Ahová utasokat már nem szállít a villamos (Drót)
(kiadvány: Garázsmenet)

  "A karhatalmisták, forradalmárok, pincébe menekülők, munkástanácsok és a csőcselék országa. / A visszanevezett utcák országa / Az elforgácsolódott hősök országa. / A múltat agyon beszélők, a múltat végképp eltörlők és a múltat visszaállítók országa."

A Garázsmenet nem végállomása, csak ideiglenes pihenőhelye a „villamosnak”, másnap hajnalban újra rója megszokott köreit a sínpárokon. Ez a villamos sokféle utast szállít: családot, nagyszülőket, ivócimborákat, szerelmeket, gyerekkori emlékeket, egy „Egyszer volt, hol nem volt szocializmus” maradványait, és mindazt a fájdalmat, mely nélkülözhetetlen egy ember egyéniségének megszületéséhez.
A hasonlatnál maradva: Fehér Renátó „villamosa” egyszerre akar emlékeztetni a régi, zörgő-masszív szovjet gyártású „tramvájokra”, és a vadonatúj, nyugati típusú „combinokra”.
Az utóbbi törekvés tűnik hitelesebbnek, mivel a szerző a rendszerváltás utáni éveket kisgyerekként élte meg, s így azokról az évekről leginkább csak történeteket, anekdotákat hallott szülőktől, nagyszülőktől, rokonoktól. Bár ez éppen elég ahhoz, hogy egy generáció kérdését és fájdalmát hordozza, azzal a koraérettséggel, és a negyven évnyi diktatúra után az első szabad nemzedék útkeresésével, mely határozottan tetten érhető a nyolcvanas években  született irodalmároknál.
Ez a korosztály ugyanis magával cipeli a második világháborús és ötvenhatos nagyszülőknek a „legvidámabb barakkos”, „Kádáros”, „május elsejés”, „virslis-sörös”, „téeszes” szülők hagyatékait. S bár – igen haloványan – lehetnek ennek a generációnak emlékképei Nagy Imre újratemetéséről és egy fiatal, szakállas jogászról, aki ott megdöbbentő beszédet mondott, majd pár év múlva a Kacsamesék megszakításáról Antall József halála miatt – ők lényegében már egy új korszak előhírnökei.
Mindezt Fehér Renátó nem tagadja, nem is kendőzi el a Garázsmenetben, de azt sem, hogy a „szabadsággal hogyan éljünk jól és felelősen” minták híján elég nehéz a „lélegzetvétel”.
Az „ami egyben van, egyben kell hagyni” elv alapján nem osztotta ciklusokra a kötetet a szerző. Pár év termései a versek, és határozottan folytatólagosságot mutatnak. Fehér már túl van a „minden ellen lázadó és siránkozó kamaszköltő” pózon.  
 
Ám még érzékelhetően hordoz magában egyfajta indulatot, rendszerkritikát és idealizmust, tehát mindazt, amiből a hiteles, jó költők és a fantaszta, szájaló kocsmahuszárok állnak.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Csepcsányi Éva, Drót.eu, 2014. július 5.

2014-07-05 15:33:25
Történetek a szabadságról
Dragomán György sok év terméséből válogatta az Igazat kérdezni nyolcvanöt történetét. Vakmerő gyerekek, különös anyák és eltűnő apák, fergeteges energiájú nagymamák és nagyapák...
Szabó T. Anna szenvedélyes olvasó, az írott szó átjárja a mindennapjait. Új könyvében az élet elválaszthatatlan a művészettől, a személyesség az irodalomtól és a történelmi tapasztalattól....
Történetek a szabadságról
Dragomán György sok év terméséből válogatta az Igazat kérdezni nyolcvanöt történetét. Vakmerő gyerekek, különös anyák és eltűnő apák, fergeteges energiájú nagymamák és nagyapák...
Önportré és vallomás
,,Ebben a könyvben oda is nézek, ahol az látszik, ami nincs már, mert elmúlt, de van, mert emlékszem rá." Mácsai Pál önéletrajzi könyve számvetés,visszatekintés, emlékpróba. Portré. A...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ