Titokzatos íróként emlegetik, de bevallása szerint névválasztása nem álarc, csupán ifjú apacsok módjára kereste meg írói nevét. Centauri a Magvetőnél debütált Jégvágó című első regényével, amely esetében "a téma választotta a helyszínt": a legfontosabb szálak ugyanis az Államokhoz kötik a cselekményt.

A regény leírása mindenütt "titokzatos íróként" definiálja. Miért szükséges álarc mögött írni? A műfaj, a téma, vagy egyszerűen csak a játék miatt döntött emellett?

A névválasztás önmagában még nem feltétlenül álarc. Álarcról és álnévről akkor beszélhetünk, ha a név eltakar egy identitást, például egy egyébként is publikáló szerzőt. Esetemben a név nem takar el senkit, és ez mára mindenki számára világos. Sokkal inkább egyszerűen írói névről kell beszélni, nem pedig álnévről. Játékról sincs szó, ez is csak addig merülhet fel, míg nem egyértelmű, hogy a szerző valóban létezik. Valahogy úgy választottam magamnak nevet, mint hajdanán az ifjú apacsok.

Az ajánló felhívja a figyelmet a filmszerűségre – elképzelhető, hogy a tengerentúli akciófilmek közege és történetei elevenednek meg a sorok között, vagy teljesen másra számíthat az olvasó?

Inkább arról van szó, hogy a történetelemek és a helyszínek plasztikusak, jól láthatók. A Jégvágó egy képekben és jelenetekben elgondolt és elmondott történet. Annyiban lehet akcióról beszélni, hogy figurákban, sorsokban és fordulatokban gazdag, viszonylag pörgős regényt remélhet az olvasó.

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Széles-Horváth Anna, Kultúra.hu, 2013. december 13.