Mélyebb rétegek (Kulter.hu)
(kiadvány: A fiúk országa)

Melyek a férfivá válás folyamatai? Egyáltalán vannak ilyenek? Hogyan lehetnénk férfiak, ha fiúságunk tragédiáit nem zárjuk le magunkban, mert nem tudjuk vagy nem is akarjuk? Ha magunkkal hordozzuk ezt a lezáratlanságot, miként rombolja az rajtunk túl a társas viszonyainkat, mások életét is?

Ezek az első kérdések, amelyek felmerülhetnek az olvasóban, ha Krusovszky Dénes első novelláskötetét a kezébe veszi. De ahogy haladunk előre a könyvben, azt tapasztaljuk, hogy A fiúk országa még ennél is összetettebb kérdéseket vet föl nekünk, amelyekre napokkal az olvasás után is keressük a válaszokat.

A könyv műfaji önmeghatározása is – novellák – kérdéses lehet az olvasó szemében. Olyan novellák ezek, amelyek gyakran közelítenek az elbeszélésekhez. Egyedül az Ismeretlen égbolt című darabot mondanám a műfaj tiszta megjelenítésének, míg Az éjszaka vége, a maga ötven oldalával és több napot felölelő cselekményével már egyértelműen elbeszélés. Ezt a keveredést annak tulajdonítom, hogy Krusovszky írásai nagyon sűrítettek, a szerző a szűkös szövegtérben is igyekszik minél elmélyültebb rajzokat adni a szereplőiről, ennek érdekében pedig gyakran tesz kitérőket, rövid időre letér a fő cselekményszálról. De ennek ellenére sem lesznek csapongóak az írásai, az egyes történetek ettől függetlenül is nagyon határozottan haladnak saját végkifejletük felé. Itt kell megemlítenem kötetének nagy erényét: ami ugyanis minden írásában egyértelműen megőrzi a novellák sajátosságát, az a váratlan, ugyanakkor elbizonytalanító lezárás, ami a szövegek egészéből nem következik, s azokból nem is kapunk rájuk választ. Ennek köszönhető, hogy a novellák napokig elkísérik az olvasót és a történetek újbóli felidézésére késztetnek. Vajon az első novellában valóban kettéfűrészelik az elbeszélő apját, vagy az még mindig a cirkuszi mutatvány része? Vajon mi történik az arab Ahmed és az orosz Nasztya között a kollégiumi szoba magányában? Vajon František ácsmester felesége öngyilkos lesz a bezárt ajtók mögött? Nincsenek válaszok. Ettől lesznek Krusovszky novellái olyan nyugtalanítóak, de egyúttal izgalmasak is.

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a szövegek a sorban olvasással sem fognak szorosabban kötődni egymáshoz, Krusovszky nem játszik a kortárs novellakötetekre jellemző novellaciklus-regény műfaji átmenetiségének lehetőségével. Az egyes szövegek önmagukban zártak, egymással nem állnak párbeszédben. Az így megidézett történetek rendkívül változatosak helyszíneikben, cselekményükben, a szereplők társadalomban betöltött szerepeiben és státuszában, ezért tematikailag is nagyon nehéz összefogni A fiúk országát. Rendszerezési törekvéseim legalábbis rendre csődöt mondtak, így viszont a könyvről való beszéd könnyen válhat önkényessé és intuitívvé. Krusovszky meghagyja az olvasó és az olvasás szabadságát.

Az egyik megragadható tematikai egységben beavatásokat és beavatódásokat, a fiúból férfivá válás határpontjait járják körbe a novellák. A Mielőtt apámat kettéfűrészelték című darab egy általános iskolás fiúnak az apjáról való leválását, így az elsődleges férfiképtől való elszakadását beszéli el, az ezt követő A tisztáson és A fiúk országa kamaszszereplőinél pedig a férfivá válás meghatározó pillanatairól olvashatunk. Utóbbi egy abortuszműtét köré építi a cselekményt, ez válik beavatási eseménnyé. A fiatal fiú, miközben a barátnőjére vár a műtét után, akkor ébred rá: „én egy kívülálló vagyok, hogy én ezt az egészet végső soron fel sem foghatom, s legfeljebb az együttérző parazita pozíciója lehet az enyém. Férfi vagyok, most váltam azzá, és nem korábban, a szeretkezések alkalmával, hanem ezekben a pillanatokban, ahogy magányosan és bután ácsorgok itt a nőgyógyászati osztály huzatos folyosóján” (88.) A női tapasztalatok, így az abortusz véres valósága nem adható, nem élhető át a fiú számára, ezért a férfilét itt elsősorban negációként jelenik meg, a karakter csak a másik nemmel szembeni idegenségként képes értelmezni saját férfiúságát. Ugyanakkor nem dönthető el, hogy a műtét ideje alatt vett nadrág elajándékozásával, ami az emlékezést generálja, a traumát dolgozza-e fel a már felnőtt férfi, vagy az emlékezést tiltja meg magának. Ha az utóbbiról van szó, akkor valóban férfivá lett-e ezáltal?

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Koscsák Balázs, Kulter.hu, 2014. július 20.

2014-07-20 16:32:17
Lispector, Clarice (1920–1977)
Fordította: Bense Mónika
Egy fiatal lány a dzsungelből Rio de Janeiróba kerül gépírókisasszonynak: vajon az ő ártatlansága lesz erősebb vagy a nagyváros nyüzsgése? Ezt a történetet meséli el Clarice Lispector, vagyis az a férfi,...
Davis, Lydia
Fordította: Mesterházi Mónika
Abszurd történetek a hétköznapokról
Lydia Davis különleges novellái megújították a műfajt, és a kortárs amerikai irodalom megkerülhetetlen figurájává tették szerzőjüket. A flash fiction koronázatlan királynője olyan egyetemes emberi tapasztalatokat...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ