Tökéletesen megírni a nihilt (Könyves Blog)
(kiadvány: Kegyetlen idő)

A tűzforró, végtelen síkságban (hogy pontosan mikor és merrefelé, nem tudni) az ott élők a puszta életben maradásért vívnak mindennapos küzdelmet. Nem számít semmi, csak a túlélés kényszere diktál: az ember összeolvad a kegyetlen tájjal, szinte eggyé válik vele. A szeretet, az emberség, a figyelem értelmezhetetlen fogalmak a helyiek számára. S miközben a pusztai falvak megritkult lakossága megpróbálja a fejét a homoktenger fölött tartani, egy kisfiú hirtelen megszökik az otthonának nevezett pokolból. Olyan elviselhetetlen kínzás elől menekül, ami bárkit elborzasztana - őt mégis saját apja kínálja tálcán a sátánnak. A gyerek az őt keresők elől napközben egy agyagos lyukba rejtőzik az olajfaliget közepén , éjjel pedig nekivág a végtelennek, mely „egyszerűen ismeretlen föld volt a számára.”

Ebben a közönyös, végtelen, sivár tájban találkozik az öreg pásztorral. Melléje szegődik, szinte véletlenül. Monoton, látszólag minden mozdulatában ismétlődő közös vándorlás kezdődik: a kisfiú, a kecskenyáj, a szamár, a terelőkutya és az öregember együtt botorkál a forróságban, aztán lemálházik, enyhet keres, víz után kutat, állatot itat és iszik maga is, alszik egy rövidet, felébred, újra vándorol. Alig beszél egymással. Tűri a hőséget, s bár sokáig hallgat róla a másik előtt, de folyamatosan menekül. A szörnyű találkozást azonban nem lehet elkerülni: porfelhő kerekedik, felberreg a motor, felhangzik a lovak patáinak csattogása, a gyerek és a pásztor pedig kénytelen farkasszemet nézni a gonosszal.

Hatalmas filmet lehetne forgatni Carrasco regényéből. Olvasás közben mindent magam előtt láttam. Totálban a forróságban lebegő végtelen pusztaságot, a vízért könyörgő, száradó növényzetet. Közelibb felvételeken a lyukat, ahol a kisfiú kuporog üldözői elől rejtőzködve, a legelésző kecskéket, a percegő kabócákat, az izzó sziklákat, amik méltóságteljesen és könyörtelenül emelkednek a magasba. A pásztor hőségtől és öregségtől imbolygó alakját, a homokban csíkot húzó, hasán vonszolódó nyomorékot. Sergio Leonét idéző premier plánban a csendbiztos lyukacsos, gonosz képét, a részeges segédek vérvörös ábrázatát, a kisfiú napégette, hámló arcát, rémült szemeit.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: KönyvesBlog.hu, 2014. július 8.

2014-07-08 13:59:11
Lispector, Clarice (1920–1977)
Fordította: Bense Mónika
Egy fiatal lány a dzsungelből Rio de Janeiróba kerül gépírókisasszonynak: vajon az ő ártatlansága lesz erősebb vagy a nagyváros nyüzsgése? Ezt a történetet meséli el Clarice Lispector, vagyis az a férfi,...
Davis, Lydia
Fordította: Mesterházi Mónika
Abszurd történetek a hétköznapokról
Lydia Davis különleges novellái megújították a műfajt, és a kortárs amerikai irodalom megkerülhetetlen figurájává tették szerzőjüket. A flash fiction koronázatlan királynője olyan egyetemes emberi tapasztalatokat...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ