Létra az égig (Olvassbele)

A fülszövegben olvasott jelzők kicsit elidegenítően hatottak rám – végül is olyan sokszor olvastuk már valakiről, hogy kivételes ifjú tehetség. Meghökkentő, de ezúttal szóról szóra így igaz.

Nem tudom, milyen gyerek lehetett a most huszonöt éves, a fénykép alapján kissé konok tekintetű ifjú. Szívesen képzelem olyan kis vadócnak, aki bár „minden csínyre friss”, mégis fűszálat rágva képes merengeni a fölötte futó felhőkön, olyannak, aki észrevétlenül meghúzódva a kisszéken, leste a felnőttek olykor italgőzös beszélgetéseit. Ezek persze csak képzelgések részemről – valójában nem sokat tudok Potozky László gyerekkori körülményeiről. Csíkszeredai születésű, ott járt gimnáziumba is, és a kolozsvári egyetemen szerzett 2011-ben újságíró-szakos diplomát. Vagyis, tanult ember, nem valamiféle vadvirág. A Nappá lett lámpafény előtt már megjelent egy kötete, az Áradás, az Erdélyi Híradó Kiadónál, s rögtön sikereket hozott a szerzőnek.

Potozky László szeret mesélni. Történetek kavarognak a fejében. Némelyik talán még nem eléggé kiforrott, másutt a ritmussal, vagy épp a képekkel, szóhasználatával van némi problémám – ha nagyon figyelek. Mert amúgy magával ragad elevensége, tömörsége. Írásai élesek, néha meg tompák, rögvalóságúak és égbenyúlók. A rövid prózák három azonos nagyságú fejezetre tagolva jelennek meg, noha a fejezetek nem jelentenek zárt tematikai egységeket. Az írások széles skálán mozognak, ami meglepő, hogy nagyon sok élményanyagot tükröznek – noha ezek megélésére még nem volt elég ideje a szerzőnek. Mindenesetre sokat tud a világról. Az, hogy eleven rajzot ad gyerekekről, akik jók, rosszak, megszégyenítettek és kicsúfoltak, érthető. Talán az is, hogy a felsejlő Ceausescu-diktatúra kiszolgáltatottság-élménye erős, hiszen az író közvetlen környezete nyilván sok impulzust átadott erről a korról. A szövegek első síkja mögött mindig valamiféle elvágyódással vegyes komorság jelenik meg, miközben sok nyomát látjuk a játékoknak is – igaz, utóbbi inkább az alkotás lélektanával kapcsolatos.

Potozky szerencsésen kerüli el azokat a buktatókat, amelyeket az érzelmesebb témák rejtenek. Így a legelső novella, a már oly sokszor megénekelt, a halálos betegség utolsó stádiumában lévő lány – és a mellette kitartó szerelmes – története könnyen tűnhetne át szirupos melodrámába. Szerencsére nem ez történik. Szerzőnk inkább szenvtelen, félig szürreálisba olvadó hangon mesél, a téma lehetőségeivel, a „kellékekkel”, a vízzel, a kietlenséggel, az elhagyatottsággal gazdaságosan bánik. Egyszerű mondatokkal teremt erős atmoszférát: „A ház telis-tele volt múlttal.”

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Tóth Zsuzsanna, www.olvassbele.hu, 2013. augusztus 19. 

2013-08-19 12:31:32
Lispector, Clarice (1920–1977)
Fordította: Bense Mónika
Egy fiatal lány a dzsungelből Rio de Janeiróba kerül gépírókisasszonynak: vajon az ő ártatlansága lesz erősebb vagy a nagyváros nyüzsgése? Ezt a történetet meséli el Clarice Lispector, vagyis az a férfi,...
Davis, Lydia
Fordította: Mesterházi Mónika
Abszurd történetek a hétköznapokról
Lydia Davis különleges novellái megújították a műfajt, és a kortárs amerikai irodalom megkerülhetetlen figurájává tették szerzőjüket. A flash fiction koronázatlan királynője olyan egyetemes emberi tapasztalatokat...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ