A német Paulus tábornok – a Sztálingrádi hadjárat főparancsnoka – halott. Ezzel gyökeres fordulatot vesznek az események 1942-ben a keleti fronton. A németek nem bocsátkoznak harcokba Sztálingrádnál és az oroszországi hadjáratban sikert-sikerre halmoznak. Sztálint meggyilkolja a katonai kudarcok miatt a kivégzésektől rettegő tábornoki kara, és a Szovjetunió széthullik. Az USA polgárháborúba sodródik, a brit szigeteken partra szállnak a németek, és a jeruzsálemi Szent sír templomán hamarosan horogkeresztes zászló lobog. A szabad zsidóság Kanadába menekül, ami a demokratikus világ utolsó mentsvára.
 
A náci Németország megnyeri a második világháborút.
 
Ezek azok a háttéresemények, melyek Horváth László Imre: Lett este és lett reggel című apokaliptikus antiutópiájának kereteit adják, hogy aztán a Harmadik Birodalom egyik – kitalált – főideológusának fiktív naplójegyzetein keresztül kibontsa azt a rémálmot, ami a náci győzelemmel megvalósul a világban – tizenhárom naplójegyzetben 1942-től 2013-ig. A könyv akár a Goebbelsi napló (Joseph Goebbels: Napló. Dunakönyv, 1994) fikciós változata is lehetne.    
 
Sokan sokféleképpen írtak már antiutópiát ebben a témában, elég csupán Philip K. Dick Ember a fellegvárbanját említeni, vagy a magyarra kicsit szerencsétlenül Führer-napként (Fatherland) fordított Robert Hariss féle krimi-disztópiát, melyek mind az egyik nagy alternatív történelmi témát járják körül: mi történik a világgal, ha a náci Németország nyeri meg a második világháborút?  Horváth László Imre regénye illeszkedik ebbe a lidércnyomásos sorba, a magyar sztori a politikatörténet sebészi kidolgozottságára, a nietzschei gondolatok kibontására, és azok „gyakorlatba való átültetésére” a náci ideológia versus keresztény etika harcában való elmerülésre alapoz.  
 
Klaus Arme a náci Németország egyik befolyásos vezetőjének fia, akit tudatosan készítenek fel a hatalomra, hogy majd Machiavelli náci királycsinálójaként lépjen színre. Arme bölcsészetet tanul, az évek alatt elsajátítja a propagandát és ideológiát, kötelezően megjárja a frontot, hogy aztán doktori disszertációjának megírása után Goebbels Propagandaminisztériumának keresztényellenes főosztályának vezetője, majd az Egyházügyi Hivatal birodalmi biztosa, fogoly papok vitapartnere váljék belőle. 
 
Isten meghalt
 
A kérlelhetetlen logikájú eseménytörténet, a náci horror-politikacsinálás és ideológia boncolása mellett fokozatosan, oldalról oldalra bomlik ki a lényeg: az ellenséges seregek, partizáncsapatok, demokrácia és szabad gondolkodás legyőzése semmit sem ér, mert
 
az igazi ellenség a vallás, közelebbről: a kereszténység.
 
A nyers erővel szembenálló, szeretetből és irgalomból táplálkozó erő. Így a főhős arra a következtetésre jut, hogy a vallást nem eltörölni kell, hanem átalakítani, és az erő Krisztusának egyházát létrehozni: „A hatalom az igazi kereszt” – vallja.
 
„Isten meghalt, a hatalom akarása és az értékek átértékelése, a kereszténység a gyengék vallása” – nietzschei gondolatok mentén halad a mű, melyeket szintén sokan és sokféleképpen feldolgoztak és értelmeztek már, ám nem árt azokat időről időre előhúzni a fiókból. Horváth nem csupán utalgat a történetben a katasztrófákra, melyek egy ilyen lehetséges forgatókönyv esetén megtörténhettek volna, hanem egy konkrét lázálomban, véres tükörben mutatja meg és bontja ki az Endlösungot, az alávetett népek sterilizációját, a folytatódó emberkísérleteket, és annak nyomán az árja emberfaj kialakítását. Teszi mindezt egy lélektani dráma mélységével, ami Bibliai, mitikus kereteket ad a keresztény hit és a náci terror küzdelmének.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás:Schaffer Dániel, Drót.eu, 2014. július 7.