Kitenni szűrét a hiánynak (Népszabadság)
(kiadvány: Lassuló zuhanás)

Hogyan lehet kitenni szűrét a hiánynak? Fogas kérdés. A Szógyász című versben értekezik erről a szerző. Poétikus töménység lakozik a megszemélyesítésben, mint általában minden Jónás-opusban.

Ha kirekesztjük a hiányt, akkor megszűnik az igény, hogy betöltsük. Mégis, hol van az odakint? Ott vajon nem fog kalamajkát okozni jelenlétével a hiány? Dehogynem. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok pattognak a fejünkben, amikor a Lassuló zuhanás képeit tesszük mérlegre. Másutt eklektikusnak érezzük első látásra a kontextust és végül mégis karakteressé izmosodik. Erős spiritusz van ebben a lírában. Érzékiségében is hűvös, ironikusságában is komor. A szertelenségbe beleszőtt fegyelmezettsége igen meggyőző. Van súlya. „Tisztább a bűne, mint bármelyikünk fénye. / És becsületes is, nem ad okot reményre. / Nyitott és vár rád, rád teríti fátylát, / ő a könnyű létezés végső nehezéke.” (Fekete higany) A vájt fülű versböngésző rögtön megérzi rajta a rendkívüli formaérzék illóolajának friss aromáját. Ha a nagy elődök kozmikus problémaérzékenységéből indulunk ki (József Attila), akkor Jónásét úgy klasszifikálhatnánk: övé mikroprocesszori.

A verstani brillírozás nem zárja ki nála a folyó szöveg természetes lüktetését. A beszédet nem töri meg a pátosz. Ugyanakkor az apró momentumokat is szemléletesen „felhasználja” a szövegépítkezésnél. Pedig van benne retorika, ami másutt gyanús lehetne. De itt patikamérlegen kimért. Hiteles. „Szolgává tesz, királynak felken.” / „Parancs, parancsnok: egy az egyben. / Csaltam felnőttel, csalódtam gyerekben. // Születtem 73 ózdi márciusán. Anyám helyett nővérem volt anyám. / Fordítva. Vagy mégse. Vagy talán.” (Együgyű, alanyi vers)

Amikor az ember verset olvas, ki kell húznia magát a porból ahhoz, hogy tudja, felfogja, nem a verseket megszövegező emberről, hanem a versek beszélőjéről szól mindez, aki egyes elemeiben azonos ugyan a szerzővel, de sok vonása fiktív, illetve kifejezetten textuális létmódú. A Lassuló zuhanásnak, mint műegésznek kiiktathatatlan alapmotívuma az együttérzés. Jónás muníciót ad az életkedv visszatérítéséhez, de nála nem kontúr választja el a jelentésrétegeket, hanem színek, formák. A két egymásba forrt territóriumot, a személyeset és a külvilágra hárulót szervesen látjuk együttműködni. Ahogy az ige, mint éles, penge vékony kés, a lelket és a szellemet is el tudja egymástól határolni az Újszövetség szerint, úgy a jónási versbeszéd is megteszi ezt a hús-vér test és a műben felrajzolt én között.

A teljes kritika itt olvasható »

Forrás: Kántor Zsolt, Népszabadság, 2013. augusztus 17.

2013-08-17 12:33:02
DÜRRENMATT, FRIEDRICH
Fordította: Kurdi Imre
Az öreg hölgy látogatása mesteri dramaturgiájával, tragikomikus karaktereivel és sötét humorával a 20. század szorongó életérzésének emblematikus megtestesítőjévé vált. A darab, amely első bemutatóin a...
Bourdeaut, Olivier
Fordította: Tótfalusi Ágnes
Egy kisfiú meséli el családja titokzatos tündöklését és bukását. A tehetős család mintha a világon kívül élne, barátok, mulatságok töltik ki napjaikat hol Párizsban, hol spanyolországi villájukban. A szülők...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ