Horváth László Imre: Itt valaki E/1-ben nagyon náci. Interjú (Litera)

A téma maga után vonja a technikát, olyan embert akartam ábrázolni, akinek nincs mentsége arra, amit elkövet, és ahogyan gondolkodik. Megnyerő karakter, lelkiismeret nélkül. - A könyvhétre jelent meg Horváth László Imre Lett este és lett reggel című regénye. A szerzővel beszélgettünk.

Honnan jött az ötlet, hogy megírd ezt a közhelyesen negatív utópiának is nevezhető regényt, a Lett este és lett reggel-t; a Harmadik Birodalom megnyeri a második világháborút, azaz hatalma alá hajtja a világot?

Horváth László Imre: Az ötlet eredetileg a kereszténység felől indult, azon gondolkodtam, ha a krisztusi üzenetet valamilyen hatalom el tudná törölni, rögtön újra jelentkezne, azonnal eszembe jutott, hogy a nácik lettek volna ez a hatalom, valamint hogy a krisztusi passió a lágerben ismétlődne meg és onnan terjedne el. Ez így túl direkt lett volna, vagy, ahogy tetszik, én láttam be hamar, hogy egy ilyen regényt nem tudok megírni. Megváltoztattam a narrációt, a szemszöget egy olyan irányba, amivel már képes voltam dolgozni. Ez lehetőséget adott a regény kiterjesztett ambícióira, a gonosz egy árnyaltabb, vagy legalábbis általam elképzelt ábrázolására. Mindig érdekelt a második világháború története, ami a mi nemzedékünk számára már egy mítosz, a legfontosabb modern kori mítosz (elég szomorú hogy a modern kor legjellemzőbb mítosza a gonosz jelenléte a földön), rengeteget olvastam utána gyerekkoromtól fogva, de azt a logikus leágazást, amit én most megírtam, sehol sem találtam meg korábban. Vannak disztópiák a náci győzelemről, de szegényesek, egyáltalán nem tárják fel a civilizációs veszélyt, ami a német katonai győzelemmel együtt járt volna, és amitől csak a németek katonai veresége óvta meg a világot. Furcsa és zömmel hátborzongató volt egy ilyen témát kifejteni regényben, felépíteni a karaktert és a világát, egyiket a másikból következtetve és viceversa, miközben ugyebár végig én magam vagyok az, aki ül és írja ezt az egész lázálmot. A kereszténység, mint a regény mondhatni ellentémája sokat segített, például Karol Wojtyla életműve új szemszöget is adott a nácizmus megvilágításához, a két ideológia párbaja pedig evidens dramaturgiát rajzolt ki.

Nagyon alapos a valóságban értelemszerűen nem létezett hadszínterek és -műveletek felépítése a könyvben. Ehhez miként lehetett "anyagot gyűjteni"?


Sokat segített, hogy történelem szakot végeztem, a hadtörténet mindig is nagyon foglalkoztatott, regényíróként is foglalkoztat a háború, mint alaptéma. A második világháború utáni hadtörténet fejlődését csak kissé kellet eltorzítani, hiszen a technológiai verseny ugyanúgy, csak talán még fokozottabban folytatódott volna. A nácik fanatikusan hittek a tudományban, ez sokakat meg is zavar, sokak számára pozitívan árnyalja az ideológiájukat, holott a tudományhoz való hozzáállásuk meglehetősen sátáni volt, egészen primitív struktúrák szolgálatába akarták és állították is a kiugró tudományos eredményeket. A háború alternatív menete pedig magából a második világháború történetéből következik, a Közel-Kelet és a Perzsa-öböl lerohanásának tervét például Rommel is kifejtette Háború gyűlölet nélkül című könyve zárszavában. Könnyű a fotelból jó tanácsokat adni utólag, én ezt tettem, felhasználva a történelmi és hadtudománnyal kapcsolatos ismereteimet, hiszen a regény világához meg kellett teremteni a hátteret, a németeknek el kellett kerülni a katonai vereséget, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy nyerniük kellett.

És milyen munka előzte meg az egykor létező német politikai és katonai vezérkar alakjainak kidolgozását?

Ugyanez a munka, világéletemben sokat olvastam a témáról és ezekről az alakokról, a regény megírása közben minden ábrázolt alaknak újra utánanéztem. Legtöbbjük a rezsim nagyon is jellemző alakja, végülis az olvasóban is él egyfajta kép erről a világról, bennem is, nem volt nehéz modellezni, hogy az elhitető erő működjön, igyekeztem a leginkább jellemző náci karaktereket szerepeltetni, kiegészítve a narrátor-karakter szűrőjével. Utóbbi volt az igazi kihívás. Mert hogy Theodor Eicke irgalmatlan hóhér, Mengele pszichopata, Göring élveteg és ostoba, Goebbels menyétszerű, Hitler pedig nagyon hitleres, ezt a „hozott anyagból” meg lehet teremteni szinte könnyedén. Az igazi kérdés Klaus Arme, a narrátor karaktere volt, ez a regény alapvetően és elsősorban karakterközpontú. Leginkább zavarba ejtő vonása is ebből következik, itt valaki E/1-ben nagyon náci. Nekem ezzel a beszélővel kellett a legtöbbet foglalkoznom természetesen. A téma maga után vonja a technikát, olyan embert akartam ábrázolni, akinek nincs mentsége arra, amit elkövet, és ahogyan gondolkodik. Megnyerő karakter, lelkiismeret nélkül. Néha persze azt kellett látnom, hogy túlságosan is működik ez az egyszerű képlet, főleg a keresztény szereplőkkel való drámai párharcokban egy igazi vérnáci bomlott ki az addigi logikus építkezésből. A magam részéről nyugodtan alszom, azt hiszem sikerült az általam vázolt regény-dolgozat egyik fő komponensét teljesíteni, megírni a gonosz karaktert. Ez kicsit persze elvitte a regény súlypontjait, de a nácizmus mítosza már csak ilyen, a gonosz karakterek a súlypontok benne. A normális karakterek, tehát maga az ember már áldozat. Velük kapcsolatban nem kellett sokat bíbelődni a megformálással, egyszerűen csak működik a lelkiismeretük.

Az említett főalak lülönböző városokból, táborokból, frontvonalakról naplószerűen ad beszámolókat. Az elbeszélői forma hogyan állt kézre?


Az elbeszélői forma, a naplójelleg afféle mankó volt kezdetben, hiszen ez egy meglehetősen grandiózus kompozíció, amivel várhattam volna még egypár évtizedet, ha nem találok rá erre a kiskapura. Kamaszkorom óta írok naplót, tehát arra gondoltam, az esetlegesség illúzióját, amennyire kell, el tudom hinteni, azonkívül az önboncolgatásban rejlő karakterépítést is tudom modellezni. Tehát a tálalás formájában volt rutinom. Már csak ki kellett találnom mögé egy teljesen más karaktert. Nyilván megterheli az embert, ha egy náci ideológus beszél a regényében E/1-ben, vagyis abból áll a regény, hogy ő maga beszél, mint náci ideológus, vezető. Adta magát a technika, hogy olyan jellemzői legyenek, amelyek ellentétesek az enyéimmel. Primitív dolgokra gondolok, például Arme nem szereti, megveti az anyját, ez olyasmi, ami már egy markáns vonal egy karakter skiccelésében, bármilyen nevetségesen nyers, mégis hihető, megfelelően adagolva. Szintén egyszerű volt, hogy beleszületik a hatalomba, hiszen valami épkézláb belépőjeggyel el kellett látni, hogy mindenhova eljuthasson, és végül alanyi jogon képviselhesse a nácizmust a nagy párbajokban. És mivel, mint említettem, nem akartam felmenteni semmilyen szinten, igyekeztem a lehető legintelligensebb, műveltebb figurát megalkotni, ez persze arra is szolgált, hogy képes legyen a maga szavaival hitelesen létrehozni egy ideológiai regényt.

[...]

A teljes interjú itt olvasható »

Forrás: Jánossy Lajos, Litera.hu, 2014. július 22.

2014-07-22 14:54:48
Lispector, Clarice (1920–1977)
Fordította: Bense Mónika
Egy fiatal lány a dzsungelből Rio de Janeiróba kerül gépírókisasszonynak: vajon az ő ártatlansága lesz erősebb vagy a nagyváros nyüzsgése? Ezt a történetet meséli el Clarice Lispector, vagyis az a férfi,...
Davis, Lydia
Fordította: Mesterházi Mónika
Abszurd történetek a hétköznapokról
Lydia Davis különleges novellái megújították a műfajt, és a kortárs amerikai irodalom megkerülhetetlen figurájává tették szerzőjüket. A flash fiction koronázatlan királynője olyan egyetemes emberi tapasztalatokat...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ