Závada: „Mindinkább hasonlítunk a tőlünk keletre eső autokráciákhoz”. Interjú (Hvg.hu)
(kiadvány: Természetes fény)

Bár a történészek feltárnák az igazságot történelmi kérdésekben, sokszor kormányzati szintről ideologikus átértelmezések érkeznek ugyanerről – véli a nemrég új regénnyel jelentkező Závada Pál, aki szerint gyönge próbálkozás például Orbán Viktor részéről utólag az áldozatok megtestesítőjének értelmezni a vitatott emlékmű arkangyalát. Interjú.

hvg.hu: Hat év után jelentkezett új regénnyel, a Természetes fénnyel, amelynek középpontjában most is a második világháború áll. Miért nem tudott ettől a tematikától ezúttal sem elszakadni?

Závada Pál:
Számomra ez a kérdés a nyolcvanas évek elejére nyúlik vissza, amikor még nem regényírásra készültem, hanem szociográfiára. Mégpedig arra, hogy dokumentumok, levelezések és interjúk nyomán mutassam be a magánparaszti gazdálkodás Rákosi-rendszerbeli fölbomlását. Kiderült, hogy sem ez a kérdés, sem például a vidéki szegénység vagy a cigányság helyzetének, illetve a rasszista előítéleteknek a kérdései, amelyekkel kollégáim foglalkoztak, nem válaszolhatók meg a háború eseményeinek, folyamatainak megismerése nélkül. Ezek megértéséhez viszont le kellett volna ásnunk a történelmi gyökerekig, ám a megismerést rengeteg tabu, titkosított irat, hamisítás, elfojtás és hazugság akadályozta.
A települési helytörténetek a hetvenes-nyolcvanas évekből például aránytalanul felnagyították a munkásmozgalom nem létező hagyományait, de nem különösebben taglalták, hogy a háború alatt kik és milyen okból pusztultak el – mint polgári lakosok, mondjuk egy bombázásban, mint katonák a fronton, vagy mint halálra szánt zsidók a deportálás során és a haláltáborokban. Alig beszéltek arról, hogy mi történt az adott városban vagy faluban a szovjet megszállás alatt, hogy ’46-tól hogyan telepítették ki a hazai németeket, hogyan zajlott le a magyar-szlovák „lakosságcsere” – és egyáltalán, milyen rettentő átalakuláson ment keresztül a helyi vagyoni és társadalmi szerkezet a holokauszt majd az osztályharc következtében. Kutatóként megpróbáltuk tehát a családok privát történelmét rekonstruálni, interjúztunk, dokumentumokat gyűjtöttünk – de nekem ez a történet máig is megfejtetlen, és muszáj újra és újra visszanyúlnom a háborúhoz is.

hvg.hu: 1990 után azért már megnyíltak a levéltárak, nem tisztult a kép?

Z. P.:
A rendszerváltás után valóban nagy tisztázó folyamatok indultak meg a történettudományban, a nemzeti múlt és önismeret tekintetében is, és kezdhettünk már örülni, hogy a gyerekeinket is ebben a szellemben fogják tanítani – de sajnos megfordult a trend, az utóbbi években ismét fokozódó ütemben kerülnek elő hamis, önfelmentő múltértelmezések, hazug magyarázatok.

hvg.hu: Mi lehet a visszalépés oka? Miért és mióta válik egyre zavarosabbá a nemzeti önismeret és az emlékezetpolitika?


Z. P.:
A történettudomány hiába tárja föl az igazságot, párhuzamosan folyton keletje van az ideologikus átértelmezéseknek, akár a negatív – de legalábbis igen problematikus – történelmi figurák megbotránkoztató kultuszának is. Igazi baj akkor van, ha ez nemcsak egy szubkultúra, hanem kormányzati szintről szolgálják ki például a szélsőjobbos történelmi ízlést. Mondjuk azért, hogy onnan is híveket hódítsanak el. Vagy mert uralmi pozíciójuk megerősítését egy konfrontatív erőpolitizálástól remélik, és ehhez keresnek történelmi előképet. A hős keresztény magyar harcban védi meg hazáját a pogány idegenektől. Ezt a kultuszt még Horthy 1993-as újratemetésével kezdte az akkori MDF-kormány újra állami rangra emelni, mert Horthy katonái úgymond antibolsevista szent háborút folytatva buktak el. De ’93-ban ez még zsenge gondolatcsíra volt a mai kiteljesedéshez képest.

hvg.hu: Ma például a Szabadság téri német megszállást ábrázoló emlékmű ügyében próbálják ránk erőltetni azt a magyarázatot, hogy Magyarország, a magyarok nem felelősek a holokausztért: nem mi deportáltuk és öltük meg a saját zsidóinkat.

Z. P.:
Nem vállalunk felelősséget mások bűneiért, a német megszállás nélkül nem lett volna deportálás, magyarázza emlékmű-elemzésében a miniszterelnök. Ezzel letagadja a zsidók jogfosztásának és üldözésének összes korábbi, csakis magyar törvények szerint végrehajtott intézkedését. Illetve relativizálja (egyfajta kollaborálásra egyszerűsítve) azt, ami letagadhatatlan: a magyar részről nagyon is aktív, szövetségesi közreműködést, a súlyos bűnrészességet a népirtásban. Horthy kormányzása alatt (akinek pár lépésnyire, a református templom lépcsőjén szobra van), a magyar belügyi szervek vezetésével magyar hatóságok hajtották végre a zsidóság haláltáborokba deportálását. Ráadásul olyan tempóban, hogy az messze meghaladta a németek elvárásait.
És elég gyönge próbálkozás utólag az áldozatok megtestesítőjének értelmezni az arkangyalt (furcsa szimbólum is volna), akiről pedig már az elején megmondták, ő fogja jelképezni a német sas megszállása következtében szuverenitását vesztett magyar államiságot, azt, amelyről az alaptörvény preambulumában is szó van. És amely ártatlan ebben a bűnben, hiszen magatehetetlenül vergődött a megszálló karmai közt – erről szól ez az emlékmű, amely társadalmi konszenzus nélkül, erőből lesz fölállítva, joggal háborítva föl sokakat. A története pedig beleillik az általában is követett és régről ismert autokratikus, konfrontatív stílusba: Másokat hibáztatni, és magunkat ártatlannak hazudva védeni meg „az országot” az úgynevezett támadásoktól. Persze nem közvetlenül az ilyesmik miatt írok háborús regényt.

A teljes interjú itt olvasható »

Forrás: Hercsel Adél, Hvg.hu, 2014. május 6.

2014-05-06 11:57:11
DÜRRENMATT, FRIEDRICH
Fordította: Kurdi Imre
Az öreg hölgy látogatása mesteri dramaturgiájával, tragikomikus karaktereivel és sötét humorával a 20. század szorongó életérzésének emblematikus megtestesítőjévé vált. A darab, amely első bemutatóin a...
Bourdeaut, Olivier
Fordította: Tótfalusi Ágnes
Egy kisfiú meséli el családja titokzatos tündöklését és bukását. A tehetős család mintha a világon kívül élne, barátok, mulatságok töltik ki napjaikat hol Párizsban, hol spanyolországi villájukban. A szülők...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ