Reménytelen szólamok (Népszabadság Online)
(kiadvány: Akvárium)

Pethő Anita|Népszabadság| 2013. június 15.

Tóth Krisztina regényt írt. Tóth Krisztina azonban nem regényíró. Legújabb, Akvárium című könyvében ugyanis láthatóan továbbra is a megszokott rövidprózai megoldásokhoz ragaszkodik.

Az Akvárium a kilátástalanság és reménytelenség története. Szereplői nem álmodoznak, nem terveznek, nem vágynak semmire, csupán arra, hogy ami rossz, az kevésbé legyen rossz. A szegénység nem csupán materiális értelemben vagy a társadalmi felemelkedés lehetőségei szempontjából jelenik meg a történetben, hanem mint érzelmi szegénység is. Ahogyan például a központi karakternek tekinthető Verát örökbe fogadó pár végig Edit néniként és Jóska bácsiként szerepel a regényben, egyértelműen jelképezve, hogy bár felelősséget vállaltak a kislányért, legjobb tudásuk és akaratuk szerint tisztességben felnevelték, soha nem lehetett hármukra igazi családként tekinteni.

Tóth Krisztina finom érzékenységgel, a rá jellemző drámai sűrítés képességével (igaz, inkább csak a regény első felében) ábrázolja ezeknek az embereknek a mindennapjait, azt az ellentmondásos helyzetet, hogy bár fizikailag közel vannak egymáshoz, alig férnek el együtt a lakásban, és az érzelmek tekintetében nagyon is távol állnak egymástól. Így a szeretet látszólagos megnyilvánulásai is rutinfeladatokká torzulnak, ahogyan például Edit néni gondját viseli gyengeelméjű húgának, Edunak.

A már-már növényi lét szintjén vegetáló szerencsétlen nő akár szimbolikus jelentőségű szereplője is lehet a történetnek, hiszen sem teherbe esését, sem a rajta elvégzett abortuszt nem fogja fel. A kisemberek hétköznapjairól, azok reménytelen egyformaságáról szól tehát az Akvárium, ugyanakkor Tóth Krisztina ügyesen illeszti bele mindezt az ötvenes évek politikai, társadalmi viszonyai közé. Az elmúlt háború ugyanúgy nyomot hagy a főszereplők életén, mint az aktuális helyzet, bár utóbbi néhány árnyalattal halványabban.

1956 szerepe szinte már csak praktikus szempontból jelenik meg az elbeszélésben (mikor rázódik vissza a város a megszokott mindennapjaiba), mintegy ezzel is hangsúlyozva, hogy az emberek többségének életét, annak kilátástalanságát, egyhangúságát nem érintik a történelmi távlatból jelentősnek látszó közéleti események. Azért tartom azonban fontosnak ezt a dátumot megemlíteni, mert az elbeszélés nagyjából ettől a ponttól kezdi fokozatosan elveszíteni feszességét és drámai sűrítettségét. Tóth Krisztina nem találja a ritmust, azt, hogy miként érdemes nagyobb időközöket átugrani.

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Pethő Anita, Népszabadság Online, 2013. június 15.

2013-06-15 15:42:19
BECKETT, SAMUEL
Samuel Beckett Watt című regénye különös olvasmány, cselekményét leírni szinte lehetetlen. Watt-tal történnek bizonyos dolgok, tesz bizonyos dolgokat, részt vesz bizonyos beszélgetésekben, majd a történet...
DÜRRENMATT, FRIEDRICH
Fordította: Kurdi Imre
Az öreg hölgy látogatása mesteri dramaturgiájával, tragikomikus karaktereivel és sötét humorával a 20. század szorongó életérzésének emblematikus megtestesítőjévé vált. A darab, amely első bemutatóin a...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ