A posztkommunista Lengyelországból nem kopott ki a mágia (Könyves Blog)
(kiadvány: Homokfelhő)

Folytatást készíteni csábító, de roppant kockázatos vállalkozás, főleg, ha az első rész sikeres volt. Meg tudja-e a szerző ugrani újra ugyanezt a lécet, lehet-e még újat hozzátenni, csavarni egyet a történeten, vagy marad a rossz szájíz, és a második kötet száműzése az egyszer olvasott könyvek polcára. Joanna Bator 2011-es Homokhegye a gyökértelen identitásból, fésületlen családi kapcsolatokból, a vasárnapi fasírtszagból, Isaura végtelenített szenvedéseiből, és az utódok által kinevetett vágyakból építkezett. (Korábbi interjúnk a szerzővel itt olvasható.) Folytatása, a Homokfelhő a harmadik generáció, a mindennapi kommunizmus utolsó éveiben szocializálódott Dominika sorsán keresztül mesél a világba önként vagy akaratuk ellenére szétszóródott lengyelekről, a halál közeledtét megjósoló fényképekről, és olyan életekről, melyek fő célja a veszteségre való emlékezés volt. A Homokfelhő a hét könyve.

Erős női karakterekkel tűzdelte tele Joanna Bator a 2011-es Homokhegyet, és nagy kérdés volt, hogy ennek egyenes folytatásában, a Homokfelhőben, mit tud még hozzátenni ehhez a lengyel szerzőnő. Aki nem mellesleg tényleg ott folytatja, ahol a három női generációt bemutató első regényében (ők voltak azok, akik „mindig későbbre várják a boldogságot”) abbahagyta.

A vízipók-sellő tavacskába zuhant Dominika a Homokfelhő cselekménye szerint már az Eneszkában lábadozik: gyógyulását a lengyel városkában, Walbrzych-ban módszeresen leribancozott, egyszerre megvetett és irigyelt Grazynka finanszírozza (neki sikerült a walbrzych-i lányos anyák álma, és a történet idején egy gazdag német férfi oldalán éldegél), a csontok összeforradását pedig Sara, a tekintélyes idomokkal megáldott amerikai ápolónő segíti („Mert azok feketék ám, mint ez az ápolónő, ha látnád, kislányom! Szűzanyám!”). És persze mellette van az anya, a lengyel panelrengetegből kimoccantott Jadzia, akinek más vágya sincsen, minthogy Dominika végre felébredjen a kómából, és visszatérhessenek a korábban százszor elátkozott, most azonban napjában többször is felemlegetett rántotthús-szagú hétköznapokba.

Vágyai csak részben teljesülnek, mert igaz, hogy Dominika felépül, még ha nem is teljesen ugyanolyan, mint volt, viszont esze ágában sincs visszatérni Lengyelországba. Míg anyja a walbrzych-i panelban még mindig hintós esküvőről, és minimum egy fogorvos vagy ügyvéd vőjelöltről ábrándozik, lánya az amerikai Sarával az oldalán nyakába veszi a világot. Dolgozik illegális gyümölcsfeldolgozóként az Eneszkában, felolvasóként Amerikában, majd lesz kamufeleség egy meleg férfi oldalán. Közben pedig szorgalmasan fényképezi a körülötte lévőket, igaz, mindig csak egy-egy darabot belőlük, egy szemet, egy szájat, egy-egy villanást.

Joanna Bator a Homokfelhőben – előző regényéhez képest – térben és időben is kitágította a cselekményt. Spirálisan haladunk, hiszen nem csak Dominika és a vele kapcsolatba kerülő emberek történeteit bontja ki gondosan, hanem gyakran még ez utóbbi csoport kapcsolati hálóját is felfejti nekünk.

A történetekből kibomló történetek ráadásul egy idő után egy-egy adott ponton találkoznak, és már nem is csodálkozunk azon, hogy a New York-i zsidó boltos, Icek Kac, az Odüsszeuszt többször felolvastató egykori múzeumi teremőr, Eulalia Barron, a sertéstenyésztő-feleséggé előlépett Grazynka, és a világban látszólag cél nélkül bolyongó Dominika között, noha ők így együtt soha nem találkoznak, ott feszül több láthatatlan kis fonál, melyek eredője és origója valahol Lengyelország közepén keresendők.

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Kiss Orsi, KönyvesBlog.hu, 2014. március 23.

2014-03-23 13:34:01
Lispector, Clarice (1920–1977)
Fordította: Bense Mónika
Egy fiatal lány a dzsungelből Rio de Janeiróba kerül gépírókisasszonynak: vajon az ő ártatlansága lesz erősebb vagy a nagyváros nyüzsgése? Ezt a történetet meséli el Clarice Lispector, vagyis az a férfi,...
Davis, Lydia
Fordította: Mesterházi Mónika
Abszurd történetek a hétköznapokról
Lydia Davis különleges novellái megújították a műfajt, és a kortárs amerikai irodalom megkerülhetetlen figurájává tették szerzőjüket. A flash fiction koronázatlan királynője olyan egyetemes emberi tapasztalatokat...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ