
Ahová utasokat már nem szállít a villamos (Drót)
"A karhatalmisták, forradalmárok, pincébe menekülők, munkástanácsok és a csőcselék országa. / A visszanevezett utcák országa / Az elforgácsolódott hősök országa. / A múltat agyon beszélők, a múltat végképp eltörlők és a múltat visszaállítók országa."
A Garázsmenet nem végállomása, csak ideiglenes pihenőhelye a „villamosnak”, másnap hajnalban újra rója megszokott köreit a sínpárokon. Ez a villamos sokféle utast szállít: családot, nagyszülőket, ivócimborákat, szerelmeket, gyerekkori emlékeket, egy „Egyszer volt, hol nem volt szocializmus” maradványait, és mindazt a fájdalmat, mely nélkülözhetetlen egy ember egyéniségének megszületéséhez. A hasonlatnál maradva: Fehér Renátó „villamosa” egyszerre akar emlékeztetni a régi, zörgő-masszív szovjet gyártású „tramvájokra”, és a vadonatúj, nyugati típusú „combinokra”. Az utóbbi törekvés tűnik hitelesebbnek, mivel a szerző a rendszerváltás utáni éveket kisgyerekként élte meg, s így azokról az évekről leginkább csak történeteket, anekdotákat hallott szülőktől, nagyszülőktől, rokonoktól. Bár ez éppen elég ahhoz, hogy egy generáció kérdését és fájdalmát hordozza, azzal a koraérettséggel, és a negyven évnyi diktatúra után az első szabad nemzedék útkeresésével, mely határozottan tetten érhető a nyolcvanas években született irodalmároknál. Ez a korosztály ugyanis magával cipeli a második világháborús és ötvenhatos nagyszülőknek a „legvidámabb barakkos”, „Kádáros”, „május elsejés”, „virslis-sörös”, „téeszes” szülők hagyatékait. S bár – igen haloványan – lehetnek ennek a generációnak emlékképei Nagy Imre újratemetéséről és egy fiatal, szakállas jogászról, aki ott megdöbbentő beszédet mondott, majd pár év múlva a Kacsamesék megszakításáról Antall József halála miatt – ők lényegében már egy új korszak előhírnökei. Mindezt Fehér Renátó nem tagadja, nem is kendőzi el a Garázsmenetben, de azt sem, hogy a „szabadsággal hogyan éljünk jól és felelősen” minták híján elég nehéz a „lélegzetvétel”. Az „ami egyben van, egyben kell hagyni” elv alapján nem osztotta ciklusokra a kötetet a szerző. Pár év termései a versek, és határozottan folytatólagosságot mutatnak. Fehér már túl van a „minden ellen lázadó és siránkozó kamaszköltő” pózon. Ám még érzékelhetően hordoz magában egyfajta indulatot, rendszerkritikát és idealizmust, tehát mindazt, amiből a hiteles, jó költők és a fantaszta, szájaló kocsmahuszárok állnak. [...]
A teljes cikk itt olvasható »
Forrás: Csepcsányi Éva, Drót.eu, 2014. július 5.
2014-07-05 15:33:25
|
 |
|
|
Történetek a szabadságról
Dragomán György sok év terméséből válogatta az Igazat kérdezni nyolcvanöt történetét. Vakmerő gyerekek, különös anyák és eltűnő apák, fergeteges energiájú nagymamák és nagyapák...
|
|
|
Szabó T. Anna szenvedélyes olvasó, az írott szó átjárja a mindennapjait. Új könyvében az élet elválaszthatatlan a művészettől, a személyesség az irodalomtól és a történelmi tapasztalattól....
|
|
|
Történetek a szabadságról
Dragomán György sok év terméséből válogatta az Igazat kérdezni nyolcvanöt történetét. Vakmerő gyerekek, különös anyák és eltűnő apák, fergeteges energiájú nagymamák és nagyapák...
|
|
|
Önportré és vallomás
,,Ebben a könyvben oda is nézek, ahol az látszik, ami nincs már, mert elmúlt, de van, mert emlékszem rá."
Mácsai Pál önéletrajzi könyve számvetés,visszatekintés, emlékpróba. Portré. A...
|
|