"felvettük a nyugdíjadat" (RevizorOnline)
(kiadvány: Kétvízköz)

Mint a fülszövegen lévő, szűkszavú biográfiából megtudjuk, Szőcs Petra Kolozsváron született, Budapesten él, és ez az első verseskötete. Hogy nem zöldfülű szerzőről van szó, már abból sejthető, hogy a kötet a Magvetőnél debütál, valamint a portréfotót maga Szálinger Balázs készítette. Szerencsére a verseken is ez látszik. TOROCZKAY ANDRÁS ÍRÁSA.

„Beszögezzük a konyhaajtót, / mintha megvédhetnénk a házat / a kint köröző helikopterektől, / pedig már a vaku villanásától is összedőlne.” Könnyű dolga van a recenzensnek, ha jellemző sorokat akar kiválasztani, a kötet tiszteletreméltóan monomániás, lényegében egy témát variál, az elmúlásét.  A versek ciklus nélküli variációi tehát ennek a főtémának, hol egy család elmúlása, széthullása lesz hangsúlyosabb, hol egy (vagy több) szeretett ember halálának megtapasztalása, hol a pusztulásra vagy eladásra ítélt családi házból való költözés, és korábbi, megszokott, szívnek kedves állapotok felszámolása után érzett gyász.

Az elmúlás, illetve a halál és ezek társfogalmai nyilván olyan hatalmas és örök témák, amiket szó szerint a végtelenségig lehet variálni, ugyanakkor nagy a veszélye a súlyos evidenciák kimondásának. A szerző láthatólag nagy erőkkel azon van, hogy mindig érdekes tudjon lenni, inkább kevesebbet mond, mint sokat, továbbá igyekszik, legtöbbször sikerül is neki elkerülni a közhelyességet. Például az álmokra jellemző szürrealitás beépítésével, ami sokszor egyben humorforrás is. „Éjszaka szereztem egy ládát a gyógyszertárból. / Nagy lakkozott faláda, mégsem férsz el benne. / és kiderült, hogy az új lakásba / csak lapos tárgyakat lehet bevinni, egyenként.” (Költözés lapos tárgyakkal) Habár azzal egyszerűen sokadik olvasásra sem lehet mit kezdeni, hogy „Ha nem válaszolok neked, a halál legkétségtelenebb jele, a rothadás bevárandó.” Olyan evidenciának hat, mint a Szép, rövid vers zárlata: „Annyi mindent akarunk letagadni.” Bosszantó egy ilyen sor, ha előtte van egy jó vers: „Andreának mentettelek el a telefonomban, / hogy ne legyen belőle probléma. / Nagyanyámat használt sírba temették, / ez állt rajta: Editke, élt egy éve. / Ez persze két különböző dolog.”

A humor jelenléte üdítően hat ilyen alapvetően komor, mollos témájú lírában, ezt jól érzi a szerző, és szerencsére jó humora is van, de persze itt nem a jó anyósviccekről, térdcsapkodós poénkodásról van szó. A Kimenő című vers kezdése: „Árva voltam, szőke és román”, vagy a Drága gyerekeimé: „A házat el kell adni, mert nagy, gótikus és diófaillatú.” Ez a keserű, abszurd, mágikus-féle humor, amivel a Kétvízköz nagyja bír, legtöbbször organikusan illeszkedik a haldokló öregekhez, a szomorkás emlékezéshez, a rémálmokhoz, az elkerülhetetlen gyászhoz. Például az nem egyszerűen vicces, hogy „a titokzoknidnak köze van Istenhez”. Sem az, hogy „nehezen szoktam le a nagyothallásodról”. És abban is van valami torokszorító szeretet, hogy „a szemműtöttek szállodájában befáslizott arccal / jártak a betegek, sok reménykedő Jumurdzsák”. Elnevetjük magunkat ezeken a sorokon, mert elképzeljük Istent a nagyi titokzoknijában, a süket bácsit, akinek kiabálni kell (és az mindent félreért, miközben mi a hajunkat tépjük az idegtől), ahogy magunk előtt látjuk a vonuló betegeket is. Ugyanakkor duplafenekűek ezek a képek: egy öregember Isten titokzoknijai láttán már nem tud annyira jóízűt nevetni, mert a szóban a titok hangsúlyosabbá válik, mint a zokni, vélhetően a nagyothallásról sem azért kellett leszoknia a vers beszélőjének, mert valaki kigyógyult belőle, hanem mert már nincs az, akivel annyit kellett vesződni, hogy megértse, amit mond neki. És nem pusztán gegről van szó, mikor a vers betegeit nem kórházba helyezi. Mert talán ugyanazért szerepel szálloda kórház helyett, amiért minden haldoklót igyekszünk megnevettetni a halálos ágyon, mikor legszívesebben elsírnánk magunkat.  

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Toroczkay András, RevizorOnline, 2014. február 16.

2014-02-16 11:35:42
Bourdeaut, Olivier
Fordította: Tótfalusi Ágnes
Egy kisfiú meséli el családja titokzatos tündöklését és bukását. A tehetős család mintha a világon kívül élne, barátok, mulatságok töltik ki napjaikat hol Párizsban, hol spanyolországi villájukban. A szülők...
Kovács András Ferenc
"Örömzene darabokban"
Kovács András Ferenc hatvanadik születésnapjára maga válogatott verseket eddigi életművéből, így a zenei témákban és motívumokban gazdag kötet tekinthető a formabravúrjairól híres költő lírai önarcképének,...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ