Hadd forogjon a nagyvilág (Gerincre vágva)

Egy vallomással kell kezdenem: ebben a könyvben először nem a szerző személye fogott meg (most jelölték Man Bookerre amúgy a TransAtlantic-ért), és még csak nem is a fülszöveg. Hanem a borító: minimalista, kicsit madmen-es, letisztult, égszínkék. Meseszép. Még tudnám cifrázni, de erről most ennyit, nézzük, miről szól a könyv.

1974 augusztusában egy őrült francia fogta magát, és átsétált a Világkereskedelmi Központ ikertornyai között. A vállalkozás természetesen nem volt sem őrült, sem spontán: Philippe Petit mindent gondosan eltervezett, hónapokig gyakorolt, felmért, méricskélt. Az ő története az, amely vékonyka fonálként keresztülhúzódik ezen a történeten, és lazán összeköti a Hadd forogjon a nagyvilág szereplőit. Köztük például az ír Ciarant, aki hetvennégyben azért érkezik New Yorkba, hogy megtalálja öccsét, a papnak állt Corrigant.

Ciarant kezdetben sokkolja a bronxi nyomor, az öregek istápolójának és kurvák gyámolítójának állt fivére azonban láthatólag jól érzi itt magát. Nem vágyik többre-jobbra, lelki békéjét legfeljebb a guatemalai ápolónő, Adelita zavarja meg. Az idősebb fivér ugyanakkor nehezen emészti meg, hogy a lakás ajtaja mindig nyitva áll a környék prostijai előtt, akik ügyes-bajos dolgaikkal mindig megtalálják a fiatal írt. Aki ha kell, kávét főz nekik, ha kell, a rendőrségen intézkedik.

A bronxi kurvák arctalan tömegéből azonban kiválik Tillie, és lánya, Jazzlyn. „Született strichelő vagyok”, állítja magáról Tillie, aki bár szentül fogadta, hogy lányát nem engedi ki a placcra, a végén már ő húzza össze a gumiszalagot a lány karján: „Biztonságban akartam tudni. Nem akartam semmi mást, csak ezt.”

Az ő ellenpontja lehetne a Park Avenue-i Claire, aki éppen délelőtti kávézásra várja a barátnőit. A város és a társadalom különböző szegletéből érkezett nőket valójában ugyanaz a trauma köti össze, mindannyian Vietnamban veszítették el fiaikat. Hiába azonban az egymás iránti szimpátia, a gondosan felsimított púderréteg a percek előrehaladtával szépen lehull, a mosolyok megmerevednek, a levegőt hasítani lehetne a zsúron.

Különböző, térben és társadalmilag egymástól nagyon távoli életutakat köt össze McCann (a háttérben végig ott lebeg Philippe Petit az ikertornyok között szorosra húzott acélkötélen), közös nevezőjük a veszteség, és valami furcsa kicentizett létezés, melyben nagyon kevés kell csak ahhoz, hogy az adott személy kibillenjen megszokott mindennapi egyensúlyából.

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: http://gerincrevagva.blog.hu, 2013. július 25.

2013-07-25 14:25:46
Bourdeaut, Olivier
Fordította: Tótfalusi Ágnes
Egy kisfiú meséli el családja titokzatos tündöklését és bukását. A tehetős család mintha a világon kívül élne, barátok, mulatságok töltik ki napjaikat hol Párizsban, hol spanyolországi villájukban. A szülők...
Kovács András Ferenc
"Örömzene darabokban"
Kovács András Ferenc hatvanadik születésnapjára maga válogatott verseket eddigi életművéből, így a zenei témákban és motívumokban gazdag kötet tekinthető a formabravúrjairól híres költő lírai önarcképének,...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ