Amikor külön-külön minden együtt (BárkaOnline)

Krusovszky Dénes első gyerekverskötetét jó olvasni.

A könyv a – remekbe szabott – borítón látható gyér fűszálak között bámészkodó fiúcska gondolatain keresztül mutat tükröt a felnőtteknek, ahogy megpróbálja megérteni a világot, a történéseket és önmagát. A versekből ugyan nem tudjuk meg sem a nevét, sem az életkorát, csak azt, hogy éppen harmadikos.

   A Mindenhol ott vagyok mondatai és kérdései egy nagyon is tiszta gyermeki gondolatvilágba vezetik be az olvasót, egy olyan gyermeki perspektívát tartanak mozgásban, amely szüntelenül érdeklődik és arra törekszik, hogy megértse a történéseket alakító törvényszerűségeket, a világot a maga teljességében ismerje meg. Eközben pedig a mindenki által megszokott és elfogadott dolgokra kérdez(tet) vissza.

     E kisfiú tűnődései az élet titkairól a svéd típusú gyerekversek világát idézik, Krusovszky könyve mintha az Ami a szívedet nyomja folytatása lenne. Viszont van egy nagyon fontos különbség a két kötet között: míg az antológiában a megszólaló gyerekeket gazdag és változatos impulzusok érik a többiekkel való kapcsolataikban, addig e kisfiú életéből hiányoznak a barátok és a szerelmek. Míg az előzőben a közös játék, a nevetés, a tágabb környezet megtapasztalása és a felnőttektől hallott globális problémákkal való szembenézés is meghatározó, addig Krusovszky kötetében egy lecsupaszított, beszűkített világban élő kisfiú képe jelenik meg. A kötet verseinek visszatérő motívuma a magány, a szülők mellett és az iskolatársak mellett megélt magány. A Zoli sír című versben feltűnik ugyan egy burkolt utalás valamiféle létező közösségre, de abban is inkább az elrejtőzés, a láthatatlanná válás a kívánatos magatartásforma: „nem barátkozik vele senki igazán, / és nem is azért sírt tornaóra után, / mert ő dobta a legkisebbet, / hanem mert emiatt mind kinevettük, / én is, pedig sajnáltam közben, / de mégsem mehettem oda hozzá / mindenki előtt”. Csakis mások magányáról és kiszolgáltatottságáról mesél a narrátor, de mindez a sajátjáról szól: az Apa testvére című versben például elképzeli, milyen lenne: „ha lenne egy testvérem, / […] akkor legalább én is veszekedhetnék valakivel, / mielőtt kibékülnénk”.

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Zólya Andrea Csilla, BárkaOnline, 2014. február 1.

2014-02-01 11:20:35
Lispector, Clarice (1920–1977)
Fordította: Bense Mónika
Egy fiatal lány a dzsungelből Rio de Janeiróba kerül gépírókisasszonynak: vajon az ő ártatlansága lesz erősebb vagy a nagyváros nyüzsgése? Ezt a történetet meséli el Clarice Lispector, vagyis az a férfi,...
Davis, Lydia
Fordította: Mesterházi Mónika
Abszurd történetek a hétköznapokról
Lydia Davis különleges novellái megújították a műfajt, és a kortárs amerikai irodalom megkerülhetetlen figurájává tették szerzőjüket. A flash fiction koronázatlan királynője olyan egyetemes emberi tapasztalatokat...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ