Szavak mint tettek (RevizorOnline)

 „A nyelvelmélet a cselekvéselmélet részét képezi; egyszerűen azért, mert a beszéd a szabályvezérelt viselkedés egyik formája.”- írja Searle Beszédaktusok című könyvében. Kevés jellemzőbb példát találhatnánk erre a megállapításra, mint Parti Nagy Lajos szövegeit. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.

Szerzőnk már elismert kutatója a tágabban értelmezett szűkagyúságnak, általános ismérvei és állatsereglete van a fenti témában való tökéletes eligazodáshoz. Itt nem a hamleti benső töprengés vezet a cselekedetek hosszantartó megakadásához, hanem éppen ellenkezőleg, a megszólalás pozícionált, aktivitásra való gerjesztése miatt válik a szó cselekedetté. A Parti Nagy Lajos-novellák hőseiből agresszióként állnak ki a szavak, mintha önálló testrészek lennének. Egyszerűbben fogalmazva, ha valaki megszólal, az legtöbbször halálos ítélettel ér fel. A legjobb darabokban fel is van vázolva egy pontos szituáció, egy mini dráma, ahol a szereplők verbalitása aktualizálódik tetté. Ahol a szó felfakad, ott már halál eshet, legalábbis súlyos testi sértés.

A két változatban is megírt téma, Az irónia határaiban az esti kocogó egy fájdalmasan üres kiszólása következtében szenved el sérüléseket, teszik nyomorékká. Máskor a vicces kedvű ellenőrök néznek ki maguknak egy törpét a metrón, és le szeretnék magukat fényképeztetni vele az ölükben. A sarokba szorított ember épp olyan veszélyes, mint a csapdába ejtett ragadozó. Ilyenkor a nyelvi megtámadtatás ellentétesen is elsülhet. A hajdani Kulesch nevezetű, apró termetű ember azért kap kendermérgezést, mert németföldön dolgozva állandóan Herrkuleschnek (Kulesch úrnak) szólítják, és felakasztja magát. A felsorolhatatlanul sok hasonló, nem egy kaptafára készült, hanem a legkülönfélébb sírni valóan primitív szituációk miatt feneklenek meg az emberi életek, hogy aztán akár tragédiává fajuljanak.

A Fürdés a Kosztolányi novella modern hangszerelésű átirata, ahol a fiú szinte meg sem szólal, végig átláthatatlanul homályos az apa, az ő kibontakozását elfojtani akaró nyelvi agressziója, aki strandcikkárusként éppen eme passzivitás ellenében „verbalizálja” magát („De ez csak hallgat, vazeg… Ez a halszalonna. Ennek lefogadom, nem is én vagyok az apja.”), hogy aztán egy, a keleti harcművészet hagyományosnak mondható ütésével kivégezze a védekezésre képtelen fiát. Míg Kosztolányinál a freudi elfojtás munkál, itt az erősek demonstrációja zajlik, az a szemlélet, hogy bizonyítsák, mindenféle mélyebb megfontolás nélkül, a törvényen kívüliségük társadalomban már lassan létjogosultsággal bíró helyzetüket.

A teljes cikk itt olvasható »  

Forrás: Sántha József, RevizorOnline, 2013. október 27.

2013-10-27 10:48:07
Történetek a szabadságról
Dragomán György sok év terméséből válogatta az Igazat kérdezni nyolcvanöt történetét. Vakmerő gyerekek, különös anyák és eltűnő apák, fergeteges energiájú nagymamák és nagyapák...
Szabó T. Anna szenvedélyes olvasó, az írott szó átjárja a mindennapjait. Új könyvében az élet elválaszthatatlan a művészettől, a személyesség az irodalomtól és a történelmi tapasztalattól....
Történetek a szabadságról
Dragomán György sok év terméséből válogatta az Igazat kérdezni nyolcvanöt történetét. Vakmerő gyerekek, különös anyák és eltűnő apák, fergeteges energiájú nagymamák és nagyapák...
Önportré és vallomás
,,Ebben a könyvben oda is nézek, ahol az látszik, ami nincs már, mert elmúlt, de van, mert emlékszem rá." Mácsai Pál önéletrajzi könyve számvetés,visszatekintés, emlékpróba. Portré. A...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ