A Szép versek titkos jubileuma
(kiadvány: Szép versek 2013)

A Szép versek idén ötvenéves. Ez önmagában is súlyos tény, és még inkább az annak fényében, hogy fél évszázad alatt hány költőt és milyen kiváló műveket gyűjtött évről-évre programszerűen csokorba – vagy kiket hagyott ki. A maga nemében páratlan könyvfolyam jelentőségéről és szükségességéről búvópatakként folyik a vita, születésétől kezdve.

Az idei kötet, azaz a Szép versek 2013 azt a tényt, hogy az antológia milyen páratlan évfordulóhoz érkezett, és milyen elképesztő hagyományokkal rendelkezik, egyáltalán nem kommunikálja olvasói felé.

1964-ben jelent meg a Szép versek 1963, így életkora talán vitatható, de az semmiképpen, hogy ez az 50. kötet. Így akár egy rövidke utószóval és névmutatóval (mint 2003-ban) megemlékezhetett volna erről a félszázados jubileumról a Magvető Kiadó – akármennyire közhely, hogy az évfordulók rabjai vagyunk mi, magyar irodalmárok.

A kötet külső megjelenése nem változott feltűnően 2013-ban, az előző évek gyakorlatának megfelelően igényes és szép borítóval, keménykötetésben jelent meg, újra és egyre inkább hangsúlyozva az egyes darabok kellemes könyvtárgy-jellegét az 1990-es évek mélyrepülése után, nem szólva az eltűnése óta visszasírt költőportrékról, melyek a 2000-es évek elején rövid időre visszatértek ugyan, de azután érthetetlen módon újra száműzték őket az antológiákból.

Ami viszont a tartalmat illeti, a váltás szembetűnő – ahogyan arra a megjelenéskor már Boldog Zoltán is felhívta a figyelmet jegyzetében, amelyre jelen sorok írója válaszolt. Péczely Dóra helyett Szegő János, a Magvető Kiadó szerkesztője az idei antológia válogatója, s elmondható, hogy sokkal szélesebb merítésből dolgozik, mint elődje.

Kiderül ez számos „újrafelfedezéséből”, ami az antológia közelmúltját illeti (a teljesség igénye nélkül: Aczél Géza, Ágh István, Gergely Ágnes, Imre Flóra, Markó Béla, Oravecz Imre, Zalán Tibor), ugyanakkor nem mondhatni, hogy sok olyan fiatal is lehetőséget kapott volna a könyvben való szereplésre, aki korábban nem (Balogh Ádám, Borsik Miklós, Tóth Kinga stb.). Ellenben rengetegen megmaradtak az előző évekből, s már csak ebből a két tényezőből is látszik, hogy bővült a paletta, Péczely Dóra válogatásaihoz képest legalábbis jelentősen.

Szegő szimpatikus szerkesztői elvet követ: „kevesebb szöveg minél több szerzőtől”. Persze ez nem érvényesül maradéktalanul, hiszen a „magvetősség” kulcsfontosságúnak tűnik, ugyanis a köztudottan a kiadó égisze alá tartozó költők – mint Erdős Virág, Kántor Péter, Kemény István, Krusovszky Dénes, Takács Zsuzsa vagy Varga Mátyás – átlagosan 3-5 verssel szerepelnek, míg a többi szerző kilencven százaléka körülbelül 1-2 darabbal. De vannak ellenpéldák is, így Bognár Péter, Nádasdy Ádám vagy Szőcs Petra visszafogott jelenléte. A „magvetősség” sokkal inkább ott ütközik ki, amikor már nagyon régen nem költőként számon tartott szerzők kerülnek be szövegekkel – erősen gyaníthatóan kiadójuk okán. Gondolhatunk itt például Grecsó Krisztiánra, aki, bár egykor költőként indult, már saját bevallása szerint sem az. De említhetjük Garaczi Lászlót is, ő az utóbbi években publikál ugyan verseket, de nem elsősorban költőként van jelen az irodalomban. Ezen a ponton pedig felmerül a kínzó kérdés, hogy amennyiben – mondjuk – Esterházy Péternek vagy Spiró Györgynek kedve szottyan elpöttyenteni egy verset valamikor az év során egy tetszőleges folyóiratban, ott áll-e majd a nevük a Szép versek 2014-ben.

Mindezt leszámítva Szegő vitathatatlanul avatott kézzel nyúl az éves (bár kérdés, mennyire átlátható és mennyire átlátott) anyaghoz, és szimpatikus elvet követ, a nem a Magvető felé nyitó nagyobb merítései is jó ízlésről tanúskodnak (Nemes Z. Márió, Térey János). Még egy említendő név e helyütt: a recenzens régóta sejti, hogy Szijj Ferenc Fényleírás cím alatt futó hosszúvers-ciklusában nagy verseket publikál, folyamatosan, csendben – a kötetben szereplő darabokat olvasva csak megerősödött ebben.

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Pál Sándor Attila, Irodalmilelen.hu, 2013. október 13.

2013-10-13 15:01:36
Lispector, Clarice (1920–1977)
Fordította: Bense Mónika
Egy fiatal lány a dzsungelből Rio de Janeiróba kerül gépírókisasszonynak: vajon az ő ártatlansága lesz erősebb vagy a nagyváros nyüzsgése? Ezt a történetet meséli el Clarice Lispector, vagyis az a férfi,...
Davis, Lydia
Fordította: Mesterházi Mónika
Abszurd történetek a hétköznapokról
Lydia Davis különleges novellái megújították a műfajt, és a kortárs amerikai irodalom megkerülhetetlen figurájává tették szerzőjüket. A flash fiction koronázatlan királynője olyan egyetemes emberi tapasztalatokat...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ