(kiadvány: Megy a világ)

Nem kellett sokat várni Krasznahorkai László legújabb könyvére, ugyanis alig egy évvel a Nem kérdez, nem válaszol című beszélgetés-, illetve interjúkötet után az idei Könyvfesztiválra megjelent az új mű, Megy a világ címmel. Azt előre lehetett tudni, hogy ez még nem a régóta várt Krasznahorkai-regény, hanem egy elbeszéléseket, novellákat tartalmazó kötet lesz. A könyvben helyet kapó írások nagyjából fele új, a másik fele már korábban megjelent, a szerző szerint azonban ez nem egy egyszerű gyűjteményes kötet, hanem eleve ilyennek íródott – aktuális témákat mutat be, és eredetileg a Magyarokhoz címet viselte volna.

A könyv három részből áll, melyeket egy rejtélyes elbeszélő (egyszerűen csak Ő) személye köt össze. Az első részben beszél, a másodikban elbeszél, a harmadikban elköszön. Az első rész kilenc szöveget tartalmaz, ezek közül a legismertebb és leghosszabb az eredetileg 1993-ban megjelent, és azóta gyakorlatilag beszerezhetetlen Théseus-általános. Ebben az írásban a mindvégig névtelenül maradó elbeszélőt foglyul ejti egy szintén ismeretlen nevű, eredetű és célú társaság, és arra kényszerítik, hogy beszédeket mondjon. Ezek pedig jellegzetesen krasznahorkais témákról, jelesül a szomorúságról, a lázadásról és a tulajdonról szólnak. A másik nyolc szöveg jóval rövidebb, alig néhány oldal terjedelműek és leginkább szónoklatoknak, filozófiai eszmefuttatásoknak, töprengéseknek nevezhetnénk őket. Ezek közül kettőt, a „Megy a világ előré”-t, illetve a „Száz ember összesen”-t akár meg is hallgathatjuk a szerző előadásában, ha rákeresünk az interneten; pontosabban ezen szövegek eredeti változatait, ugyanis a könyvben szereplő régebbi szövegeket az író valamelyest átdolgozta, aktualizálta, apróbb stiláris változtatásokat hajtott végre rajtuk.

A második rész a leghosszabb. Itt tizenegy klasszikus értelemben vett elbeszélés található, melyek mind hasonló kérdéseket, témákat járnak körbe. A „Nine Dragon Crossing”-ban például egy tökrészeg szinkrontolmács sanghaji bolyongásait követhetjük nyomom, aki egyszer csak a címben is szereplő autópálya-kereszteződésbe jutván szembesül ezzel az építészeti szörnyeteggel, a világ abszurd értelmetlenségével és azzal, hogy „az egésznek semmi értelme sincs”.

Tovább!

Bak Róbert

Forrás: Ekultura.hu (2013. május 17.)