Józsi óriás lesz (Népszabadság)

Csáth Géza: „Méla akkord: hínak lábat mosni”

Naplófeljegyzések 1897–1904

Tizenkilenc évvel ezelőtt indult el a Magvetőnél Csáth Géza életműkiadása, és egyelőre (tegyük hozzá: hála istennek) nem látni a végét – legalábbis erre utal a most közzétett kéziratokat Molnár Eszter Edinával közösen sajtó alá rendező Szajbély Mihály a kötet zárótanulmányában, amikor végszó gyanánt megjegyzi, hogy „az 1904 utáni naplófeljegyzések és memoárok még sok titkot rejtenek”.

Ugyaninnen azt is megtudjuk, hogy Csáth 1904-ben szakítani szándékozott a naplóírással (ezt jelzi a feljegyzések utolsó sora is: „És most adieu!”), ám erre végül soha nem volt képes: egész életét végigkísérték a memoárok, amelyek egyszerre adtak hírt életének eseményeiről és a lelkét szüntelenül marcangoló belső történésekről – az idő előrehaladtával a hangsúlyok utóbbiakra tevődtek át.

Közülük az 1912/13-as napló úgymond a leghírhedtebb (leginkább erős erotikus töltete miatt), ez jelent meg az összes közül a legelőször (mindjárt a rendszerváltás környékén) és a legtöbbször. „Rettenetes és nyomasztó gondolat, hogy nincs többé kedvem az íráshoz. Mióta az analízissel behatóan foglalkozom, és minden ízében elemezem az öntudattalan lelki életemet, nincs többé szükség rá, hogy írjak” – szögezi le Csáth akkori feljegyzéseinek elején.

Csakúgy, mint a naplóírás felfüggesztésében, ebben is tévedett. A most közreadott naplók a legkorábbiak valamennyi közül (a szöveg néhány évvel ezelőtt megjelent három kötetben Szabadkán, a jelenlegi kiadás és szöveggondozás azonban nem erre, hanem a Petőfi Irodalmi Múzeumban fellelhető kéziratokra támaszkodik): Csáth, azaz akkor még Brenner József tízévesen kezdte írni, és majdnem tizennyolc esztendős volt, amikor félbehagyta, azzal az indokkal, hogy mostantól életének mozzanatairól nem ilyen formában kellene számot adnia, hanem a nyomtatásra kell koncentrálni – azaz az őt körülvevő világot „irodalmibb” eszközökkel ábrázolni. (Eszerint naplóit nem a nyilvánosságnak szánta.)

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Benedek Szabolcs, Nol.hu, 2013. november 16.

A cikk eredeti változata a 2013.11.16-i Népszabadságban olvasható.

2013-11-16 11:21:28
Új, mai versek
Háborúban hallgatnak a múzsák? Erdős Virág verseiben nem hallgatnak, hanem ordítanak. Ebben a költészetben nem válik szét a közélet és a magánélet, és a megfogalmazás sem lehet győztes...
Fordította: Fodor Zsuzsa
Egy filmrendező válaszútjai
Georg Wilhelm Pabst a két világháború közötti filmművészet kiemelkedő alakja. Az osztrák filmrendező Berlinben is aktív, de Hitler hatalomra kerülésének idején épp Franciaországból menekül...
Új, mai versek
Háborúban hallgatnak a múzsák? Erdős Virág verseiben nem hallgatnak, hanem ordítanak. Ebben a költészetben nem válik szét a közélet és a magánélet, és a megfogalmazás sem lehet győztes...
Fordította: Fodor Zsuzsa
Egy filmrendező válaszútjai
Georg Wilhelm Pabst a két világháború közötti filmművészet kiemelkedő alakja. Az osztrák filmrendező Berlinben is aktív, de Hitler hatalomra kerülésének idején épp Franciaországból menekül...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ