: „Dühössé tett minden zajos árulás/Így lettem hát igazságnak álruhás/Sorba soha állni kedvem nem hagyott/Zsíros volt szívem mégis megfagyott.” (…) Folyó idő medrében egy-két kő ragyog/Ez lehettem nyálkás színes csillogó/ Jóra való mégis soha semmi jó/Nincs mit kérnem nincs hiányom hallgatok/” Írja, majd lapról lapra sejlenek fel, bomlanak ki, a sajgó hiátusok, vágyak. A boldog gyerekkor röpke villanása, melynek oly hamar vége szakadt, a szerető, embertársai előtt büszkén vállalható család hiánya, a múlt, az örök kínzó, végtelen izzást nyújtó, majd ellobbanó szerelem, a szerethetőség kínzó hiányjelei…” nem vagyok árva, de nincsen rokonom./Azt mondják, költőként magamat zokogom./Nem gondolkodom következményeken, s okokon.” Márpedig nagyon is gondolkodik, minden olyan kérdésről, ami egy halandónak fontos lehet. Honnan jöttünk, és mi végre, mennyire meghatározó a család a fejlődésünk szempontjából, mi a szerelem és van-e tartós szerelem, Isten, hit, megtartó erő. Aki ezekre a kérdésekre kíváncsi, vegye kézbe Jónás Tamás kötetét, és kezdjen bele egy belső utazásba. Ahogy a szerző is folyvást úton van: „Talán csak én vagyok, ki nem találja soha fészkét./Talán biztos, hogy nem csak én, bár egyedül vagyok./Talán csak rossz tájékoztatás, érzelmi térkép/ nélkül szaladgálok, és hagyok betűkből nyomot.” Olyan nyomokat, amelyeket érdemes közelebbről is megvizsgálni, mert elvezethetnek önmagunkhoz is akár.

Forrás: Librarius.hu, Illényi Mária, 2013. június 28.

2013-06-28 13:26:34
Lispector, Clarice (1920–1977)
Fordította: Bense Mónika
Egy fiatal lány a dzsungelből Rio de Janeiróba kerül gépírókisasszonynak: vajon az ő ártatlansága lesz erősebb vagy a nagyváros nyüzsgése? Ezt a történetet meséli el Clarice Lispector, vagyis az a férfi,...
Davis, Lydia
Fordította: Mesterházi Mónika
Abszurd történetek a hétköznapokról
Lydia Davis különleges novellái megújították a műfajt, és a kortárs amerikai irodalom megkerülhetetlen figurájává tették szerzőjüket. A flash fiction koronázatlan királynője olyan egyetemes emberi tapasztalatokat...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ