Helsinki még mindig Nyugat (Librarius)

Holtbiztos, hogy eleinte máson mulat Tuomas Kyrö regényének nyugati és keleti olvasója. Azért vannak közös nevetéseink is, a közepe táján egyre gyakrabban. (Bakos András könyvajánlója)

Helsinki – Nyugat a Csinibabában, amelynek szereplői a finnországi világifjúsági találkozóra vágynak. A film ma is nézhető, többek között azért, mert a nyugat létezésének tudata mifelénk változatlanul vigasztal. Nagyon rossz lehet odaérve azt látni, valamikor még szebb lehetett, mint amilyennek képzeltük, de már nem olyan, és talán nagyrészt miattunk. Sáros cipővel tévedtünk vajszínű szőnyegre, vendégségben, és nyilvánvaló, hogy a folt kimoshatatlan. Bocs, hogy így alakult, de azért még mi is szeretnénk kapni itt valamit.

Szép, kollektív élmény. Nekünk legalábbis könnyű átélni, és azonosulni Vatanescuval, Tuomas Kyrö könyvének, a nyugati kultúra fejlődésregényének román főhősével, akit egy orosz maffiózó elvisz bérkoldusnak Finnországba. „…A padlószőnyegen kétfajta ember csoszogott és tipegett: egy rövid lábú, komor, tömpe orrú csoport, akiknek a gyerekei a szüleikre hasonlítottak. Ezeket finneknek hívták. Volt aztán egy hosszú lábú, vidám, vékony orrú csoport, itt a szülők hasonlítottak a gyerekeikre. Ezeket svédeknek nevezték.” Különbség Vatanescu szempontjából nincs, mert mindnyájan olyan emberek, akikben nagy az együttérzés, tudják, hogyan lehet puritánul, takarékosan élni, de nem kell spórolniuk, van miből adni. A koldusok viszont nem tudnak bánni a pénzzel. Amikor rászabadulnak a lejárt szavatosságú ételek konténerére, sütögetést rendeznek a szállásukon. Ez az eszeveszett dőzsölés hozza rájuk a bajt. Vatanescu elmenekül, megment egy vadnyulat, majdnem lelövik, összeszurkálják, túléli, elkövet apróbb bűnöket, közben nagyrészt jó emberekkel találkozik - ami nekünk mesés, a finn olvasónak meg nyilván természetes – és nehezen fogja föl, mi történik körülötte, miközben a helyieknek ő a megdöbbentő tünemény. Kyrö szeretetteljes iróniája egyformán, testvériesen áztatja az övéit, Vatanescut és az orosz maffiózót is, aki elhitte, hogy gyakorlottan forog itt, mint kulcs a zárban. Aztán persze ő se tudja, honnan kell várnia a pofont. A finn börtönben írja az emlékiratait, először kockás papírra, titokban, mert azt hiszi, tilos. Ahogy a börtönőr meglátja, min ügyködik, hoz neki egy írógépet. Ennyi kell csak ahhoz, hogy az olvasó többet nevessen, mint szorongjon.

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Bakos István, Librarius.hu, 2013. október 31.

2013-10-31 13:26:19
Lispector, Clarice (1920–1977)
Fordította: Bense Mónika
Egy fiatal lány a dzsungelből Rio de Janeiróba kerül gépírókisasszonynak: vajon az ő ártatlansága lesz erősebb vagy a nagyváros nyüzsgése? Ezt a történetet meséli el Clarice Lispector, vagyis az a férfi,...
Davis, Lydia
Fordította: Mesterházi Mónika
Abszurd történetek a hétköznapokról
Lydia Davis különleges novellái megújították a műfajt, és a kortárs amerikai irodalom megkerülhetetlen figurájává tették szerzőjüket. A flash fiction koronázatlan királynője olyan egyetemes emberi tapasztalatokat...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ