Korszakhatár a magyar irodalomban? Interjú Centaurival (Kultúrpart)
(kiadvány: Jégvágó)

Még szinte meg sem jelent a rejtélyes szerző új és első regénye, máris vitákat generált kijelentéseivel. Vajon tényleg halott a posztmodern? Centauri interjú.

Lehet-e még történetet mesélni?

Természetesen lehet és kell is, mivel az ember történetek segítségével képes elképzelni, felépíteni a saját élettörténetét. Az utóbbi évek magatartástudományi kutatásaiból azt is tudjuk, hogy a történetéhség genetikailag kódolt szükséglet. A történet egyébként sem tűnt el, a gond inkább az, hogy a tömeggyártás áldozatává vált, szinte teljes egészében a mozi, az irodalmon belül pedig a ponyva operál vele, ezt tudjuk jól, ám ebben szerintem a szépírók, irodalomtörténészek és ítészek felelőssége sem csekély. Az a narráció, amely időnként ördögtől valónak tüntette fel a történetmondást, csak elmélyített egy amúgy is nehezen áthidalható szakadékot a tömegtermelés sablonáradata és a minőségi történetmondás között. Én hiszek abban a progresszív írásmódban, amely képes újra a legmagasabb minőségbe emelni a történetet.

Tehát nem valaminek a „haláláról", hanem korszakhatárról beszélsz?

Az idők folyamán fixálódott történetvázak és szüzsék valójában elveszett genetikai információk. A történet véleményem szerint amolyan harmadik szülő. Ennek kifejtése hosszas lenne egy interjúban, de annyi túlzás nélkül állítható, hogy létfontosságú, a szó legszorosabb értelmében. A történet leminősítésének korszaka lassan véget ér. Ez a habitus elsősorban a posztmodernhez köthető, így ez a változás egyúttal a posztmodern végét is jelezheti. Egyszer talán úgy találjuk majd, hogy nem volt más, mint a modernizmus hanyatlása. Az ezt a korszakot szinte a kezdetektől fémjelző tengernyi bizonytalanság is erre utal. Ebben az értelemben maga a posztmodern az átmenet. Két korszak határmezsgyéje. Ha így van, én csak annyit állítok, hogy talán már tovább lehetne lépni.  A történet és a nyelv két olyan elidegeníthetetlen eszköz az irodalom számára, mint amilyen a festészetnek a festék és a vászon. Az éles cezúrát nélkülöző átmenet után létrejövő új, „ultramodern" irodalmat az veszélyeztetheti, ha átesik a ló túloldalára, és az eddig túlhangsúlyozott nyelvet fogja méltatlanul alacsony rangba taszítani.

Miért Amerikában játszódik első regényed?

Néhány téma régóta foglalkoztat, rendkívül érdekes például Jack London alig ismert ifjúkora. A lobotómia, az agy megfúrásának eljárása, és az ezért adott Nobel-díj körüli hercehurca is számos tanulsággal szolgál, s ez a vonal is Amerikáig vezet. A helyszín első körben egyszerű adottságként jelentkezett, ráadásul elsőként a 19. századvégi San Franciscót kellett megismernem. Ha ezt mondjuk Paul Austernek kell megtenni, nincs sokkal könnyebb dolga nálam, neki is egyfajta időutazásba kell belemennie. Később – gyakorlatilag már a regény megírása után – gondoltam arra, hogy végül is olyan világot élünk, ahol egy kicsit már mindenki amerikai.

A teljes interjú itt olvasható »

Forrás: Weiner Sennyey Tibor, Kultúrpart, 2013. december 21.

2013-12-21 12:42:43
Történetek a szabadságról
Dragomán György sok év terméséből válogatta az Igazat kérdezni nyolcvanöt történetét. Vakmerő gyerekek, különös anyák és eltűnő apák, fergeteges energiájú nagymamák és nagyapák...
Szabó T. Anna szenvedélyes olvasó, az írott szó átjárja a mindennapjait. Új könyvében az élet elválaszthatatlan a művészettől, a személyesség az irodalomtól és a történelmi tapasztalattól....
Történetek a szabadságról
Dragomán György sok év terméséből válogatta az Igazat kérdezni nyolcvanöt történetét. Vakmerő gyerekek, különös anyák és eltűnő apák, fergeteges energiájú nagymamák és nagyapák...
Önportré és vallomás
,,Ebben a könyvben oda is nézek, ahol az látszik, ami nincs már, mert elmúlt, de van, mert emlékszem rá." Mácsai Pál önéletrajzi könyve számvetés,visszatekintés, emlékpróba. Portré. A...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ