Józsi óriás lesz (Népszabadság)

Csáth Géza: „Méla akkord: hínak lábat mosni”

Naplófeljegyzések 1897–1904

Tizenkilenc évvel ezelőtt indult el a Magvetőnél Csáth Géza életműkiadása, és egyelőre (tegyük hozzá: hála istennek) nem látni a végét – legalábbis erre utal a most közzétett kéziratokat Molnár Eszter Edinával közösen sajtó alá rendező Szajbély Mihály a kötet zárótanulmányában, amikor végszó gyanánt megjegyzi, hogy „az 1904 utáni naplófeljegyzések és memoárok még sok titkot rejtenek”.

Ugyaninnen azt is megtudjuk, hogy Csáth 1904-ben szakítani szándékozott a naplóírással (ezt jelzi a feljegyzések utolsó sora is: „És most adieu!”), ám erre végül soha nem volt képes: egész életét végigkísérték a memoárok, amelyek egyszerre adtak hírt életének eseményeiről és a lelkét szüntelenül marcangoló belső történésekről – az idő előrehaladtával a hangsúlyok utóbbiakra tevődtek át.

Közülük az 1912/13-as napló úgymond a leghírhedtebb (leginkább erős erotikus töltete miatt), ez jelent meg az összes közül a legelőször (mindjárt a rendszerváltás környékén) és a legtöbbször. „Rettenetes és nyomasztó gondolat, hogy nincs többé kedvem az íráshoz. Mióta az analízissel behatóan foglalkozom, és minden ízében elemezem az öntudattalan lelki életemet, nincs többé szükség rá, hogy írjak” – szögezi le Csáth akkori feljegyzéseinek elején.

Csakúgy, mint a naplóírás felfüggesztésében, ebben is tévedett. A most közreadott naplók a legkorábbiak valamennyi közül (a szöveg néhány évvel ezelőtt megjelent három kötetben Szabadkán, a jelenlegi kiadás és szöveggondozás azonban nem erre, hanem a Petőfi Irodalmi Múzeumban fellelhető kéziratokra támaszkodik): Csáth, azaz akkor még Brenner József tízévesen kezdte írni, és majdnem tizennyolc esztendős volt, amikor félbehagyta, azzal az indokkal, hogy mostantól életének mozzanatairól nem ilyen formában kellene számot adnia, hanem a nyomtatásra kell koncentrálni – azaz az őt körülvevő világot „irodalmibb” eszközökkel ábrázolni. (Eszerint naplóit nem a nyilvánosságnak szánta.)

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Benedek Szabolcs, Nol.hu, 2013. november 16.

A cikk eredeti változata a 2013.11.16-i Népszabadságban olvasható.

2013-11-16 11:21:28
Apa és fia közös története
Kardos András ebben a könyvben apjának, a száz éve született Pándi Pál irodalomtörténésznek állít emléket. A sok műfajú kötet gerincét az apjához írt hatvan (fiktív) levele alkotja:...
Egy sosem fakuló klasszikus
Sosem fakuló regényében Kosztolányi Dezső a poros bácskai kisváros szürkülő életeit éles fénybe helyezve tárja elénk. Az öregedő házaspár féltett kincse, csúnya, vénecske lányuk,...
Titkok és találkozások
Fantázia vagy valóság? Tóth Krisztina novelláskötetről novelláskötetre térképezi fel, hol élünk, milyenek vagyunk. Szegények, gazdagok, öregek, fiatalok, jók, rosszak, megtörtek, életerősek,...
Fordította: Kúnos László
Alku az ördöggel
A húszéves Kristian Hadeland 1985-ben Londonba költözik, hogy fotózást tanuljon. Nagy ambíciókkal érkezik a városba, és hiába kap kezdetben negatív kritikákat a képeire, úgy érzi, művészként...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ