Körömpörkölt és sör, porszívó és nyeremény-hétfő, mama mindig mosogat, apa, most ne pörögj be! Ezek a hétköznapi szavak és kifejezések mind benne vannak Szabó T. Anna gyermekverseiben, mégsem tűnik el belőlük a ritmus, a játék, és a könnyedség, amit Kárpáti Tibor illusztrációi illőn támogatnak. IBOS ÉVA ÍRÁSA.

Mondjuk úgy finoman, hogy általában vegyes minőségűek a gyermekkönyvek és illusztrációik. A többség, a túl színes és túl bájos legfeljebb a kínai ruhaboltok ízlésére nevel, feledtetve, hogy az édesen túl ott a hétköznapi valóság. Amire, ugye, rá kéne nevelni gyermekünket. Meg még sok másra, igényes és érthető beszédre, bővülő szókincsre, a természet és az állatok szeretetére, aztán és főleg önállóságra, értelmes cselekedetekre, s lehetőleg jókedvű, humorral átitatott valóságlátásra.

Így, felsorolva látni a kívánalmakat, inkább tűnik az egész magasztos pedagógiai követelményrendszernek, mint irodalmilag teljesíthetőnek, Szabó T. Anna újabb, a Magvető Kiadó által gondozott Tatok tatok című gyermekvers kötetében e kényes elvek mégis mind megbújnak.

A versek nyolc, alcímet viselő fejezetbe szerkesztődtek, s nyelvpörgetővel indulnak. Már itt két kedvencem is akadt, az egyik a csupa ö betűs szavakból álló Pörölő, melynek kétszer öt sora szülői, illetve gyermeki szólamokra íródott, utóbbiak számára például ilyen mondatokkal: Főnökökhöz dörgölőztök! / Ködös nőkhöz költözködtök! A másik a Na, ezt jegyezd meg! című vers, amely nem más, mint mini idegen szavak szótára. Az a fordulat most nem használható, hogy „rímbe szedett”, mert a kizárólag us-ra és sta-ra végződő kifejezések maguk elrendezik a sorvégeket, de persze költői lelemény akad benne elég, miként a szelíd pedagógus, pszichológus szavaktól a szarkasztikus skolasztikuson és az intrikus klerikuson át eljutunk a latinista alkimista záró sorhoz.

A Családláda blokk meg úgy, ahogy van, bekerülhetne valamelyik alsó tagozatos olvasókönyvbe, mert a Származás nem csak felsorolja a felmenőket, de hollétükről is megnyugtató támpontot ad: Ki tudja, hol…! Hát bennem! /Ilyennek kellett lennem. Itt a továbbiakban két olyan vers is található, amelyek eszembe juttatták a tézist, miszerint a népmesék valaha gyerekhez és felnőtthöz egyaránt szóltak, amit a költő nyilván ugyanígy tud, mert az Anya mondja úgy kezdődik, hogy Miért szipákolsz, te gyerek?, s tizenhét sorral alább azzal zárul, hogy Kérlek, oldd meg ezt nélkülem!

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Ibos Éva, Revizoronline, 2013. november 24.