
Örök kérdések gyerekszemszögből (Kortárs Online)
Az élet nagy kérdéseiről: identitáskeresésről, magányról, öregségről, halálról mesél Krusovszky Dénes első gyerekverskötetében. Olyan témákról, melyekről nehéz közhelymentesen, őszintén írni. Neki mégis sikerül. Verseiben egy gyermek szemszögéből, egy kisfiú élményein, gondolatain keresztül fedezzük fel a világot. Egy harmadikos kisfiú beszél nekünk arról, ami fontos számára, miközben számtalan kérdést is feltesz, melyekre – pironkodva kell beismernünk – sajnos nekünk, olvasóknak sincs válaszunk.
A kötet felépítése átgondoltságot tükröz. Az első versekben – Nem én; Benne van minden; Tükröződöm; Bárhogy hívhatnának; Azt álmodtam – egy identitáskereső gyermeket ismerhetünk meg, aki még csak most kezdi megfogalmazni, ki ő, és hol a helye a világban. A tárgyakhoz viszonyítva, a pocsolya, a kirakat és a húsleves tükrében, a névválasztása mögött és álmában is önmagát keresi és találja meg. Aztán – a következő versekben – figyelme lassan a külvilágra helyeződik, és keresi a jelenségeknek és mások tetteinek értelmét. Megismerjük családját: az anyát, apát, az apa testvérét és a nagyapát is, bepillantunk hétköznapjaiba, majd a kötet vége felé egy családi tragédiába, a nagymama elvesztésébe is, melynek számtalan következménye lesz a családtagok életében.
A kisfiú a jelenségekre saját válaszokat ad, vagy ha nem tud, akkor kérdez. Többek között arról, miért vannak hajléktalanok, mi az értelme az életnek, és mi van az öregség után. Ezekről azonban – magányából adódóan – nem a közvetlen környezetét faggatja, hanem az olvasót.
„A Krusovszky-kötet egyik erénye e magány árnyalt, finom rezdüléseken keresztüli hiteles ábrázolása” – írja a Bárka Online portálon kritikájában Zólya Andrea Csilla. A kisfiú magánya pedig arra ad lehetőséget, hogy felnőttek és kortársak tanácsa és értelmezése nélkül, egyedül magának és az olvasónak tegye fel kérdéseit. A magyarázatok pedig ránk vannak bízva.Az élet nagy kérdéseiről: identitáskeresésről, magányról, öregségről, halálról mesél Krusovszky Dénes első gyerekverskötetében. Olyan témákról, melyekről nehéz közhelymentesen, őszintén írni. Neki mégis sikerül. Verseiben egy gyermek szemszögéből, egy kisfiú élményein, gondolatain keresztül fedezzük fel a világot. Egy harmadikos kisfiú beszél nekünk arról, ami fontos számára, miközben számtalan kérdést is feltesz, melyekre – pironkodva kell beismernünk – sajnos nekünk, olvasóknak sincs válaszunk.
[...]
A teljes cikk itt olvasható »
Forrás: Wéber Anikó, Kortárs Online , 2014. május 20.
2014-05-20 14:55:00
|
 |
|
|
Nem forradalmi versek
Még sosem volt ilyen vidám az illúzióvesztés, mint Vida Kamilla verseskötetének lapjain! Aki ezekben a szövegekben beszél, már nem pályakezdő, de még nem középkorú: tudja, hogy amit másokon...
|
|
|
A hosszú utazások könyve
Ha nem is tudunk ott lenni, ahol éppen vagyunk, elvágyódásaink talán többet mondanak el rólunk, mint gondolnánk. Purosz Leonidasz könyvében a honvágy számtalan formája megnyilvánul: legyen...
|
|
|
Fordította: Kúnos László
Alku az ördöggel
A húszéves Kristian Hadeland 1985-ben Londonba költözik, hogy fotózást tanuljon. Nagy ambíciókkal érkezik a városba, és hiába kap kezdetben negatív kritikákat a képeire, úgy érzi, művészként...
|
|
|
Történetek mindennapi rejtélyekről
Az emlékezés és a felejtés között bolyonganak Krusovszky Dénes novelláinak szereplői. Egy férfi elkíséri idős édesapját egy testépítő versenyre. Egy társasutazás meglepő fordulatot...
|
|