Azért halunk meg, mert testünk van (Könyves Blog)
(kiadvány: Testnapló)

    "Mivel 1923-ban születtem, közönségesen, ostobán a saját korom polgára voltam, én még használtam a pontosvesszőt, és soha nem ültem le pizsamában reggelihez (...). A test a ti nemzedéketek találmánya, Lison. Legalábbis ahogy manapság használják, és büszkén felmutatják, De azt a kapcsolatot, amit a lélek a testtel mint meglepetésekkel teli zsákkal és lüktetően pulzáló tárggyal tart fenn, ma is éppen olyan sűrű hallgatás övezi, mint az én időmben. (...) Minél többet elemzik és mutogatják ezt a modern testet, annál kevésbé létezik." (8.)

Kevés olyan regény van, aminél büntetlenül lehet spoilerezni. Daniel Pennac Testnapló című regénye ilyen, mert már az előszóban kiderül, hogy egy elhunyt férfi megszerkesztett kéziratát adják közre. A történet főszereplője 1936-tól 2010-ig vezetett naplót saját testéről, életéről: egyszerre szórakoztató és szomorú regény a Testnapló, amiben a főhőst leginkább az izom, a farok, az orrpolip, a prosztata, a fingás érdekli, mint a gyerek születése, a szerelem vagy a sikeres minisztériumi karrier. Ezek is csak a főszereplő testtörténetének alakulása szempontjából fontosak vagy érdekesek. A test mint a világ, a társadalom, a kultúra legfontosabb eszköze. Meg kell tanulnunk a saját testünket olvasni, a Testnapló ügyesen megtanít erre.


A francia szerző, Daniel Pennac kerettörténete szerint megkapja egy barátja (Lison) apjának 20. századon átnyúló naplóját, hogy kiadja. Itt csendes szerződéskötés történik az olvasó, az író és a naplóíró között, amennyiben mindenki elfogadja azt a játékszabályt, hogy ezt tényleg élettörténetként olvassuk, amiben főhős a saját kedvére kanyaríthatja élettörténetét, és mi jóhiszeműen olvassuk. A napló műfajának ez a titka, akármilyen fikcióról is beszélünk. Egy valódi hús-vér férfit látunk és olvasunk.

A napló a főszereplő 12 éves korában kezdődik, sokszor négy-öt naponta van bejegyzés, többször hónapok vagy évek maradnak ki, amiknek mindig konkrét oka is van: a második világháború, betegségek, halálok, és néha az öröm. A Testnapló több szövegből áll össze: a kerettörténet (Pennac megkapja, közreadja, mi olvassuk), a naplóíró kronologikus, lineáris naplóírása, illetve a naplóíró utólagos kommentárjai lányának, Lisonnak.

A történet innentől kezdve a saját test megismeréséről és felfedezéséről szól a sebesülésektől a magömlésen át a farok működéséig. A test elsődleges eszköze lesz az én- és a világ megismerésének. A lendületesen és ártatlanul építkező történet abban a legkülönlegesebb, hogy egyszerre ábrázol egy sikeres karriert és egy átlagos családtörténetet az elbeszélő testének nagyon aprólékos ismertetésével. A testek uralkodnak a szexualitáson, a szerelmen, a családalapításon, a háborún, a társadalomban betöltött szerepen és a szereplők saját boldogságán is. A legsötétetebb háttérhatalom működését tárja fel a könyv.

A testnapló egy cserkésztábori trauma után kezdődik: a naplóíró pórul jár, hazaküldik a táborból, az anyja nagyon dühösen azt mondja a kisfiúnak: "Nem nézel ki sehogy!" A kisfiú ezután ki akar nézni valahogy, férfi akar lenni, egyfelől meg akar felelni annak a képnek, amit a férfiakról gondolunk, illetve szeretné megvédeni magát:

    "És én a Larousse izommodeljére, vagyis az anatómiai ábrára gondolok, mert sokat tanulmányoztuk az anatómiát, papa és én, ennek az izommodellnek az alapján. Tudom, hogyan épül fel egy férfi. Tudom, hol található a lépütőér, névről ismerem az összes csontot, izmot, ideget". (23.)


"Papa azt mondta: minden tárgy az érdeklődésünk tárgya. Tehát az én testem is az. Meg fogom írni a testem naplóját" - mondja a naplóíró 13 éves, 1 hónapos és 4 napos korában, amihez 6 nappal később a következőt teszi hozzá: "Alaposan belegondoltam. Ha pontosan leírok mindent, amit érzek, a naplóm hírvivő lesz a lelkem és a testem között. Az érzéseim tolmácsa lesz."

A napló szerepe kettős Pennac könyvében: elsősorban a naplóíró életének lenyomata, amennyiben azok a történések kapnak szerepet, amelyek valóban fontosak számára az első közösüléstől a legsúlyosabb betegségekig. Viszont ugyanilyen fontosak az elhallgatások is, amikről nem esik szó a naplóban: például a felesége terhességei, a gyerekei születése nem kap helyet a naplóban, amire egyébként a naplóíró is felhívja a figyelmet.

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Könyvesblog.hu, 2014. március 9. 

2014-03-09 10:51:44
Lispector, Clarice (1920–1977)
Fordította: Bense Mónika
Egy fiatal lány a dzsungelből Rio de Janeiróba kerül gépírókisasszonynak: vajon az ő ártatlansága lesz erősebb vagy a nagyváros nyüzsgése? Ezt a történetet meséli el Clarice Lispector, vagyis az a férfi,...
Davis, Lydia
Fordította: Mesterházi Mónika
Abszurd történetek a hétköznapokról
Lydia Davis különleges novellái megújították a műfajt, és a kortárs amerikai irodalom megkerülhetetlen figurájává tették szerzőjüket. A flash fiction koronázatlan királynője olyan egyetemes emberi tapasztalatokat...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ