Az utolsó szó jogán kellene írni (Népszabadság)
(kiadvány: Tiltott nyelv)

Irodalom - Beszélgetés Takács Zsuzsa költővel

Takács Zsuzsa Kossuth-díjas költő legújabb, Tiltott nyelv című kötete az idei ünnepi könyvhét várva várt, nagy irodalmi szenzációja volt. Az istenhitről, új kötetéről és az olvasóihoz fűződő viszonyáról beszélgettünk vele.

Polcz Alaine mondta egy interjúban, hogy a szeretteink elvesztése utáni gyászidőszak körülbelül egy évig tart. Alkotó embereknél ez nyilván másképp van, az ő esetében kézenfekvőnek tűnik, hogy ez az egy év akár örök ideig is eltartathat, vetettük fel.

– Mondják, hogy könnyű dolga van egy írónak, hiszen ha beszél róla, el is távolítja magától a gyászt – válaszolja Takács Zsuzsa. Benne azonban minden történet tovább él, az írás során a nem személyes tapasztalat is a sajátjává válik. Szemrehányást is tesz magának olykor a tragikus látásmód miatt, ezerszer átgondolja, hogy szabad-e kiadnia a kezéből egy-egy kéziratot. Bár közben kiderült, hogy vannak olvasói, akik igenis vigasztalást találnak az írásaiban. Éppen ezért úgy tervezte, hogy új verseskötetében nem a saját, hanem mások történeteit írja le. A megírás során a hozott, idegen történet is legszemélyesebb ügyévé vált, még Wally Neuzill, Schiele gyereklány modelljének sorsa is, akinek testét és lelkét fel- és kihasználta a festő: szakított vele, amikor egy gazdag nővel házasságot költött. De ő volt Camille Claudel, a csodálatos szobrász is, aki Rodin szobrainak részleteit kemény kövekből kifaragta, majd végül megőrült. Ami pedig A gyász előérzete elnevezésű ciklus verseiben elmondott személyes gyásznaplót illeti, legfőbb törekvése az volt, hogy ne legyen hazugság abban, amit ír.

A kötet többféle jelentést hoz felszínre. Például, hogy a kétségek, az állandó kételkedés és elbizonytalanodás, megtorpanás árán is teljesítenünk kell az isteni áldásból vagy átokból ránk szabott feladatainkat.

– A kötet címe az önmagunkkal folytatott dialógusra utal. Arra, hogy nem volna szabad kimondanunk, milyen következtetésre jutottunk. „És akkor élhettünk volna úgy / mint a fényérzékeny növények / fölfelé törekedve – idéz a költő a kötet nyitóverséből. A „fölfelé törekedve” Istenre utal, akinek létezése számára sohasem volt kétséges. Bárcsak így maradna, teszi hozzá. De vissza a tragikus hangra: néhány évvel ezelőtt nála járt egy tévés stáb, a riporter a háborús kisgyerekkoráról kérdezett. Nem a másfél hónapos óvóhelyen töltött időről beszélt akkor, nem a német vagy orosz razziákról, a halottak látványáról, az utcán szerteszét heverő lótetemekről, hanem arról, hogy sötét, árnyékokkal megtelő fasoron vág át az édesanyjával. A rendezőnek nem volt ínyére a válasz, valami lájtosabb emléket kívánt volna hallani. Egy-egy olvasói levél, személyes találkozás viszont épp arról győzi meg, hogy sokan vannak, akik nem vigasztaló hazugságra vágynak, hanem szembenézésre, a kétségbeesésből való kilábalásra.

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Ayhan Gökhan, Népszabadság, 2013. augusztus 7.    

2013-08-07 13:02:31
Fordította: Pék Zoltán
Londoni nyarak sok zenével és fűszerrel
A fiatal brit irodalom egyik legígéretesebb szerzőjének regényében egy ghánai fiú felnövéstörténetét követhetjük végig délkelet-Londonban. Miután nem jut be az áhított zeneművészeti...
Fordította: Kúnos László
A halhatatlanság ára
Hajnalcsillag-sorozatának második kötetében Karl Ove Knausgard ezúttal két szereplőre összpontosít. A regény első fele 1986-ban, a csernobili atomkatasztrófa évében játszódik, és egy Syvert...
Fordította: Kúnos László
A halhatatlanság ára
Hajnalcsillag-sorozatának második kötetében Karl Ove Knausgard ezúttal két szereplőre összpontosít. A regény első fele 1986-ban, a csernobili atomkatasztrófa évében játszódik, és egy Syvert...
Új, mai versek
Háborúban hallgatnak a múzsák? Erdős Virág verseiben nem hallgatnak, hanem ordítanak. Ebben a költészetben nem válik szét a közélet és a magánélet, és a megfogalmazás sem lehet győztes...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ