Nyilatkozott Centauri, a rejtőzködő író (Magyar Nemzet)
(kiadvány: Jégvágó)

Jégvágó címmel, a Magvető Kiadónál jelent meg az eddig két novelláskötetet jegyző, írói álnéven alkotó Centauri első regénye. A titokzatos szerző 2006-os első publikációi után egyből megindultak a találgatások, kit takar a rejtélyes név. A várva várt leleplezés azonban elmaradt, az író azóta őrzi inkognitóját. A Pátosz a káoszban és a Kék angyal című kötetek után hosszú hallgatás következett, így a közönség ilyen irányú érdeklődése is alábbhagyott. Centauri öt év után most újabb kötettel jelentkezett. A Jégvágó egy vérbeli „amerikai” regény, egyszerre tiszteletadás és fricska a nagy elődöknek. A szerzőt e-mailben kérdeztük az inkognitó okairól, az új regény emberszemléletéről.

– Írói néven, Centauriként jelentkezett a magyar irodalmi életben. Miért választotta a rejtőzködést? Művészeti, elméleti okai voltak, vagy inkább gyakorlati szempontok miatt döntött így?
– Ha a rejtőzködés kerül szóba, dzsungelharcosként látom magam, amint álcahálóval a vállamon laposkúszásban mászok a bambuszban. Ezért nem is szeretek rejtőzködésről beszélni, mégis talán egyfajta bizalmatlanság is szerepet játszhatott abban, hogy írói nevet választottam. Az írással valami jóhoz és fontoshoz kapcsolódom, a publikálással viszont olyasmihez is, amit nem feltétlenül szeretnék a közelemben érezni. A közélet nagyon régóta inkább taszít, semmint vonz. A névválasztás és az ezzel együtt járó működési mód sok felesleges tehertől mentesít.


– Hosszú távon a magyar irodalmi arcképcsarnok részévé válhat valaki, akinek nincs arca? Foglalkoztatja egyáltalán a „halhatatlanság”?
– Amikor sok évvel ezelőtt azt hallottam mindenfelől, hogy a személyes kapcsolatokon múlik szinte minden, volt bennem egy zsigeri ellenállás. Az első kötet előtt tíz évvel már álltam megjelenés előtt, ám akkor még azt mondták: ide a személyit, és gyerünk író-olvasó találkozóra! Büszke vagyok rá, hogy otthagytam akkor azt a helyzetet, és nem estem térdre. Hazamentem, és írtam még tíz évig. 2005-re már nyitottabbnak tűnt az irodalmi élet, és úgy látom, egyre nyitottabb és egyre sokszínűbb lesz. A Kék angyalt és Centaurit, a szerzőt is a legtöbb helyen elfogadták. Szóval, bár az írói név még mindig inkább hátrányt jelent, mint előnyt, legalábbis a nyilvános térben, én bizakodó vagyok. A halhatatlanság pedig csak annyiban érdekel, hogy szeretnék a halálom után is hasznos lenni a nekem fontos emberek számára. Ebben segíthet egy regény és száz elültetett fenyő is. Sok az erőm, úgy érzem, tele a kezem. Szeretnék mindent leadni a halálom órájára, hogy üres kézzel, jóleső fáradtsággal azt mondhassam: köszönöm, ennyi elég volt.

A teljes interjú a Magyar Nemzet december 31-i, keddi számában olvasható.

Forrás: Magyar Nemzet Online, 2013. december 30.

2013-12-30 12:36:50
Bourdeaut, Olivier
Fordította: Tótfalusi Ágnes
Egy kisfiú meséli el családja titokzatos tündöklését és bukását. A tehetős család mintha a világon kívül élne, barátok, mulatságok töltik ki napjaikat hol Párizsban, hol spanyolországi villájukban. A szülők...
Kovács András Ferenc
"Örömzene darabokban"
Kovács András Ferenc hatvanadik születésnapjára maga válogatott verseket eddigi életművéből, így a zenei témákban és motívumokban gazdag kötet tekinthető a formabravúrjairól híres költő lírai önarcképének,...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ