Irodalom: Több mint harmincéves késéssel végre megjelent Hajnóczy Péter életművének láthatatlan alkotmánya
A Magvető tulajdonképpen tartotta a szavát: 1981-ben elfogadta Hajnóczy Péter kéziratát, kicsit később pedig meg is jelentette. 2013-ban.

Az Írók Boltja galériáján ülünk, Reményi József Tamás előbb – meglehet, nem tűpontosan – idézett szavai nyomán enyhe derültség támad a közönség soraiban, pedig Hajnóczy műve, az Elkülönítő című szociográfiát is tartalmazó Jelentések a süllyesztőből minden, csak nem derűs. Talán éppen ezért jön jól néha a hangulati oldás. És hát persze azt is tudja mindenki, hogy ez a Magvető már réges-régen nem az a Magvető. Ahogy ez az ország sem ugyanaz az ország, mint amelyikben a fiatalon, 38 éves korában elhunyt Hajnóczy papírra vetette a Jelentésekben olvashatókat.

Ma már remélhetőleg nem szokás kéziratokat politikai okokból éveken át fiókban, a nyomdafestéktől gondosan elzárva tartani, mint tette azt Kardos György, a Magvető nagy hatalmú korábbi igazgatója. És remélhetőleg a kötetbe foglalt helyzetekre sem találnánk ma már példákat. Mondjuk arra, hogy egy korántsem elmebeteg nőt elmeszociális otthonba zárnak, és jól elveszik a lakását is.

Vagy hogy egy férfit tizenkét éven át tartanak egy ilyen intézményben úgy, hogy közben egyszer sem látja orvos... Szóval, nagyon súlyos olvasmány a Jelentések..., s egyben nagyon furcsa szövegegyüttes. A könyv első budapesti bemutatóján Darvasi Ferenc kiadói-szerkesztő kérdései nyomán megtudjuk azt is, mi a furcsasága.

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Csider István Zoltán, Nol.hu, 2013. november 09.

A cikk eredeti változata a 2013.11.09-i Népszabadságban olvasható.