Az emlékek szilánkjai (Népszabadság)
(kiadvány: Szilánkok)

Gazdag, sokszínű és változatos regény Rakovszky Zsuzsa új könyve, amelyben az eddigi életművébe harmonikusan illeszkedő, mégis új világot ismerhetünk meg: a századelő Magyarországa, egy vidéki városi élete elevenedik meg e tágas, sok szereplőt és több elbeszélői pozíciót mozgató műben.

Az elbeszélés az író prózai műveiben is megszokott érzékeny, lendületes és költői stílusban szólal meg, sok metaforával, hasonlattal dúsítva.

Ezt emelném ki elsősorban, a leírások, elnyújtott belső monológok, gondolatfutamok aprólékos kidolgozottságát, érzékien áradó mondatfűzését, ami a Rakovszky-olvasóknak korántsem meglepetés.

Érdemes a nyitófejezetet kitüntetett figyelemmel olvasni, hiszen az évszázados történelmi messzeségben játszódó regény cselekményét úgy vezeti be, hogy össze is foglalja, előre is vetíti közben: a szülővárosába, Sókra – amely városban könnyedén ismerhetjük fel az író valódi szülővárosát, Sopront – érkező elbeszélő emlékeiből és némi könyvtári kutatómunka eredményét felhasználva – pusztán szórakozásból kezdi el szőni az ismerős nevek, helyek mögött meghúzódó regényt.
 
Amint megérzi, „hogy a múlt továbbra is itt rezeg körülöttünk, mint valami szüntelen rádió- vagy tévéadás” (7.), aminek fel- és megidézéséhez csak egy megfelelő készülék szükséges, érzékeit megfelelő állásba kapcsolva kezdetét veszi a tulajdonképpeni regény. „Azzal szórakoztam, hogy az emlékeim szilánkjaiból meg az újságokból szerzett információtöredékek alapján összeraktam ezeknek az embereknek valamiféle lehetséges történetét”. (14.)

Eszerint a történet egésze a kerettörténet elbeszélőjének saját leleménye, miközben valószerűséget imitáló fiktív dokumentumok: levelek, újságcikkek, naplórészletek próbálják tényszerűvé tenni, megteremteni a valóság illúzióját.

A két szféra kibogozhatatlanul egybeér. A regény cselekményének fontosabb fordulópontjai (egy bankigazgató öngyilkossága, feleségének és lányának további sorsa, a fiatal szereplők szüleik ellen vívott függetlenségi harcának fejezetei, a Tanácsköztársaság időszaka, ismerős figurákkal a vezetők között) úgy állnak össze, hogy szinte szájbarágós egyszerűséggel mondhassanak az elbeszélők e változékony történelmi korról ítéletet.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Pogrányi Péter, Nol.hu, 2014. július 21.

Az írás a Népszabadság 2014. 07. 21. számában jelent meg.

2014-07-21 17:40:22
Bereményi Géza régóta várt önéletrajzi regénye elsősorban a gyermek- és ifjúkorral foglalkozik. Ismerős lehet nekünk ez a világ csodálatos filmjéből, az Eldorádóból, és Cseh Tamásnak...
Fordította: Győri László
Végre magyarul is olvasható Marcel Beyer nagy sikerű regénye, amelyben a Nobel-díjas Konrad Lorenz alakja elevenedik meg.
Hermann Funk először gyerekként, az 1930-as években találkozik...
Radnóti Sándor esztéta, filozófus könyve egy memoár helyetti memoár: személyes emlékekben bővelkedő portrék füzére, amelyek egy hosszabb interjúval kiegészítve mégiscsak kirajzolják...
Rajk Lászlóval, aki idén töltötte be 70. életévét, 2009-ben készített életútinterjút Mink András - ennek egy 2019-es beszélgetéssel kibővített, szerkesztett változatát adjuk közre...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ