Egy nő, aki elhomályosítja a történelmet (KönyvesBlog)
(kiadvány: Vadnai Bébi)

Az arany ára című könyve után tizenöt évvel jelent meg Bereményi Géza új regénye, a Vadnai Bébi, ami a negyvenes és a hetvenes években játszódik, és egy gyűlöletszerelmet mond el. Könnyed, izgalmas és szórakoztató szerelmi történet a hét könyve.

A regény egy megtörtént esetet dolgoz fel, majdnem tollba mondták Bereményinek a történetet: négy évtizede barátjának édesanyja mesélni kezdte életét és szerelmeit. Az író elmondása szerint 12 órán keresztül mesélte  a nő az életét, aminek végeredménye a Vadnai Bébi. Régi mániám, hogy minden idősebb embert le kellene ültetni egy diktafonnal, hogy mesélni kezdje az életét. Mi az, ami egy ilyen leülésből kiderül az emberről? Itt egy idős asszony mondta újra életét, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, biztosan nem emlékezett mindenre pontosan, sok részletet elfelejtett, viszont mindennél fontosabb az, hogy ő így látta egésznek az életét. Ennél egyszerre szebb és drámaibb dolog nem lehet, mint amikor valaki egy pillanatra a maga sűrűségében és összetettségében elmeséli az életét meghatározó nagy történetet.

A Vadnai Bébi csak áttételesen szól erről a fantasztikus, ám elég léha és könnyű nőről, mégis nagyon mai a történet: bizonyos szempontból mindegy, hogy a negyvenes, a hetvenes vagy a kétezertizes években játszódik egy nőről vagy szerelemről szóló történet. Akkoriban nem az Ankerbe jártak a legjobb lányok bulizni, viszont az biztos, hogy akkor és ma is ugyanúgy ment a hülyítés.

A hetvenes évek világa mellett Vadnai Bébi visszaemlékezéseiből szépen felépül a negyvenes évek is: mi a különbség a két kor között? Mi az egyén viszonya a háborúhoz és a békéhez? A béke persze kommunista béke, nem valódi, mert nyomozók jönnek, nyomozók mennek. A negyvenes évekre a háború nyomasztó, fullasztó légköre a jellemző, a hetvenes évekére a gyanakodás, a titokzatoskodás. A háború és a béke nem sokban különbözik. Nyelvezetében sokkal inkább: Bereményi sodró lendületű, olvasmányos leírásait a korszak nyelvezetének megidézésével éri el, és nem lesz zavaró vagy modoros.

A kerettörténetben egy fiatal író, Dobrovics Péter egy fura, zárt közösség tagja, egyik barátjának apja után kezd nyomozni, így jut el Vadnai Évához, akit csak Bébinek neveztek. Bereményi Dobrovicsot magáról mintázta, ahogy Doxát egyik barátjáról (Ezért érdekes az a regénybeli rész, amikor a fiatal író könyvét kiadja a hatalom).

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: KönyvesBlog.hu, 2013. október 20.

 

2013-10-20 11:57:57
Nem forradalmi versek
Még sosem volt ilyen vidám az illúzióvesztés, mint Vida Kamilla verseskötetének lapjain! Aki ezekben a szövegekben beszél, már nem pályakezdő, de még nem középkorú: tudja, hogy amit másokon...
A hosszú utazások könyve
Ha nem is tudunk ott lenni, ahol éppen vagyunk, elvágyódásaink talán többet mondanak el rólunk, mint gondolnánk. Purosz Leonidasz könyvében a honvágy számtalan formája megnyilvánul: legyen...
Fordította: Kúnos László
Alku az ördöggel
A húszéves Kristian Hadeland 1985-ben Londonba költözik, hogy fotózást tanuljon. Nagy ambíciókkal érkezik a városba, és hiába kap kezdetben negatív kritikákat a képeire, úgy érzi, művészként...
Történetek mindennapi rejtélyekről
Az emlékezés és a felejtés között bolyonganak Krusovszky Dénes novelláinak szereplői. Egy férfi elkíséri idős édesapját egy testépítő versenyre. Egy társasutazás meglepő fordulatot...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ